“Belecsapunk a lecsóba!”
Ezzel kezdte Mede Ferenc vállalkozó hozzászólását a december 3-ai, szombati kettős könyvbemutatón a kassai Márai Stúdióban. Ekkor Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc-díjas énekes és Reiner Péter könyvének bemutatására került sor: Akit az Isten meghagyott I-II. és Tiszta beszéd (Pannonia 2020, 2022) címmel. Mivel az est már a YouTube-on megtekinthető, kedvcsinálónak röviden hívjuk fel rá a figyelmet, hátha a felmerült gondolatok és kérdések, majd Dévai Nagy Kamilla fellépése felkelti az érdeklődést és sokan elgondolkoznak az ott megfogalmazott kérdéseken. Mert feleletet nem kaphattunk, de a kérdéseket fel kellett vetni.
Hol, jó volt magyarnak lenni – kezdte a művésznő énekével az estet. Majd Domonkos László, író, publicista és Mede Ferenc vállalkozó, az est házigazdája faggatta Reiner Pétert, aki nem kertelt. Domonkosnak tavaly jelent meg Pompeji magyar hamuja – Sáros megyei leletmentő c. munkája. Tehát ismeri az itteni kisebbségi lét sanyarúságait.
Reiner az elején örömét fejezte ki, hogy a vezérlő fejedelem városában lehet. Dévai Nagy Kamillához sok-sok éves barátság fűzi. A Felvidék többi részein már megmutathatták magukat, így itt volt az ideje, hogy Kassára is eljöjjenek.
Domonkos azzal kezdte, hogy több szempontból is különleges alkalom Reiner Péter bemutatkozása. Egyrészt mindig különleges egy anyaországinak fellépni a határokon kívül. Most olyan dolgokat fognak feszegetni, melyekről a Kárpát-medencében tulajdonképpen nem illett beszélni. Zsidó származású ember fog vallani a magyarságáról. Könyve, a Tiszta beszéd sem szól másról, mint arról, hogy egy magyar zsidónak milyen életútjai vannak. Az ő példája nem tipikus. Már csak azért sem – tegyük hozzá –, mert ő jobboldali beállítottságú. Tehát kisebbséget képvisel kisebbségen belül. Beszámolt a származásáról, miképpen toppant bele a magyar világba, majd hogyan alakult a sorsa. Milyen érzés zsidónak születni és büszke magyarként élni. Csodálatos nyelvi kincset kapott, amikor Budapesten 1944-ben megszületett.
Édesapád a holokauszt áldozata lett – folytatta Domonkos. – Sajátságos fejlődési ívet futott be életutad. Több olyan élményed volt, ami ezt a létet meghatározta. Mi volt az?
12 évesen élte meg 1956-ot, zsigereiben érezte azt. Tizennégy évesen politikai okokból az összes középiskolából kitiltották.
Élete filozófiája, hogy egy erős férfi mögött egy még erősebb nő áll. Ilyen volt az anyja, családja és két felesége. Az első házassága nem sikerült, de Erdély és Székelyföld szerelmét kapta helyette kárpótlásul. A székelyek nem olyanok, hogy egy budapesti zsidót csak úgy tiszteletbeli székelynek üssenek. Ez mégis megtörtént. A határon túl járva tapasztalatai hitelesítették azt, amit Trianonról tudott.
Őt 2006. október 23-án verték magyarrá a rendőrök botrányos fellépésük alkalmával. A rendőrterrort a kamerák rögzítették. Akkor kiáltotta az egyik rendőrnek: „A zsidókat újra veritek Budapest utcáin 64 év után!?” 2007-ben belépett nagyon tudatosan a Magyar Gárdába! A világsajtó nem értette meg e tettét. A Gárdát azzal vádolták, hogy antiszemita és rasszista. Pedig azon belül ilyesmivel sohasem találkozott! Ő tehát bebizonyította, ez nem igaz. Megbecsült tagja volt ennek a civil, baráti szervezetnek.
Könyve sajátos képet rajzol. Más nézőpontból értékeli a helyzetet.
Mede Ferenc házigazda megjegyezte, ez a könyv azért is szimpatikus számára, mert világosan fogalmaz. Ő aktívan nem politizál, de mindig tisztán igyekszik fogalmazni. Hat-hét éve foglalkoztatja, mit jelent a Felvidéken magyarnak lenni. Ma a magukat felvidéki magyarnak hazudó társaság tagjai a médiában, a közösségi hálón nyilvánosan állították, ő a szlovák hírszerzésnek dolgozik. Állítólag a magyar állami szervek átvilágították és visszajelezték nekik. Amennyiben ez valóban így igaz, akkor a magyar hírszerzés súlyos állapotban van! Reméli, ez nem így van. Akik ezt terjesztik, semmilyen kapcsolatban sincsenek vele. Ez megítélése szerint egy védekezési mechanizmus, mely jellemzi az állapotokat a magát elitnek valló rétegekben. Az üzleti életben viszont sikeres. Reinertől kérdezte, szerinte mely elcsatolt területen a legrosszabb a helyzet? Hogyan orvosolható, hogyan tudunk kilábalni ebből a rettenetes helyzetből? Akik őt vádolják, eszméletlen magyarországi pénzeket juttatnak szlovákoknak a pályázatok révén. Azoknak, akik magyaroktól elkobzott földeket kaptak. S ezek szorosan kapcsolódnak a politikai elithez. Ez úgy néz ki, mintha Mengele unokái nyernének pályázatot. Húsz év alatt 300.000 ha-t vettek el a magyaroktól. Hogy reagálna a zsidó közösség, ha egy zsidótól vennének el 1000 ha-t? Nem vigasztalásra, hanem tiszta beszédre van szükség. A magyarság az utóbbi két-három évtizedben a zsidósággal szolidaritást vállal. Vajon elvárható-e ez a zsidóság részéről a kölcsönösség jegyében?
Persze nem minden kérdést lehetett megválaszolni. Nincs egyértelmű válasz.
A Civil Jogászbizottsággal járták a Kárpát-medencét – közölte Reiner. Kilenc lakossági fórum után az a tapasztalata, hogy Kárpátalján kétfajta kirekesztés érvényesül. A bolsevik- és a kommunistaellenességet ukránellenességnek bélyegezték. Turulügyben hallatta a hangját. Annak leverése terrort jelent. Meggyőződése, hogy a turul vissza fog szállni.
A Vajdasági Magyar Szövetség finanszírozása a magyar adófizetők pénzéből valósul meg, miközben ennek egy törpe kisebbség a haszonélvezője.
Ott volt a révkomáromi nagygyűlésen 1994-ben. Abból semmi sem valósult meg! A magyarságnak nincs a pozsonyi parlamentben képviselete. Ez nem a szlovákság hibája. Alkalmas embereket küldött a magyar közösség?
Reiner is érzékeli, csatazaj van körülöttünk. Külső ellenségeink sikeresek. A V4 fontos, de mintha csöndesen megvalósulna Beneš eredeti szándéka. Neki már mást sem kell tennie, csak egy csésze kávét kérni. Elmaradt a délvidéki bocsánatkérés a magyarság irányában. Az a cél, ne az igazság legyen a zsinórmérce.
Domonkos úgy látta, hogy a határon túlra rendkívül figyelemreméltó, imponáló nagyságú anyagi támogatás megy, de a kiválasztott célszemélyek emberi minősége megkérdőjelezhető.
Ezt azzal támasztotta alá, hogy a csángók között, akik a legkiszolgáltatottabb nemzetrészt alkotják, hozzájuk képest másutt paradicsomi állapotok uralkodnak. Fantasztikus, félelmetes mértékű támogatásban részesülnek. De a jó szándékhoz nem párosul megfelelő hozzáértés.
Reiner tapasztalja, Magyarországon zavartalanul lehet megtartani a zsidó ünnepeket. Ezt nem látja Angliában, Franciaországban sem. Zsidó körökben nagy a megosztottság. A zsidók nem tudják, vagy nem ismerik valódi történetüket. Egyesek nem akarják azt megismerni.
Domonkos azzal zárta az első részt, hogy Magyarország jövőre van ítélve.
Az előadóművésznő dallal kezdte. Azzal, amelyikkel 54 évvel ezelőtt indult a pályára. Majd a kötetei ismertetésébe fogott. Amikor az elsőt írta, nem gondolta volna, hogy trilógia lesz belőle. Az elsőben a dédszülőkig ment vissza, akiket még ismerhetett. Felmenői között tartja számon Makkai Sándor erdélyi református püspököt és Makkai László történészt. Rokona Makkai Ádám költő, műfordító, Ignác Rózsa regényíró és Böjte Csaba is. Tanár szeretett volna lenni, de jött a tévévetélkedő és így az élet mást adott neki. Gitárral elsőként mert kiállni népdalt énekelni. A zsűri nem választotta be, de a közönség visszaszavazta.
Az első kötetben beszámol arról is, hogyan lett Nagy Kamilla Anikóból Dévai Nagy Kamilla.
A második kötet azokról az utazásokról, turnékról szól, amelyeket az öt földrészen tartott. Mindig a magyarokhoz ment. Az óhaza üzenetét vitte és az ő üzenetüket hozta haza. Egy izgalmas és mulatságos történetet olvasott fel a rettenetes 70-es évekből, amikor két szoptatás között Grazban lépett föl. Miután Bálintot meghozta a gólya, két hétre rá Grazban kellett fellépnie számos neves színésszel. A gyermekükről fotó készült és elindultak. De a határon nem engedték át őket. Úgymond, minden ebben a korban minden gyerek egyforma, nem mehet, mert elcserélhető! Így a fiatal apa gyermekével együtt Szombathelyen rekedt egy nagy adag lefejt anyatejjel. Az énekesnő rohant Grazba. Némi keresgélés után megtalálta a szállodát, sebtében lezuhanyozott, s rohant a helyszínre. Közben a szállodában elkérték az útlevelét.
Épp, hogy az előadás előtti pillanatokban megérkezett. Nagy sikert arattak. Ő már szaladt is volna haza, de a közönség visszatartotta. Ám azután már rohant is mint egy anyatigris, hiszen fél 12-kor meg kellett szoptatnia a fiacskáját. Viszont kiderült, hogy az útlevele a szállodában maradt. A vámtiszt nem ismert könyörületet, de azért telefonált. Valami őrült nő akadékoskodik… Micsoda!? Én, aki állandóan szerepelek a sajtóban!? Kikapta a kezéből a kagylót és ismertette hektikusan a tényállást. A tiszt pisztolyt rántva visszavette a kagylót.
Végül a külügyi tisztviselő közölte, mehet, de valakinek vissza kell hoznia az útlevelét. A szállodában a férje csitítgatta a kisbabát, aki azután megnyugodva szopogatta az anyatejet. Az útlevél hazahozatala sem ment bonyodalmak nélkül. Major Tamás, a neves színművész hozta magával, de amikor a határon felmutatta, számon kérték rajta, hol van a tulajdonosa. Megint a külügyminisztériumba kellett telefonálni… 1976-ban két szoptatás között így is telt az idő!
Sokszor olyasmit is vállalt, amihez bátorság kellett. Szintén 1976-ban Münchenben lépett föl. A műsor alatt néhányan „vörös k..vának” nevezték. Ezzel betelt a pohár! Félbehagyta az éneket és kiöntötte a lelkét. A hatás nem maradt el.
Észak-koreai fellépésük is emlékezetes maradt. Kim Ir Szen országában a legnagyobb látványosságnak számítottak 1990-ben. Ő a valós életre lett volna kíváncsi, de nem volt szabad lemaradni. Sok mindent nem lett volna szabad látni, amit mégis megtapasztalt. Egy trolin látja, valami pislákol. Tűz ütött ki a tetején. Az utasok létrán fegyelmezetten felmentek a tetőre, eltaposták a tüzet. Ugyanúgy lejöttek, a vezető eltette a létrát, s mentek tovább, mintha mi sem történt volna. Közben szemet szúrt neki, hogy ha utcán, szállodában, metrón voltak, mindig ugyanazok az emberek vették őket körül!
Vidámpark. Dévai szeretett volna felszállni a hullámvasútra. Vendéglátói zavarban voltak. De nem sokára diadalmasan felmutatták a kulcsot. Fel kellett szállni a rozsdás matuzsálemre. Félő volt, leszakad az egész! Halálos verejték ütött ki rajtuk, mert legalább 10 éve nem használták már.
Fenjanban a 6000 személyes színházban lépett fel, mely tele volt nézővel, annak ellenére, hogy próba volt csak. Vízesés csobogott a hátuk mögött gombnyomásra. Végül előadta azt a koreai dalt, amit egy lengyelországi nagykövettől tanult. Arirang, arirang… A közönség lehajtotta a fejét és zokogott. Őt két markos legény kirepítette. Senki közülük nem értette, miért sírtak a nézők. Novák Tata, a világhírű koreográfus is számon kérte rajta, mit tett.
Lefordította: „Áriráng hegyén átmentél, én édes rózsám, itt hagytál, nincs ki véd, gyere vissza hát…”
Közölték vele, másnap nem lehet ezt a dalt énekelni! Minden magyarázat nélkül. Élő adás következett, a tévé sugározta. De hát ő egy koreai dalt hozott csak magával. Mit tegyen!? Előadta! Az emberek mintegy varázsütésre megint sírni kezdtek, miközben az ének egyre diadalmasabban szállt. Örvénylő szeretet vette körül, majd mélységes csönd következett. Mindenki lehajtott fejjel zokogott. Miután kiosont, akkor tört ki a vastaps. Egész Észak-Korea nézte a műsort. Nem értett semmit! Végül a tolmács párás szemmel elmagyarázta, amikor négyszemközt voltak. Szent éneküket adta elő, melyért börtön jár, vagy kivégzés. Egy szent hegy van Dél-Koreában, ezt említi a dal. Ez a nem hivatalos himnuszuk.
A harmadik kötetben a balesetekről és megvalósult álmáról számol majd be. 27 éve minden támogatás nélkül 400 diákot oktatott. A velük történteket, a kisbusszal megvalósított turnékról vallott.
Majd a művésznő dallal fejezte be a fellépését. „Annyi mindent kéne még elmondanom… talán nem is lesz rá alkalom.”
A műsor után sokan megvásárolták a köteteket.
Az elmúlt hétvégén olyan nagy volt a magyar műsorkínálat Kassán, hogy erre a rendezvényre kevesen jöttek el. Sajnáljuk. Ám legalább ez a rövid tudósítás számoljon be róla.
(Balassa Zoltán)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
