Egyre többen beszélnek háborúról. Harmadik világháborúról. Ez jön az Interneten, ezt mondja a tévé, a rádió. Ki akar háborút? A többség nem. Nem írom, hogy senki, mert valaki vagy valakik biztosan.
Volt már két nagy világháború, volt sok kisebb és nagyobb háború – jelenleg is zajlik több a világon. Olyanok csinálják, akik nem vesznek részt benne, és olyanok halnak meg, akik nem akartak háborút.
Akkor hogy is van ez?
A háborút politikusok kezdik, és katonák (bábok) vívják, ami aztán átterjed mindenre és mindenkire – akár egy vírus. Meghalnak a katonák, meghalnak a civilek, meghalnak a gyerekek.
A nagy háborúk sosem úgy törnek ki, mint a pillanatok alatt keletkező nagy viharok. Mindig van vihar előtti csend. És az emberek tudják, egymás közt mondják, suttogják: vihar lesz. Egyre többen suttogják, egyre hangosabban mondják. Aztán vihar lesz.
Amikor egyre többen beszélnek háborúról, mert ezt hallják a tévében, ezt olvassák az Interneten, akkor teremtenek. A gondolat teremtő erejét használják – nem tudatosan – arra, hogy megteremtsék a jövő valóságát. A korábbi nagy háborúk is így kezdődtek. Egyre többen mondták, gondolták, s ahogyan így tették, a háború is egyre nagyobb lett.
Sokan tiltakoztak: Nem akarunk háborút! – a gondolataikban mégis a háború víziója égett, azt erősítették. A világegyetem nem ismeri az igent vagy a nemet. Csak azt ismeri, amire igent vagy nemet mondasz. Mindegy, hogy akarsz-e háborút, vagy nem akarsz háborút, akkor is a háborút vonzod be – mert erre összpontosítasz.
Sokan még fel is ülnek ennek a dolognak. Élvezik, hogy terjeszthetik a rémhíreket, hogy valami olyat mondhatnak, ami meghökkent, ami miatt odafigyelnek rájuk. És egymást túllicitálva kommentelnek, cikkeznek az Interneten. Olvastam már olyat is, hogy már ki is tört a harmadik világháború. Ezek az emberek nem tudják, mit cselekszenek. Nem szabadna őket írni sem megtanítani, nemhogy széles tömegeknek publikálni.
Kevesen akarnak háborút. A sajtóval a kezükben (tisztelet a kivételnek) ők manipulálják a tudatlanokat. Akit lehet manipulálni. Ők ültetik el a háború gondolatának csíráját a fejekben, szívekben, lelkekben. Ők irányítják azokat, akik háborút akarnak, és azokat is, akik nem akarnak háborút. Mert mindenki a háborút vizionálja – akarva-akaratlanul. Illetve nem mindenki. Én nem.
Én tudom, hogy marad a béke. Tudom, hogy mindenki békét és nyugalmat akar. Az én fejemben a jövő szép. Azt gondolsz rólam, amit akarsz. Tarthatsz együgyűnek, mondhatod, hogy rózsaszín vagy lila köd vesz körül, nem érdekel. Az is csak a te gondolatod, amit te gondolsz. Ez pedig az enyém. Én csak a békére gondolok.
A béke víziója, az elmaradó vihar, tisztuló idő víziója. Egyedül vagyok? Remélem, nem. Remélem, mi vagyunk többen, akik a szeretetet és békét vizionáljuk. Mi vagyunk a fényes oldal. Te melyik oldalhoz tartozol? Nem kell nekem felelned erre. De a te válaszod dönti el a világ sorsát. Felelj magadnak. Holnap ez a tél is véget ér.
Both Gábor
2015-02-27
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
