Pap- és szerzetestársai, barátai, ismerősei, tanítványai köszöntötték közelgő, januári 80. születésnapja előtt Barsi Balázs OFM Széchenyi-díjas pap szerzetest december 6-án a budapesti Központi Papnevelő Intézet zsúfolásig megtelt dísztermében. Az eseményre időzítve jelent meg a Kairosz Kiadó gondozásában a Szív a szívhez szól – Barsi Balázs-emlékkönyv című kiadvány.
Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora ünnepi köszöntőjében kiemelte: a jelenlévők között vannak idősek, középkorúak, fiatalok, országszerte ismert emberek és egyszerű hívők, akiket bizonyos értelemben megigézett Isten szava, amit Barsi Balázs atyától olyan gyakran és különleges erővel hallgathattak.
„Az Úr minden reggel fölébreszt engem, és a tanítványok fülét adja nekem.” Azért idézte ezt a részt Izajás prófétától a püspök, mert diákéveinek legtermékenyebb időszakában egy évig hittantanára volt Barsi Balázs.
Később is, amikor meghallották, hogy Barsi Balázs fog prédikálni nekik a templomban, mindnyájan tudták, hogy különleges élményben lesz részük.
Akire sokat bíznak, attól sokat követelnek. „Balázs atya, nagyon sokat vállaltál. Mélységet és magasságot bejártál. És másoknak kísérője lettél. De a mélységben is, a magasságban is, mindig a velünk járó Istennek a tanúja lettél.” Az a bizonyos sas a magasban nemcsak mindig szépségről beszélt, hanem kihívásról, az élet igenjéről és nemjéről is. Arról, hogy Isten végtelenül szeret minket, de aki nem ijedt még meg tőle, az talán nem is ismeri eléggé.
Martos Levente Balázs idézte a mondást: a szó elszáll, az írás megmarad. „Vajon úgy éljük az életünket, hogy a maradandó írásra esküszünk – és itt most a pénzügyi dolgok erejére gondolok, hogy ebben gondolkodunk-e elsősorban –, vagy inkább abban a titokzatos igazságban, hogy
„Kedves Balázs atya, szeretettel köszöntelek 80. születésnapod alkalmából. A Jóisten engedje, hogy a sokaság, amely most összegyűlt, a szívekhez közel tudjon maradni.
Akiket sokszor tanítottál, akik elmondhatják, hogy a tanítványaid, sugározzanak most vissza valamit neked a Jóisten szeretetéből, amely benned is ragyog. Azt kívánom, hogy a tanítványságnak ezt az örömét, eleven és rugalmas nyitottságát, ami benned megvan, tudjad tovább őrizni, sugározni. Isten éltessen!”
Az emlékkönyv címe az anglikán teológusból római katolikussá lett Szent John Henry Newman bíboros jelmondata: „Cor ad cor loquitur” – Szív a szívhez szól.”
A kötetet, amelyben 87 szerző írását olvashatjuk, a szerkesztő, Udvarhelyi Olivér mutatta be. Elmondta: a Szív a szívhez szól – Barsi Balázs-emlékkönyv című kötet műfaja nehezen meghatározható, akárcsak Barsi Balázs tevékenysége. Legtöbben személyes hangvétellel rajzolják meg életútjának főbb vonalait; van, aki szépirodalmi igényességgel. A megemlékezések, interjúk, tanulmányok, esszék, versek, szabadversek mind-mind egyediek. „A 80. születésnapi kötet nem szigorúan – formai kötöttségeknek megfelelően – szerkesztett, inkább a szív és a lélek hangján szeretne megszólalni.” A két bevezető tanulmányt Martos Levente Balázs és Tulassay Tivadar gyermekgyógyász, az MTA tagja írta. Ezt követően az írások a szerzők neve alapján alfabetikus sorrendben következnek, mert a szerkesztő meggyőződése szerint ez felel meg legjobban a ferences fraternitásnak is.
Udvarhelyi Olivér egyúttal emlékeztetett rá: Assisi Szent Ferenc Naphimnusz imádságának, a teremtés Istent dicsőítő énekének 800. jubileumán és a szent halálának közelgő 800. évfordulója előtt a gondolatban összetartozó írásokat a Naphimnusz egy-egy versszaka vezeti fel, és külön tanulmány – Kardos Csongor OFM – foglalkozik Szent Ferenc életével és híres művével. A könyv elején a teljes költeményt olvashatjuk, szintén Kardos Csongor új fordításában.
A kötet szerkesztője kiemelte: Barsi Balázst ma már 30-40 ezren hallgatják az interneten. Az ünnepelthez fordulva így köszöntötte őt: „Kedves Balázs atya! 80. születésnapod előestéjén, kérlek, fogadd szeretettel e nagy táborból választott, nyolcvannál több szerzőtárs gondolatát úgy is, mint a téged szerető közösség ünnepi csokrát.”
Az ünnepség végén Barsi Balázs meghatottan mondott köszönetet mindenkinek. Egyúttal Jézus szavait idézte: amikor imádkoztok, menjetek be a szobába, és zárkózzatok be. Nem egy hátsó szobára gondol, hiszen Názáretben nem is volt ilyen, hanem „arra a belső szobára, és ott Atyátok lát, néz”. Nagyon mély gondolat ez – hangsúlyozta a teológus pap szerzetes. Kiemelte:
vagyis azt, hogy Isten közölje magát, belső életét az emberrel, és főleg, hogy annyira közölje magát, hogy emberré legyen, minket pedig belevegyen az Ő életébe. Az ó- és újszövetségin kívül az összes vallás – és idesorolható az ateizmus is – lényegében tagadása annak, hogy Isten eljöjjön, és hogy emberré legyen, hogy karácsony legyen. Az advent- és karácsonyellenesség egyetemes, ez így volt az egész történelem folyamán. Ugyanakkor azért ez öröm, mert titokban várja, de nem engedheti meg a saját, Istennel való szakítás után létrejött, összetört és romlott istenképe alapján.
A másik válasz: az ember maga akar istenné lenni.
– tette fel a kérdést Barsi Balázs.
Egyúttal figyelmeztetett: Ádám és ivadékainak advent- és karácsonyellenessége minket is kísért. Észre sem vesszük, hogy mindenszentek ünnepe után már minden fel van díszítve, ragyog, és hallani ellenkarácsonyról. A nép, még a keresztény közösség sincs tudatában a megtestesülésnek, tehát akkor a felszínen kell elkenni. Vannak, akik nyitott Egyházról beszélnek, misszióról: ki kell menni, és hirdetni Krisztust. Igen, menjünk is ki, ha kell, de belső, egzisztenciális, tehát a létünket érintő állandó megtérés nélkül nem érdemes.
Meg kell hirdetni, hogy valóban eljött Isten, de nem úgy, ahogyan gondolod. A háromszemélyű Isten bevesz az ő belső életébe. Természetesen itt nincs kihagyva a megváltás és a nagypéntek. A Greccióban a megtestesülést ünneplő Szent Ferenc stigmákat visel később.
A ferences teológus pap kitért arra is, hogy az idén emlékezünk meg a 325-ben tartott Niceai Zsinat 1700. évfordulójáról. Micsoda tévedés, és emögött milyen, bíróság előtt megbüntetendő gonoszság van, amikor azt hangoztatják egyes tudósok, hogy a Niceai Zsinat óta kezdték Krisztust Istenként imádni – fogalmazott. – Hiszen már Szent Tamás apostol azt mondja: „Én Uram, én Istenem!” Isteni fönség címeket adnak neki. Szent Pál kinyilvánítja: „Jézus Krisztus a mi nagy Istenünk!” Ő pedig azzal búcsúzik az apostoloktól: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!” De akkor miért vannak ezek a vélemények a Niceai Zsinatról? Ráadásul még azt is terjesztik egyesek: a zsinat elvágta a kereszténységet a zsidó gyökereitől, és filozófia lett belőle. Ez vagy tévedés – és tévedni emberi dolog –, vagy pedig szándékosan terjesztett tanítás, és akkor gonoszság. Mert nem így van.
És mit hitt Péter? „Te vagy az élő Isten Fia!” Jézus pedig kinyilatkoztatta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Nem a zsinat, hanem Arius kezdett el filozofálni. Vigyázzunk: ő nagyon modern volt, és modernné akarta tenni az Egyházat; ebbe a világfelfogásba tette bele Jézust. Van egy láthatatlan istenség, ne piszkoljuk be azzal, hogy neki szüksége van valakire. De akkor mi ez a Názáreti Jézus? Hát ez egy isteni lény, félisten. Nem egylényegű az Atyával, hanem csak hasonló. Na de akkor miért mondják egyesek, hogy a zsinati atyák Péter és a megtért zsidók hitét, akik Jézust leborulva imádták, meghamisították görög filozófiai fogalmakkal? Nem így van, hanem a modern Arius ellen saját fegyverét fordították. Mi a személy, mi a természet? A személy az, aki válaszol arra, hogy ki vagy. „Én vagyok.” „De mi vagy?” „Ember vagyok.”
Ha megkérdezzük a Názáreti Jézust, hogy „Ki vagy?”, azt válaszolja: „A második isteni személy, én vagyok az Isten Fia, a földi nevem Jézus.” „De mi vagy te?” „Valóságos Isten és valóságos ember vagyok. Emberi értelmem van, testem van, emberi akaratom, ugyanakkor isteni mindentudásom, isteni örökkévalóságom, de mindezt nem használom, mert ember akarok lenni köztetek, és ebbe akarlak beemelni titeket.” Ugyanakkor Arius modernista volt. A kor egyetemes világfelfogásához akarta alakítani a kereszténységet, hogy elfogadtassa a világgal.
Ma is ez van, ha Jézust beteszitek a sokistenhit panteonjába, aki csodákat is tett, rendben van, de ne mondjátok, hogy ő az egyetlen! Akkor az Egyházat modernizáltuk, de elárultuk Krisztust.
Barsi Balázs leszögezte:
Jézus nélkül sosem fejlődött volna ki egy ilyen hit. Tehát ez beteljesedés. A zsidóság hitében, a szövetségkötésekben mindig benne volt, hogy Isten velünk akar lenni. Jézus mindezt úgy teljesíti be, hogy ezt az egész várakozást a személyébe emeli. „Én vagyok.” „Boldog, aki kész Őelébe futni.” „Hát fussunk elébe!”
Az ünnepség moderátora Fenyvesi László, a Szent Antal Esztergomi Ferences Gimnázium 11. osztályos, Kazinczy Ferenc-díjas tanulója volt. Az eseményen közreműködött Hegedűs Endre és Katalin zongoraművész házaspár és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem volt növendékeinek kamarakórusa.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
