Bár nyaranta a legtöbb kőszínház és koncertterem is zárva tart, a komolyzene kedvelői ilyenkor is találhatnak igazán különleges zenei eseményeket. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Beethovennel a szabadban címmel meghirdetett koncertsorozata évek óta várja a komolyzene kedvelőit a martonvásári Brunszvik-kastély kertjében.
A háromrészes koncertsorozat célja, hogy Beethoven műveit szabadtéren, kiváló akusztikai körülmények között szólaltassa meg. Könnyen lehet, hogy a zöld környezet, a nyáresti hangulat és Beethoven szólamai együtt különlegesebb élményt nyújtanak, mint a megszokott hangversenytermi koncertek. A változatos zenei programban mindenki találhat kedvencet, vagy felfedezhet új műveket, amelyek a természet közelségében még közelebb kerülhetnek a hallgatósághoz.
A német zeneszerzőt, Ludwig van Beethovent a bécsi klasszika kiemelkedő alakjaként tartja számon a zenetörténet. A komponista neve ugyanakkor nemcsak a zenében járatos közönség előtt ismert, hanem egészen széles körben. Szinte nincs olyan filharmonikus zenekar, amely ne tűzne műsorára évente legalább egy Beethoven-darabot. A művész századunkban a popkultúrában is elfoglalta a maga helyét, komor – vagy annak vélt – jelleme, ugyanakkor nagy ívű, a romantika korstílusának jegyeit is hordozó művei sokak kedvencei. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a világhírű zeneszerzőt hazánkhoz is fontos kötelékek fűzik. Az 1800-as évek elején számos alkalommal tett utazást a Monarchia területén, s 1806-ban Magyarországon is járt, méghozzá Martonvásáron, a korompai Brunszvik grófok Fejér vármegyei birtokán.
Ekkoriban a művész hallása már erősen romlott, s fülbaja lassanként teljes siketségbe ment át. Ez a csapás végképp a zeneszerzés felé terelte, ám nehezére esett megbékélnie visszafordíthatatlan betegségével. Egészségi állapota előrehaladott korra utalhatna, de Beethoven ekkor még csupán a harmincas éveiben járt, s az elbeszélések szerint ebben az időben gyengéd érzelmeket táplált az egyik Brunszvik lány, Jozefin iránt. A lánynak, illetve testvéreinek kedvéért még arra is hajlandó volt, hogy zongoraleckéket adjon, pedig köztudottan nem szeretett tanítani. Az volt a véleménye, hogy tanítson, aki nem tud komponálni, de a lányok – illetve anyjuk, Brunszvik Antalné bárónő – kedvéért erre is hajlandó volt. Beethoven később tizennégy levelet írt Jozefinnek, amelyekből kiderülnek iránta táplált érzései, ám a feljegyzések szerint szerelme viszonzatlan maradt.
Arról nem tudni, hogy ez mennyiben hagyhatott nyomot a zenei életművén, vagy mely szerzemények megszületésében lehetett szerepe magyarországi látogatásainak. Az azonban bizonyos, hogy Martonvásár felkerült Beethoven érzelmi térképére. Éppen emiatt talán nem is lehetne alkalmasabb helyet találni egy nyári Beethoven-koncert számára, mint Martonvásár. A művész ott-tartózkodásainak emlékét, illetve személyes tárgyait őrző Brunszvik-kastélyhoz tartozó angolkert padokkal szegélyezett, árnyas ösvényein juthat el a látogató a fahídhoz, amely a kert szigetéhez vezet. A parkon átfolyó Szent László-patak vizének felduzzasztásával létrehozott szigetet még Brunszvik Ferenc életében alakították ki. Ez a sziget ad helyet minden évben a hangversenynek. A közepén álló színpad mögött a zeneszerző kőből faragott mellszobra áll.
A háromalkalmas koncertsorozat idén július 5-én, szombaton vette kezdetét egy zongoraversennyel, amely a Piano Concerto No. 4 G-dúr zongoraverseny az op. 58. számot viseli; a zeneszerző 1805–1806-ban komponálta. A zenekari kísérettel kiegészült előadásról az ősbemutató után a német Allgemeine musikalische Zeitung 1809. május 17-i számában azt írták, ez volt minden idők legcsodálatosabb, legkülönlegesebb és legösszetettebb Beethoven-koncertje. A közönségkedvenc előadás a kastélykertbe látogatók tetszését is elnyerte, a szűnni nem akaró taps után még ráadás is következett.
A július 12-ei esten a Coriolan-nyitány (op. 62), az F-dúr románc (op. 50), a G-dúr románc (op. 40), és a IV. (B-dúr) szimfónia (op. 60) csendült fel. A koncert nyitánya remekül példázza Beethoven zeneszerzői gyakorlatát: gyakran állított emléket az emberiség nevezetes lázadóinak. A Coriolan-nyitányról (1807) joggal hihetnénk, hogy Shakespeare Coriolanus című drámájához készült, ám a szenvedélyes zenei művet Beethoven a saját kortársa, Heinrich Joseph von Collin tragédiájához szánta bevezető zenének. A martonvásári koncert programját a folytatásban a szólóhegedűre és zenekarra komponált F-dúr és G-dúr románc tette változatossá. A mérsékelt tempójú, kisebb zenei amplitúdóval megszólaló műveket a B-dúr szimfónia zárta, amely a görög kultúra hagyományaihoz kötődik.
Az eseménysorozatot záró július 19-ei koncert programja a zeneszerző 6. és 8. szimfóniáját foglalta magában. Ezek a darabok különösen jól illeszkednek a szabadtéri előadás koncepciójába, mivel a természetet, a bukolikus hangulatot jelenítik meg a komolyzene eszközeivel. E nyugodt, befelé forduló hangulatú művek hallgatása közben kellemes meglepetés a koncertlátogató számára, amikor egy énekesmadár felel valamelyik dallam motívumára. A szabadtéri előadás a záró alkalommal is telt ház mellett zajlott.
A koncertsorozat mindhárom eseménye remek alkalmat kínált arra, hogy a hallgatóság felfedezze, milyen sokszínű is Beethoven zenéje, amely a klasszikus hagyományokból merít, ugyanakkor a romantika erős érzelmi telítettségével szólal meg. Ezek a nyári, évadon kívüli koncertek mindig sok nézőt vonzanak Martonvásárra. Akiknek elővételben sikerült jegyet szerezniük valamelyik előadásra, azoknak idén is igazán egyedülálló élményben lehetett részük. Ha pedig valaki szeretne ellátogatni a következő évi nyári koncertsorozatra, érdemes résen lennie, nehogy lemaradjon.
Szerző: Szabó Benedek
Fotó: NFZ
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. augusztus 24-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
