Március 5-én emlékezett meg a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezete a magyar szabadságharc 175. évfordulójáról. A megemlékezés a pozsonypüspöki Szent Miklós plébániatemplomban szentmisével kezdődött, amelyet Vadkerti József helybéli esperes-plébános mutatott be.
„Az 1848-49-es forradalom évfordulója idén egybeesik a magyar szabadságharc ikonikus alakjának, Petőfi Sándor születésének kerek 200. évfordulójával” – mondta ünnepi köszöntőjében Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke és pozsonypüspöki alapszervezetének vezetőségi tagja a szentmise után a temető ravatalozójában tartott megemlékezésen.
Kiemelte, az alapszervezet évente megemlékezik a szabadságharcban elesett hősökről, közöttük is a pozsonypüspöki temetőben eltemetett szabadságharcot megjárt lengyel honvédről, Kutsera Józsefről, akinek a sírjára az ő és honvédtársai tiszteletére a kegyelet és emlékezés virágait is elhelyezik ilyentájt minden évben.
A szabadságunkért vívott harc nem huszadik századi keletű, a magyarok évszázadokkal korábban is sokszor próbálták kivívni szabadságukat, ilyen volt az 1848-49-es szabadságharc is, ami Magyarország újkori történetének meghatározó eseménye, nemzeti identitásunk szempontjából pedig nagy lépés”
– kezdte megemlékező beszédét Neszméri Tünde, a Csemadok Országos Tanácsának tagja, Pozsony megyei képviselő.
Mint mondta, elődeinknek köszönhetően ma szabadon járhatunk, kelhetünk, megszűnt a röghöz kötöttség, de nemcsak az országban járhatunk szabadon, hanem Európában is.
„Mégis elégedetlenek vagyunk, mégis panaszkodunk, nem örvendünk a szépnek, a jónak, ez viszont már megkötést jelent, nem tudunk ugyanis túllépni saját korlátainkon. Talán ezért nem érezzük a szabadság pozitív oldalait” – tette hozzá a képviselő.
Mindkét légió a lengyel–magyar barátság jegyében nyújtott katonai segítséget. „Több lengyel vezér állt ügyünk mellé: Bem József, Henryk Dembinski, Józef Wysocki.
Mindegyikőjük a lengyel légió tagja volt. 1849 nyarára az egyik légió Erdélyben, a másik Felső Magyarországon harcolt” – mondta az ünnepi szónok hozzátéve, a lengyel –magyar barátságra azóta is lehet számítani, gondoljunk csak a visegrádi országok összefogására, az Európai Unióban folytatott konzervatív értékek melletti kiállásra.
„Ezért is kell emlékezni, itt, a lengyel szabadságharcos, hős sírjánál, fejet hajtani egy eszméért, amelynek köszönhetően ma szabadok vagyunk” – emelte ki.
Becsüljük meg hőseinket, merítsünk példát tevékenységükből, legyünk rájuk büszkék és legyünk méltó utódaik”
– zárta megemlékező beszédét a megyei képviselő.
Az ünnepi beszéd után a résztvevők elhelyezték Kutsera József lengyel honvéd sírján a megemlékezés és kegyelet virágait.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
