Nincs ma nagyobb külpolitikai slágertéma a görög választásoknál és az annak eredményeképpen felállt furcsa koalíciónál. A politológusoknak évekre elegendő melót ad, hogy az új athéni kormányt belegyömöszöljék jól megszokott ideológiai skatulyáikba. Nem is fog menni. Mert, ami most Hellaszban történik, az egyszerűen nem írható le a több, mint száz éve, (de minimum 1945 óta) használt világnézeti fogalmakkal.
Valami egészen új alakulóban görög földön. Hogy ez a jövő töri tankönyveiben a elkövetkező korszak első fejezete, vagy csupán egy szigorlaton is csak ötösért számon kért lábjegyzet lesz, az a következő hónapokban fog eldőlni. A fiatal új miniszterelnök, Alexisz Ciprasz előtt élete legnehezebb időszaka áll. Ha semmi más dolga nem lenne, csak vállközépig szarban álló országát kihúzni a gazdasági és társadalmi válságból, akkor is iszonyúan kemény munka várna rá. De ennél sokkal magasabb akadályok is tornyosulnak azon az úton, amin most elindul.
Az új görög kormányt pontosan az buktathatja meg, ami hatalomba repítette: a remény. Több okból is. Egyrészt meg kell felelniük saját, megszorításoktól és idegen diktátumoktól megcsömörlött népük várakozásainak. Ha képtelenek lesznek legkésőbb egy-másfél éven belül érezhető életszínvonal-emelkedést elérni, akkor a korábbi politikai elitet elzavaró tömeg haragja könnyen ellenük fordulhat. És ez még csak a kisebbik veszély.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
