Európa csendes? Nem. Nem csendes. Csak halk, kevésbé halk és kicsit zajos forradalmacskák zajlanak benne.
Nézzük a tényeket!
A Nyugat nagy országaiban a következőképpen alakultak a választások.
Kezdjük az EU legnagyobb gazdaságával. Németország egy szempontból mindenképpen különleges hely, ugyanis a Nyugat nemzettelenítése csak ott sikerült eddig szinte maradéktalanul. Németországra ma már kis megszorításokkal (egykori NDK-beli tartományok, az AfD furcsa, ellentmondásos, olykor a józan észt tagadó formációja) igaz az a szomorú, rettenetes tézis, miszerint „a nemzet csupán szociokulturális fikció”. A németek ma élen járnak az önfeladásban és a permanens öngyűlöletben, múltjukat gyűlölik és megtagadják, minden nemzeti szimbólumuktól irtóznak, legszívesebben sterilizálnák magukat, nehogy szüljenek még egy Hitlert.
Nos, ebben a hajdan oly erős és büszke államban a hagyományos pártok (CDU, CSU, SPD) hatalmasat zuhantak, mára a három nagy összesen alig ér el 41 százalékot, viszont megerősödtek a zöldek – ami a szélsőséges anarchisták és radikálbalosok fedőneve Európa-szerte; az újabb nagy átverés élcsapata, ezek a valóban létező klímaváltozás jelentette fenyegetések átpolitizálói, vámszedői, dögkeselyűi, ezek a hagyományos, ám láthatatlan establishment legújabb ötletei –, varázslatos lesz látni, amikor a közeljövőben majd a német zöldek fognak tárgyalni az Északi Áramlatról és fognak tárgyalni a Gazprommal – mert fognak.
Ezek azok a zöldek, akik az egyetlen létező környezetbarát energiát, az atomenergiát fúrják előszeretettel – persze leginkább itt nálunk, Magyarországon –, viszont kussolnak, amikor Németországban falvakat és a falvakban műemlék templomokat dózerolnak le, hogy a bányavállalat új területeket vonjon művelés alá, hogy közepes minőségű barnakőszenet bányásszanak a lehető legkártékonyabb módon, vagyis külszíni fejtéssel. Ilyenkor a német zöldek félrenéznek vagy nagyon sürgős dolguk akad Pakson.
Ennyit róluk.
Az EU másik nagyhatalmában, Angliában az a Nigel Farage győzött az EU-választásokon (és nem is kicsit!), akinek és Brexit Párt nevű tömörülésének egyetlen üzenete van: kifelé az unióból! Amúgy ez a mai EU tökéletes szimbóluma, összefoglalása, ilyet Eugène Ionesco sem tudott volna kitalálni, még egy esős, februári kedd délelőttön sem.
Az EU harmadik nagyhatalma Franciaország. Franciaország még küzd a nemzeti önazonosságáért, ennek legfényesebb bizonyítéka, hogy a mostani EU-s választásokon Marine Le Pen és a Nemzeti Front győzött! Ez bizony elképesztő fejlemény, nem is tud vele mit kezdeni a „haladó” sajtó, leginkább hallgatnak róla vagy elképesztő elméleteket felállítva próbálják megmagyarázni, hogy ez nem is olyan nagy és különleges fejlemény, és különben is, majd Emmanuel Macron, Franciaország csődgondnoka, majd ő…
Amúgy rendkívül szórakoztató látni, ahogy ez a „haladó” és „független” sajtó vért izzad az erőlködéstől, hogy úgy állítsa be a dolgokat, mint ha semmi rendkívüli nem történt volna, minden maradt volna a régiben, az európai establishment érintetlen maradt, és „nem sikerült áttörnie a szélsőjobbnak”.
Ó, hát persze!
Először is: ezeknek mindenki automatikusan szélsőjobboldali, aki merészel bármilyen néven nevezhető nemzeti identitással rendelkezni. Ebben a cipőben jár az ócska, szürke, gyáva, aljas és pitiáner Manfred Weber is, aki elhitte, ha készségesen odatérdepel a „haladók” elé, és megtagad mindent, ami nemzeti, akkor majd bizottsági elnököt csinálnak belőle. Erősen figyelünk! Tehát nincs itt semmi látnivaló, minden rendben, visszük tovább a boltot, vagyis Európa felszámolását, üzeni a „haladó” sajtó.
Nézzük csak! Tehát a németeknél a hagyományos pártok buktak, de Németország ebből a szempontból nem számít, Németország már nem nemzet. Angliában az EU-t megtagadó Farage győzött, a brüsszeli parlamentben övé lesz a legerősebb párt – csodálatos! –, Franciaországban a szélsőjobboldalinak mocskolt Le Pen nyerte a választást.
Az EU-választások árnyékában lezajlott egy törvényhozási választás Belgiumban is, az eredmény több mint szimbolikus. Ugyanis győzött a jobboldali Új Flamand Szövetség, második a radikális jobboldali irányultságú Flamand Érdek. De tényleg nem történt semmi sem…
A „haladó” sajtó ezekkel szemben nem győzte hangsúlyozni és többször el is ájult a gyönyörtől, hogy Hollandiában győzött Frans Timmermans Munkáspártja. Nekünk azért nem árt tudni, hogy Timmermansék 18 százalékot kaptak, és e 18 százalék nagyjából fele nem holland, hanem migráns hátterű szavazó, ugyanis Timmermans évek óta rájuk hajt. S azt se felejtsük el, ha Hollandiában Timmermans 18 százalékkal mindent visz, az a demokrácia diadala, ha idehaza Orbán Viktor 52 százalékkal győz, az a diktatúra.
A negyedik európai nagyhatalom Olaszország. Itt elsöprő győzelmet aratott Matteo Salvini, minden bizonnyal ő lesz az olaszok következő miniszterelnöke is, s mint ilyen, Orbán egyik legerősebb szövetségese az Európai Tanácsban. (Ja! El ne felejtsük: Salvini a „haladók” szerint természetesen szélsőjobboldali!) Az egyetlen nagy európai ország, amely balra szavazott: Spanyolország.
A következő európai nagy ország és nemzet: Lengyelország és a lengyelek. Itt mindenki összefogott, hogy megbuktassa a jelenleg kormányzó PiS-t és Kaczynskit, de ez nem jött össze. „Váratlanul nagyot nyert Jaroslaw Kaczynski és a jobboldal Lengyelországban” – kesergett a 444, vagyis Soros György –, és tényleg ez történt, szerencsére. Tehát a lengyelek is Orbán másik legfontosabb szövetségesei. A cseheknél is győzött Andrej Babis, aki szintúgy a „haladók” egyik megbuktatandó ellensége. Szlovéniában a migrációellenes jobboldal és Janez Jansa győzött (az egész EU-s politikusi felhozatal egyik legbátrabb, legkarakánabb, legtisztességesebb alakja).
Svédországban természetesen a Svédország felszámolásában érdekelt baloldal nyert, de Svédország már nem számít, ugyanazon okokból, mint Németország. A görögök Vonája, Ciprasz és Jobbikja, a Sziriza vesztett, győzött a görög jobboldal, ott új, előre hozott parlamenti választásokat is kiírnak az eredmény miatt. Finnországban is a konzervatívok győztek, bármit is jelentsen ez arrafelé. Ausztriában az éppen megbukott Sebastian Kurz néppártja győzött, a „haladók” másik mintaországa pedig most éppen Dánia, ahol viszont a liberálisok győztek.
Magyarországon pedig 52 százalékos eredménnyel győzött a tizedik éve kormányzó Fidesz–KDNP-pártszövetség, és Orbán Viktor; ilyen arányú győzelmet sehol, senki nem volt képes aratni Európában, természetesen a hazai ellenzék és a hazai „haladó” sajtó szerint Orbán valójában vesztett. (Lássuk be, az sem számít túl sokat, hogy ezek mit beszélnek.)
Nagyjából így néz ki most Európa. Zajlanak a halk, kevésbé halk és kicsit zajos forradalmacskák. És egyre biztosabb, hogy „ami van: széthull darabokra”.
Nem lesz kár érte.
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
