Ha esetleg az általad kirobbantott atomháborúban mégsem te fogsz meghalni elsőként, akkor mit fogsz gondolni másnap és harmadnap?
Tényleg ilyen bátor vagy, Lizzy?
„Úgy gondolom, ez egy miniszterelnök fontos kötelessége, és készen állok megtenni ezt (…) Készen állok megtenni ezt.”
Tényleg ezt válaszoltad arra a kérdésre, miszerint megnyomnád-e a brit atombombák kilövési gombját?
Hát ez fantasztikus…
De akkor modellezzük kicsit azt a pillanatot – illetve ne is azt, abban a pillanatban tényleg nincsen már semmi elemeznivaló, az a pillanat Őfelsége egyik alattvalójának beszűkült pillanata csupán, ez lennél te, te teljesen feleslegesen létező, nyomorult gazember.
Elemezzük inkább a következő pillanatokat! Szerinted mi történik majd azután, hogy te kilőtted az atombombáitokat?
Nem sokkal a kilövés után értesül a kilövés tényéről a célpont. Ami, gondolom, Oroszország. Ebben az esetben az oroszoknak nem sok idejük és nem sok mérlegelnivalójuk marad, feltételezem, elsősorban megpróbálják elhárítani a brit atombombák célba érését, másodsorban pedig kilövik a maguk atomtöltetű rakétáikat.
Felétek. Rátok.
Csak az a nagy probléma, hogy ezek az atomtöltetű rakéták nem afféle drónok, amelyekkel egy, azaz egy darab elpusztítandó célpontot lehet megsemmisíteni. Így például az oroszok kilőtt atombombája sajnos nem téged pusztítana el, hanem százezreket. Ahogy a teáltalad kilőtt atombomba sem a teáltalad elpusztítandónak vélt célpontot ölné meg, hanem százezreket.
Na most, az oroszoknak van ilyen atomtöltetű cuccból úgy hatezer.
És gondolom, Őfelsége hadereje is rendelkezik néhánnyal.
Belegondoltál már, Lizzy, a következő pillanatokba? Napokba, hetekbe?
„Úgy gondolom, ez egy miniszterelnök fontos kötelessége, és készen állok megtenni ezt (…) Készen állok megtenni ezt.”
Tényleg? Így gondolod?
Állsz egy pulpituson, és erről beszélsz, ezt jelented ki, azután hazamész, valahová London külsőre, és nyugodtan álomra hajtod a fejed?
És ha esetleg az általad kirobbantott atomháborúban mégsem te fogsz meghalni elsőként (amire azért van esély), akkor mit fogsz gondolni másnap és harmadnap? A hullahegyek és a nukleáris sivatag láttán is meg leszel elégedve a bátorságoddal? Akkor is megveregeted majd a válladat, hogy „brávó Lizzy! Ez volt a miniszterelnök fontos kötelessége…”?
Nem tudok rólad semmit.
Nem tudom, ki vagy, milyen vagy. Nem tudom, miben hiszel, kik voltak a szüleid, milyen nevelésben részesültél, hova jártál iskolába, van-e családod, vannak-e gyermekeid, nem tudom, mi a kedvenc könyved vagy filmed, nem tudom, szereted-e Wodehouse-t, ismered-e Shakespeare Macbethjét – s benne Lady Macbethet? –, nézted-e és tudtál-e önfeledten nevetni mondjuk a Waczak szállón vagy a Csengetett, Mylord?-on, esetleg valaha életedben elolvastál-e bármit egy orosz klasszikustól, láttad-e Nyikita Mihalkov Szibériai borbélyát, esetleg Tarkovszkij Andrej Rubljovát, fogalmam sincs, van-e valamiféle műveltséged és világnézeted egyáltalán, vagy csak egy afféle korunk hőse hp vagy-e, a wikin nyilván utánanézhetnék ennek-annak, de őszintén szólva, nem érdekel. Nem érdekelsz.
Pedig te vagy Nagy-Britannia külügyminisztere, és ebben a pillanatban esélyes miniszterelnök-aspiránsa.
Ez pedig elég sokat – ha nem mindent – elárul erről a mi világunkról.
Éppen ezért, előbb Schiffer András honfitársam szavait ajánlom figyelmedbe: „Liz Trusst előbb talán Hágába kéne meghívni emberiesség elleni bűntett előkészülete miatt, mielőtt még beköltözik a Downing Street 10 alá.”
Ezzel teljes mértékben egyetértek. Te közveszélyes, potenciális tömeggyilkos, nyomorult gazember vagy.
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
