Minden körülmények között aranynak kell nevezni a budit, akkor is, ha valójában műanyagról vagy rézről van szó.
Ma még csak egy egyetlen ember műveli az új szakmát, de hát muszáj elkezdeni valahogy, és lássuk be, ő az egyetlen ember a megfelelő helyre, és páratlan szakértelméhez kétség sem férhet.
Az új szakma neve: budi-idegenvezető.
Kicsinyhitűek azok, akik nem látják ebben a szédítő perspektívát. Mert igaz ugyan, hogy ma még csak különböző közjogi méltóságok, miniszterek, kormányépületek és bankok budijait nézhetjük meg szakértő idegenvezetés kíséretében, de a határ a csillagos ég.
Új mesteremberek fognak érkezni, és új területek előtt nyílik meg az út. Ma még az ismeretlenség homályában tanulja a betűvetést az az ifjú, aki majd egykoron a lakótelepi budik világában fogja kalauzolni az érdeklődőket. Az eljövendő mester – nevezzük Lajosnak – mint okleveles budi-idegenvezető tart az eljövendő szép időkben bemutatót a Havanna lakótelep rötyijeinek varázslatos világáról. A tudni vágyó, kíváncsi és irigységében állandó bosszúvágytól lihegő tömeg pedig elragadtatva vagy felháborodva szemlélheti meg, ki, hol, milyen körülmények között könnyít magán, és összehasonlíthatja saját könnyűlésének helyét mások ilyetén környezetével.
– Nézd, anyjuk, a Józsi budija pont olyan, mint a miénk!
És Józsi nyugodtan alhat.
– Ezt nézd meg, Mari, nekem mindig gyanús volt ez a Béla, és tessék, micsoda vadonatúj ülőkéje van, és a vécélánca is aranyszínű!
És akkor Béla rághatja szégyenében az ökleit.
Azután pedig mindez átterjed majd a falusi világba, és ott fognak csak igazán megnyílni a végtelen lehetőségek. A ma még a gaz felverte legelőn csigákat kergető ifjú – nevezzük Jencikének – hamarosan felfedezi a kitörés legmegbízhatóbb útját, és szakképzett budi-idegenvezetőként szintet lép, ő fogja a falusi kerti budik világát megmutatni ugyanannak a tömegnek.
– Mondtam neked, Juci, a Dönciék rendes emberek, nézd meg, nekik is gyalulatlan lécből van az ülőke a pottyantóson, ezeknek is belemegy a szálka, főleg, ha annyit izegnek-mozognak szoruláskor, mint te szoktál!
És aznap este Dönciék vendégül látják majd Juciékat, aztán az emberek esteledvén beülnek majd együtt a kerti budiba egy-egy sörrel, mint az Őrnagy és a Tót, csak feszültségek nélkül, őszinte barátsággal és az örök összetartozás jóleső érzésével.
Kálmánéknak nem lesz ilyen szerencséjük.
Kálmánék egy felelőtlen pillanatban, egy őrült ötlettől vezérelve fehér műanyag ülőkét csavaroztak a lyuk köré, ráadásul mindezt azt követően, hogy Kálmán, a burzsuj egy napon eszét vesztette, és gyalult lécekre cserélte a gyalulatlant. És egy tárlatvezetésen mindez kiderül, és akkor Kálmánék kedves barátai, Gyusziék halálosan megsértődnek, és minden kapcsolatot megszakítanak Kálmánékkal, mert mégis csak mindennek van határa, és Gyuszi a kocsmában mindenkinek elmondja majd, micsoda luxusban tojik a Kálmán, aki neki amúgy mindig is gyanús volt.
Lássuk be, jól van ez így, jól lesz ez így.
Szükség van erre a szakmára.
És amit feltétlenül meg kell tanulni a szakma eljövendő mestereinek a mai egyetlen mestertől: mindig, minden körülmények között aranynak kell nevezni a budit, akkor is, ha aranyszínű műanyagról vagy – uram bocsá’! – rézről van szó valójában.
Ahogy például most, a bank esetében. De mint sehol máshol, itt sem számít a valóság.
Az arany megragad, beég, önálló életre kell, s igazol mindent.
Bálint Botond kolléga nagyon helyesen felhívta a figyelmet (itt: https://pestisracok.hu/magyar-ugar/2026/06/jegybankelnok-miniszterelnok-retyo-wc-mosdo-arany) erre: „A sárgarezet (trombitaréz) pedig nem keverjük össze az arannyal, egy jegybankelnök meg főleg nem. A sárgaréz színű műanyagot meg végképp nem. Nem tudom, önök hogy vannak ezzel, de itt nálunk, vidéken nem szoktunk posztolni mások fürdőszobájából, hálószobájából, legkisebb helyiségéből, főleg nem ellenőrizzük le, hogy az utolsó használó igénybe vette-e a wc kefe szolgáltatásait. Úgy mellékesen, tudja valaki, van-e még Crepto wc papír? Ez onnan jutott eszembe, hogy valaki felvetette, a papír minősége nem is lett leellenőrizve.”
Nos, kedves Botond, ez a múlt. A jövő a budi-idegenvezetőké. S ez az új szakma ki fogja termelni a konyha-, a nappali- és a spájz-idegenvezetőket is.
Mondom: a határ a csillagos ég.
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
