Érdemes a vasárnapi boltbezárás vitájára visszaemlékezni. Azt például az illetékes szakszervezet üdvözölte. Annak idején például ezt olvashattuk:
„KDFSZ: a dolgozók örülnek a vasárnapi pihenőnapnak
A nagyáruházakban alkalmazott kereskedelmi dolgozók elégedettek a vasárnapi pihenőnap bevezetésével, mivel a korábbinál több időt töltenek a családjukkal és bővültek a pihenési lehetőségeik – írta a Napi Gazdaság szerdai számában.
A lapnak Bubenkó Csaba, a több multinacionális áruházlánc dolgozóit képviselő Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetének (KDFSZ) elnöke felesleges rémhírkeltésnek nevezte a vasárnapi munkavégzés tilalmával kapcsolatos korábbi előrejelzéseket, miszerint 25-30 ezren kerülnek majd utcára a boltbezárások miatt.
Hozzátette: mára jól látszik, hogy ebből semmi sem valósult meg, a nagyvállalatoknál inkább átrendeződés játszódott le.” (2015. május 06.)
De a szakszervezet véleménye akkor nem számított. Az „emberek” számítottak az ellenzéknek, akik vasárnap akarnak vásárolni, és kész. És ezt mindjárt el is nevezték a „vasárnap szabadságának” – mármint azt, hogy a boltok legyenek nyitva. Az a „szabad vasárnap”, ha nyitva vannak az üzletek, ez is egy logika, illetve egy kommunikációs varázslat, amelyet az MSZP akkori elnöke, Tóbiás úr vezetett be a közbeszédbe. S persze követelték a száz százalékos bérpótlék „visszaállítását”, mármint azt követően, hogy kitartó hisztériájuk következtében a kormány visszavonta a vasárnapi boltzárat (szerintem helytelenül).
Mert ez történt. Addig védték a „dolgozók érdekeit”, addig követelték a „szabad vasárnapot”, amíg a kormány –sajnos- meghátrált, és közölte, hogy visszaállnak a rendelet előtti állapotok. Akkor pedig ötven százalékos volt a bérpótlék, de az ellenzék a száz százalék „visszaállítását” követelte a kormánytól. Akkoriban ezt olvashattuk:
„Tóbiás: az MSZP elkezdi az aláírásgyűjtést a szabad vasárnap megvédéséért
Az MSZP elkezdi az aláírások gyűjtését a vasárnapi boltzár elleni népszavazáshoz, mert szerintük a kormány nem tett le arról, hogy ismét bevezesse az intézkedést – közölte az ellenzéki párt elnök-frakcióvezetője.
Tóbiás József azt mondta, a kormány ugyan kapkodva eltörölte a vasárnapi boltzárat, de egyértelművé tette, nem kizárt, hogy újból bevezeti. Az MSZP meg akarja védeni a vasárnap szabadságát, ezért kezd aláírásgyűjtésbe – magyarázta.
Az ellenzéki politikus bírálta, hogy a boltzár eltörlésével együtt megszüntették a százszázalékos vasárnapi bérpótlékot. Közölte, egyeztetést kezdenek a szakszervezetekkel, milyen bérpótlékot szeretnének. Az MSZP szerint százszázalékos bérpótlékra lenne szükség – mondta.
PM: mindenkinek járjon száz százalékos vasárnapi bérpótlék!
A Párbeszéd Magyarországért (PM) azt szorgalmazza, hogy ne csak a kiskereskedelmi dolgozóknak, hanem mindenki másnak is járjon a száz százalékos vasárnapi bérpótlék.
Ebben az ügyben Szabó Tímea, a PM társelnöke, független képviselő nyújt be módosító javaslatot. Az indítványról a párt szóvivője beszélt. Tordai Bence azt mondta, Szabó Tímea nem szavazott a vasárnapi boltzár eltörléséről, mert ez a „Fidesz csapdája volt”. Miközben visszaadták a vasárnap szabadságát az embereknek, elvették a száz százalékos pótlékot – tette hozzá.
Ha a Fidesz nem csak szavakban támogatja a dolgozó embereket, akkor támogatniuk kell a PM javaslatát – szögezte le a politikus.”
Értjük, mert nehéz lenne nem érteni az MSZP meg a Párbeszéd akkori álláspontját. Nyissanak ki vasárnap az üzletek, dolgozzanak az emberek hétvégén is, persze több pénzért. Ezt Gúr Nándor is megverősítette akkoriban, így:
„A vasárnapi nyitva tartás kérdése lehetőség, kell hogy százszázalékos bérpótlékkal társuljon. Úgy véli, elvárás, hogy olyan törvényt hozzon a kormány, amely nemcsak arról szól, hogy a boltok nyitva lehessenek vasárnap, hanem amely a százszázalékos bérpótlékot is biztosítja. A vasárnap nem attól szent, hogy nem lehet dolgozni.”
Ennél is érdekesebb, amit Lukács Zoltán, az MSZP alelnöke nyilatkozott akkoriban. Ő így fogalmazott:
„Lukács Zoltán, az MSZP alelnöke közölte, átfogó módosítást nyújtottak be a munka törvénykönyvéhez, amely a százszázalékos vasárnapi bérpótlék mellett a többi között tartalmazza a heti munkaidő meghatározását, a munkaidőkeret szabályozását, valamint rögzíti, hogy a munkavállaló két vasárnapnál többet nem dolgozhat egy hónapban.
Hozzátette: csak akkor lehet ennél többet dolgozni, ha erről a munkavállaló és a munkaadó írásban megállapodik.
Hangsúlyozta, hogy javaslatuk szerint a bérpótlék minden vasárnap dolgozónak járna, nem csupán a kiskereskedelmemben dolgozóknak.
Lukács Zoltán szerint ez az intézkedés nagy terhet róna a munkaadókra, ezért azt javasolják, hogy a bérpótlék 50 százalékig legyen csak járulékköteles.
Az alelnök közölte, rögzíteni kell, hogy a napi nyolc óra, heti negyven óra a munkaidő, amitől eltérni csak nagyon indokolt esetben lehet, akkor is úgy, hogy a napi 12 órát nem lépheti túl a munkaidő.”
Fontos szavak ezek. Ugyanis rávilágítanak arra a tényre, miszerint két évvel ezelőtt a baloldal és a liberálisok azt hangoztatták, hogy a munkavállalóknak lehetővé kell tenni a vasárnapi és egyéb plusz munkavégzést (túlórát), persze „indokolt esetben” és csak úgy, hogy ne lehessen több, mint „napi 12 óra”; arra is figyelemmel kell lenni –a két évvel ezelőtti baloldal szerint-, hogy minderről a „munkavállaló és a munkaadó írásban” megállapodjon egymással. Tehát nem a szakszervezet(ek) állapodnak meg, hanem a munkaadó és a munkavállaló. És persze a munkaadók érdekeit is felismerték, ezért javasolták, hogy a bérpótlék csak 50 százalékig legyen járulékköteles.
Összefoglalva: a hazai baloldal és a liberálisok két évvel ezelőtti álláspontja szerint a vasárnapi munkavégzés és a túlóra nem pusztán szükséges, hanem egyben nagy „lehetőség” is, amely lehetővé teszi a dolgozóknak több pénz keresését. Ehhez a dolgozónak és a munkaadónak persze írásban meg kell állapodnia egymással. Napi(!) 12 óra fölé persze nem mehet a túlóra, a vasárnap pedig különben sem attól szent, hogy ne lehetne dolgozni.
Ugyanez a baloldali és liberális ellenzék ma szétordítja, szétfütyüli, sípolja és garázdálkodja a parlamenti munkát, mondván, a kormány „rabszolgatörvényt” vezet be, és tönkreteszi szegény dolgozók életét.
Esetünkben a „rabszolgatörvény” pontosan ugyanazt a funkciót tölti be, mint két évvel ezelőtt a munkával töltött vasárnap elnevezése „szabad vasárnapnak”: kommunikációs blöff. S akkor lássuk, miről is van szó valójában, mi is a mi Valóság nevű nagybátyánk, amely csöndben mosolyog a szétordított, szétfütyült felszín alatt.
Az Európai Unióban átlagosan 416 óra túlórát tesznek lehetővé a törvények, de vannak országok, ahol ez felmegy 500 óra fölé, ráadásul ezeken a helyeken ez nem is önkéntes és megegyezésen alapuló túlmunka, hanem kötelező vállalás. Innen kiindulva kell értelmezni az ellenzék azon állítását, miszerint ezzel a törvénnyel a magyar kormány az egész Unióban példátlan módon megterheli a munkavállalókat.
Ez is hazugság, miképpen az ellenzék összes többi állítása. Nézzük sorjában:
Azt állítják, hogy a túlórákat három évente kell majd kifizetni. Hazugság: ezután is ugyanúgy havonta kell kifizetnie a túlórákat a munkaadónak.
Azt állítják, hogy ez a törvény KÖTELEZI a munkavállalókat túlóra végzésére. Hazugság: a túlóra végzéséhez ezután a munkavállaló és a munkaadó megállapodása szükséges – pontosan úgy, ahogy azt Lukács Zoltán MSZP alelnök két évvel ezelőtt nagy hangon követelte. (Kiegészítés: azt ordibálják még ennek kapcsán, hogy a dolgozó úgysem tud ellentmondani a munkaadójának, mert kiszolgáltatott és legfeljebb elbocsájtják, ha nemet mond a túlórára. Hazugság: Magyarországon ma munkaerőhiány van. Nem úgy, mint a baloldal és a liberálisok kormányzásai alatt, akkor valóban munkanélküliség volt, ebből következően a dolgozók valóban ki voltak szolgáltatva munkaadójuknak. Mivel ezek csak ezt ismerik, most is ebből indulnak ki. Ki mint él, úgy ítél. Ma azonban a munkaadók lasszóval fogják a munkaerőt, ebből következik a béremelés kényszere, továbbá az is, hogy kénytelenek megegyezni a munkavállalóikkal, túlóra dolgában is.)
Azt állítják, hogy ez a törvény csorbítja a szakszervezetek jogait. Hazugság: semmiben sem érinti a szakszervezetek jogait, pusztán arról van szó, hogy ezután a munkaadó és a munkavállaló egymás között is megegyezhet a túlórákról, nem kell hozzá a szakszervezet közbeiktatása. Éppen úgy, ahogy két évvel ezelőtt Lukács Zoltán, az MSZP alelnöke nagy hangon követelte.
Azt állítják, hogy ezután hat napos lesz a munkahét. Hazugság: a munkahét továbbra is öt napos marad. (Kivéve például a kereskedelmi dolgozóknak, akik vasárnapi munkavégzését éppen a baloldal és a liberálisok „harcolták ki”.)
Azt hiszem, mindebből világosan kirajzolódik a valóság, és az is, hogy a jelenlegi ellenzéknek nem pusztán a valósághoz nincsen köze, hanem a becsülethez, a tisztességhez, az igazsághoz sincs. Ezek tényleg fogalmatlan, ostoba, de legalább becstelen és aljas gazemberek is, akik a gondolat és a vitaképesség hiányát egyre fokozódó agresszióval igyekeznek pótolni.
S akkor néhány szó a tüntető hülyegyerekekről.
Ország-világ láthatta, ahogy ezek a szintúgy fogalmatlan mama kedvencei, egybites, egyenszakállas hungarocell forradalmárok keresztül-kasul vonaglanak a városon, hidat, utat torlaszolnak, székházra másznak, közben diktatúrát kiáltanak, trágárkodnak, végezetül pedig rátámadnak a rendőrökre, megpróbálják felgyújtani a Kossuth téri karácsonyfát, majd padokat törnek össze és gyújtanak fel, törnek-zúznak – mindezt a „szabad és független” média tapsával kísérve, amely „szabad és független” média egyes képviselői ott pózolnak a barikádokon – lásd Hont András (HVG) szereplését. „Ég a fenyő ég a rendőr” üvöltözték ezek a szerencsétlen fröccsöntött leninfiúk, és ideje nyugodtan, ám annál határozottabban kijelentenünk a következőket:
Elsőként azt, hogy ezeknek nem jár a felmentés jézusi megfogalmazása, amely szerint „nem tudják, mit cselekszenek”. De. Tudják. Történelmet és forradalmat akarnak csinálni, mert kimaradtak a történelemből, és unatkoznak. És meg vannak győződve arról is, hogy mindehhez nekik joguk van. Fontos tudnunk és képviselnünk: nem, ezeknek a hülyéknek ehhez nincs joguk.
Másodszor azt, hogy ezek a nyomorultak azt hiszik, hogy egy rendőrkordonnal s persze azon túl a kormánnyal állnak szemben, a rendőrkordont és azon túl persze a kormányt provokálják, támadják, dobálják, mocskolják. Nem. A rendőrkordon és a kormány mögött közel hárommillió szavazópolgárt provokálnak és mocskolnak, és most van itt az ideje nyugodtan ám határozottan kijelenteni: ne akarjátok, hogy elfogyjon a türelmünk. Világos?
Mindezek szem előtt tartásával békesség a földön a jóakaratú embereknek, és áldott, békés karácsonyt mindenkinek.
Bayer Zsolt
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
