Van ez a kurucinfo nevű izé, amin név nélküli vagy álnéven szereplő fehérjehalmazok szoktak „írni” ezt-azt. Egyikük most éppen Székely Árpád néven mélyül el a származástanban és a rasszjegyek értelmezésében, valószínűleg a jövő héten már Rabonbán Csabaként fog dolgozatot írni Jézus magyar származásáról a boldogtalan.
Nos, lássuk a „művet”:
Némi ideig töprengtem, kell-e nekem ilyesmire reagálnom, mikor az élet szép a disznószar meg büdös, de egye fene, csak a tények rögzítésének erejéig szánjunk időt erre is.
„Itt Solymáron a család egyik ágát zsidónak tartják” – szól a megfellebbezhetetlen igazság.
Nos, nem tudom, melyik lehet a család ezen ága, különös tekintettel arra, hogy miért éppen Solymáron tartják ezt, mikor a családnak nincs solymári ága, apám 1977-ben vett telket ott, 1982-ben költöztünk oda, és ma már a családból senki sem él Solymáron, a többi stimmel.
És akkor nézzük az ágakat:
Apai ág, ugye, Bayer. Apám ifjabb, nagyapám idősb. Bayer Ottmár, Mosonszolnok szülöttei, Mária Terézia telepítette svábok, sajnálom, de ez a helyzet. Olyannyira ez a helyzet, hogy nagyapám egyik testvére, Karl Bayer, vagyis Károly bácsi a Waffen SS-ben harcolt. Ott viszonylag kevés zsidó volt, bár lehet, hogy a kedvünkért kivételt tettek, hogy a kurucinfo majd egyszer lelephezhesse a nagy titkot.
Apai nagyanyám Lipták Magdolna, evangélikus tót leány, Nagykátán született, szüleit hamar elvitte a Morbus Hungaricus, árva lányként a Békés megyei Gádoroson nőtt fel, a helyi tűzoltó volt a nevelő apja, szintúgy tót ember, de lehet, hogy a Székely Árpád tud valamit, amit mi nem.
Anyai ágon az édes nagymamámat nem volt szerencsém ismerni, születésem előtt meghalt. Solti Lenkének hívták, kiskőrösi volt, s a Soltiak generációkra visszamenőleg református néptanítók voltak Kiskőrösön Rokonságunkhoz tartozik egyebek mellett Szeberényi Lajos evangélikus pap is. Róla ezt olvashatjuk a wikin:
„Teológiai tanár. A Kisfaludy Társaság tagja. Szeberényi Andor bátyja.
Selmecbányán Petőfi Sándor iskolatársa volt 1839-ig, de akkori barátságuk később egy irodalmi polémia miatt felbomlott. Pozsonyban teológiát tanult 1841-ig, azután Pápán jogot végzett. 1846-ban Pesten ügyvédi oklevelet szerzett. Pestre költözött, ahol főleg hírlapírással foglalkozott.
A szabadságharc idején Kossuth hírlapjának volt munkatársa és a Nép Barátja szlovák nyelvű kiadását, a Debrecenben megjelenő Prjat’el Ludu című lapot szerkesztette. Később fogalmazó volt az országos rendőrségnél három hétig s az itt szerzett útlevelekkel később magát és sok társát megmentette.
A világosi fegyverletétel után Aradon orosz fogságba esett, de Nagyváradra kísérésekor megszökött. Szelepcsényi Gábor névvel Hódmezővásárhelyen rejtőzött mint kántortanító. 1851 végén békéscsabai reáliskolai tanár lett, ott elfogták és Nagyváradra vitték. Anyja közbenjárására félév múlva kegyelmet kapott ugyan, de rendőri felügyelet alá helyezték és Csabára internálták. Ekkor a tanügyi irodalom buzgó művelője lett, megindította a Néptanítók Könyve (később: Iskolai Lap) című folyóiratot.
1857-ben lelkész lett Makón, 1860-ban Szegeden, 1864-ben pedig Pozsonyba ment magyar-szlovák papnak és a gyakorlati teológia tanárának. Itt pár év múlva a dunáninneni ev. kerület jegyzői tisztét is ráruházta és a dunáninneni egyházkerületi gyámintézet elnökségét is viselte. A Pozsony város képviselő-testületének szintén tagja volt.
Első cikkei a Társalkodóban, később az Athenaeumban, majd a Regélőben és Kunoss-féle Közlemények-jében jelentek meg; ekkor Reményi Gyula, Beri Vincze, Méli stb. álneveket használt. 1848. júliustól Kossuth hírlapjának volt munkatársa, később számos más hírlapnak és folyóiratnak dolgozott.”
Nem egy tipikus zsidó életút, de ki tudja? Talán a Székely Árpád…
Amúgy Petőfi egy verset is írt neki, így szól:
SZEBERÉNYI LAJOS EMLÉKKÖNYVÉBE
Kegyetlen a végzet; nem hagy sok időig örűlni
Minket együttlétünk édeni napjainak.
Ámde az a földnek bármely részére ragadhat,
Érted ezen kebel ég, s lészen örökre hived.
Selmec, 1839. január 19.
Nézzük akkor anyai nagyapámat:
Dr. Gyimes Károly Fercsel Anna és Glöckner Károly gyermekeként látta meg a napvilágot Tolnában, egy Szolnok melletti falucskában. A család ezen az ágon a szekszárdi borász famíliával, Vesztergombiékkal áll közeli rokonságban, ugyanis anyai dédapám, Glöckner Károly apja Wesztergombi Lajos ácsmester volt, édesanyja pedig Glöckner Erzsébet. S hogy miért nem Wesztergombiként illetve későbben Vesztergombiként ment tovább az ág? Hát azért, mert a Károly dédnagypapi a Westergombi ácsmester zabigyereke volt, és Wesztergombi ácsmester tisztességgel gondoskodott titkos szerelme eme gyümölcséről, de a nevére nem vette soha. Fájdalom, de arról is kénytelen vagyok értesíteni a Székely Árpádot, hogy a Glöcknerek a Tolnában régóta honos sváb családok egyikeként éltek, katolikusok, nincs tudomásunk zsidó vonalról. Nagyapám pedig erről a Glöcknerről magyarosított Gyimesre, s így lett édesanyám Gyimes Dalma. Amúgy –és ez talán még a Székely Árpádnak is meggyőző érv lehet-, Dr. Gyimes Károly nagyapám sajnos a nyilas párt tagja lett. Fájdalom, de ez az igazság. Amúgy, mint kiskőrösi körorvos a kiskőrösi zsidó gettó orvosa volt, és ebbéli minőségében zsidókat mentett, vagyis hamis igazolásokat állított ki, hogy nincsenek szállítható állapotban stb., továbbá valóban orvosként kezelte őket a táborban, és emberséges volt. Nyilasként. Különös. Mindenesetre a háború után nagyapámat elvitték az Andrássy 60-ba, az Ávóra, és életét azok a kiskőrösi zsidók mentették meg, akikkel emberségesen bánt, és akiket mentett, ők írtak leveleket személyesen Péter Gábornak, hogy Dr. Gyimes Károlyt engedjék el. (E levelek egy részét mai napig őrizzük.) De ettől még Dr. Gyimes Károly nyilas múltja elkísérte őt, sokáig bujkált, orvosként sem dolgozhatott, s végül a nyilas múltjával megzsarolták és besúgó lett. Jelentéseiben igyekezett nem ártani senkinek, de fájdalom, akkor is elvállalta. Szóval ez anyai nagyapám története. Egy tolnai katolikus sváb gyerek, aki nyilas lesz, aztán kádárék besúgója, amúgy orvos, és a nagykanizsai tüdőgondozó főorvosaként dolgozik, amikor én már a világon vagyok, és kisgyerekként nagyon szerettem őt. Talán a Jóisten büntetése volt, hogy ő nagyon fiatalon meghalt. Leukémiás lett, ugyanis hiába volt orvos, soha nem vette fel az ólomköpenyét, amikor a röntgenbe ment.
Mindenesetre úgy tudom, hogy a nyilasok között fölöttébb kevés volt a zsidó, legalább annyira kevés, mint a Waffen SS tagjai között. Ha Székely Árpád másképpen tudja, ideje felfednie a kártyáit.
Ja, mielőtt elfelejtem!
Solti Lenke nagyanyám Kiskőrösön nyugszik.
Dr. Gyimes Károly nagyapám a Farkasréten.
Bayer Ottmár nagyapám szintúgy a Farkasréten.
Bayer Ottmárné szül. Lipták Magdolna nagyanyám is a Farkasréten.
Volt egy mostoha nagyanyám is, mivel Gyimes Károly másodszor is megnősült. Őróla és családjáról keveset tudok, kiskunhalasi Kégl lány volt, szintúgy sváb, amúgy a Francia Kisasszonyokhoz járt, ha esetleg zsidó lett volna, amit nem hiszek, vér szerint akkor sincs hozzá közünk. Ja, és ő Nagykanizsán, a nagynéném polcán nyugszik, urnában.
Szóval itt állok nem is négy, de mindjárt öt nagyszülővel, és senki sincs eltemetve Szombathelyen.
Minden más stimmel. Érted, Árpád, te nyomorult, boldogtalan idióta?
(p.s. 1.: Amúgy, ha a hozzád hasonló véglényekhez képest kellene meghatározni magam, minden bizonnyal zsidó lennék.)
(p.s. 2.: Ideteszem a kedvedért a családfámat. Böngészgesd!)
Forrás: Bádog – Bayer Zsolt blogja
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
