Aztán jöttek a bajok, csőstül.
Potocskáné jó darab ideig támogatta Jakab Pétert. Jakab péter jó darab ideig támogatta Potocskánét. Valószínűleg már maga Potocska is azt hitte, minden rendben van.
Aztán jöttek a bajok, csőstül.
Az i-re a pont a választási eredmény volt. (Jakab nemrégiben még Orbánt vetítette a szegedi Csillag falára. Most egy nagy bránert kellene vetítenie a saját homlokára, ha lenne némi öniróniája, de abból nincsen neki.)
Szóval, van baj elég.
S ha nem lenne elég a választás, befutott a nagytermészetű Földi, aki -mivel nem nagyon kap szerelemből csókot- erőből próbálja csillapítani gerjedelmét, legalábbis a hírek szerint. Viszont remek kis alapszervezeteket tud gründolni, amiért cserébe ígért neki a Jakab egy parlamenti mandátumot, arra az esetre, amennyiben nem sikerülne győznie a választáson.
Földinek nagyon nem sikerült győznie a választáson, úgy leégett, mint a Reischtag, pedig akkor még meg sem lett szellőztetve az ököritófülpösi buli.
Viszont a Jakab bevitt a parlamentbe két puffert, akik majd lemondanak mandátumokról, hogy Jakab bevihesse a saját embereit. S persze -ha még mindig nem lenne elég a baj-, ott van még mamuszka (Jakab meg a paucs orrán pamutbojt).
És akkor Potocskáné fellázadt.
Potocskánénak vagy mamuszkából lett elege, vagy Jakabból lett elege, vagy mindkettőből lett elege – mindegy is. A lényeg, hogy fellázadt. És egy elnökségi ülésen kirakta a buliból mamuszkát.
Jakab ekkor -a beszámolók szerint- üveges szemekkel nézett maga elé -nem mintha tudna másképpen nézni-, majd üvöltött kicsit, hogy „puccs!” (az bazdmeg, de miért kell ezért ordibálni?), aztán kirohant.
És egészen eddig tartott, míg rádöbbent, hogy Potocskáné a háta mögött hűtlenül kezel meg hanyagul kezel. Ha csak úgy nem…
Ezek tényleg olyanok, mint egy gyomorbajos, leépült kórterem a nyálfolyatóban. (Szegény Potocska, én csak őt sajnálom, egy álommal megint kevesebb…)
Mindenesetre most a Potocskánét akarja Jakab kirúgni a pártból.
A hírek szerint viszont már a lesoványkodott frakciójában is hatan vannak ellene.
Egyre jobb ez a buli.
Egyre jobb ma jobbikosnak lenni.
Régen volt egy vicc: Brezsnyev váratlanul megnyitja a Szovjetunió határait, a nép meg özönlik kifelé az országból. Ketten állnak még a határon, Brezsnyev és Koszigin, s amikor az utolsó ember is kimegy, Brezsnyev szomorúan felsőhajt:
– Látod Alekszej, ketten maradtunk…
– Igen. Te, meg az a hülye Podgornij…
Valamiért ez jutott most eszembe.
Valószínűleg a végén Jakabék is ketten maradnak. Ő, meg az a hülye Z. Kárpát…
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
