Bayer Zsolt: Nyílt levél (2.)

A Harangozó Tamás nevű MSZP-s gazembernek.

Mélyen Tisztelt Képviselő Úr!

Ilja Ehrenburg németekről írt szövegénél hagytuk el önnek címzett levelünket, folytassuk hát innen.

Ilja Ehrenburg szövegét Bächer Iván idézte még 2003-ban a Népszabadságban, és a következőket fűzte hozzá: „rettenetes szöveg, de azért elgondolkodtató”. Én pedig akkoriban ezt fűztem Bächer „elgondolkodásához”:

„Mint sváb, mindjárt ki is kérem magamnak, hogy ezt a szöveget bárki elgondolkodtatónak merészelje nevezni. S hiába mosakszik Bächer, hiá- ba írja, hogy »rettenetes szöveg«, s hogy »orosz nyelven íródott, fasiszta szöveg«, azért idézi, hogy utólag igazolja. Gyáván, sunyin, alávalóan. A németekről című írásának utolsó bekezdésében, amely így szól: »Németország ma megint hatalmas. A napokban épül föl neki, amije még nem volt soha: hatalmas, irdatlan, az egész németségen büszkén uralkodó fővárosa. A magyar nácik a német nacionalizmus föltámadását várják örömmel. A magyar demokraták gondolkodnak a németen.«

Ezért a két utolsó mondatért írta Bächer a cikket. Gyáva, sunyi, alávaló mondatok. Egy olyan 3. avenue-i zsidó oktalan és kártékony félelme ez az újraegyesített Németországtól. Amely nyilván jobb volt kettészakítva, mi, Bächer? Demokraták pedig nem gondolkodnak a »németről«. Főleg nem így, egyes számmal démonizálva.”

Természetesen ezért is antiszemita lettem. De, őszintén szólva, ez már engem nem érdekel. Ameddig ön és az önhöz hasonlók antiszemitáznak, addig nincsen semmi baj. Németh Lászlóék nemzedéke még feljajdult, és megsebezve érezte magát, ha antiszemitának bélyegezték, ma már nincs ilyen lelki teher és kényszer, egész egyszerűen azért, mert ön, és az önhöz hasonlatos gazemberek ezt is túltolták, ebből is karikatúrát csináltak, éppen úgy, mint a liberalizmusból és a szabadságból. A HVG a minap tette közzé egy kutatás eredményét a New York Timesra hivatkozva, íme, a lényege:

„Az emberek többségének elege van a demokráciából, de legjobb esetben sem ragaszkodnak hozzá, hogy demokratikus államberendezkedésben éljenek – írja a New York Times. Ami még talán ennél is sokkolóbb, hogy a fiataloknak még az átlagnál is kevésbé ízlik a demokrácia, sőt! Jelentős részük nyitott lenne »másféle megoldásra«, mondjuk egy katonai puccsra.

A felmérést a Münchenben született Yascha Mounk, a Harvard Egyetem munkatársa és Roberto Stefan Foa, a Melbourne-i Egyetem politológusa készítette…

Sokkal kevesebben tiltakoznának, ha katonai puccsal megdöntené valaki a jelenleg fennálló hatalmat az országukban. Az Egyesült Államok 2000-es években született megkérdezettjeinek kevesebb, mint negyede (19 százalék) tartja abszolút nélkülözhetetlennek az állampolgári jogok létét, míg az idősebb amerikaiaknál ez már 43 százalék. Ugyanez az arány az Európai Unióban 36 és 53 százalék.

A 2000-es generációs amerikaiak közel negyede (26 százalék) nem tartja fontosnak a szabad választásokat. Ez az arány Európában már jóval alacsonyabb, de így is látható különbség van az idősebb és a fiatalabb európaiak véleménye között.”

Készséggel elhiszem, hogy ez így van. Csak az a baj, hogy ön és az önhöz hasonló gazemberek, az egész ’68-as „nagy generáció” (Istenem, milyen kicsike lett ez a generáció, milyen szánalmas, éppen olyan, mint Koncz Zsuzsa utolsó lemeze), és az őket követő, egyre tehetségtelenebb, kisszerűbb és hülyébb „új undokak”, szóval önök közül senkinek, még véletlenül sem fog eszébe jutni, hogy minderről éppen önök tehetnek.

Önök, akik azt tették a demokráciával és a szabadsággal, amit. Igen, önök rossz karikatúrát, rossz viccet, egy Ionescu-darabot csináltak a demokráciából, aztán most néznek és csodálkoznak, hogy mindenkinek elege van az egészből. És még mindig nincs jobb ötletük, mint nagy és véres csatákat vívni nem létező „antik” ellen. Önök e törpe kor Don Quijotei, csak hát a drága lovag szerethető és csodálható, imádnivaló naivsága, embersége, tisztessége nélkül. Önök írják a globalizáció EGYHELYBEN pikareszkjét, önök, a CSAK hülyék, akik még soha, egyetlen pillanatra sem dugták ki az orrukat saját rögeszméik ócska, düledező viskójából, és azt képzelik a nagyvilágnak.

És akkor végezetül a harmadik pontról.

Igen, pontosan azt merészeltem leírni Ferenc pápáról, amit ön idézett. Erre Semjén Zsolt barátom már megadta a választ, amikor elmondta, hogy evangélikus vagyok, és nézzék meg bátran, miket mondott annak idején Luther a pápáról. Bizony, ez volna a dolog veleje, még akkor is, ha az evangélikus egyház gyáva és farizeus vezetői ezt kikérték maguknak. De ami igazán meglepő, hogy ön egyszeriben ilyen érzékeny lett a pápa személye iránt! Miért? És hol volt ez a nagy érzékenység, amikor az elmúlt ötszáz év legnagyszerűbb pápáját, Szent II. János Pált szakmányban gyalázták az ön elvtársai és az ön kedvencei, a velejükig rothadt libsi sajtómunkások? Nincs itt valami ellentmondás, Harangozó úr?

Az isten szerelmére, eszébe ne jusson válaszolni! Az ön válasza, bármely gondolata, az ön személye pontosan olyan érdektelen és felesleges, amilyen szánalmas a félkopasz, bezselézett feje. És maradjunk is ennyiben. Ha megengedi, még egy kis olvasnivalót ajánlanék figyelmébe, ezt:

„Szép a magasból, mint a templomének,/ Bármily rekedt hang, jajszó és sohaj/ Dallamba olvad össze, míg fölér. –/ Így hallja azt az Isten is, azért/ Hiszi, hogy jól csinálta e világot./ De odalent másképpen hallanók,/Hol közbeszól a szív verése is.”

Mivel fogalma sincs róla, elárulom: ez Az ember tragédiájából van. A londoni szín elején mondja Ádámnak Lucifer. És úgy olvassa, hogy ön és az önhöz hasonló gazemberek Isten helyébe önmagukat tették. Így lesz igazán izgalmas a dolog – pápástul és mindenestül, Harangozó Gazember Úr…

Bayer Zsolt – www.magyarhirlap.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »