Így segítünk Afrikán?
A Welt online tette ma közzé az alábbi cikket (lefordítottam és elküldöm Nektek, mert úgy érzem, hogy érdeklödésre tarthat számot).
Elöbb a cikk eredeti formájában, majd a fordítása.
Ime az eredeti:
Dort ist aber noch nichts angekommen
Eine Analyse von
Marion Sendker, Istanbul ; 13. August 2022, 11:37 Uhr
Es sei ein
„Leuchtfeuer für die Welt”,
lobte der Generalsekretär der Vereinten Nationen (UNO), António Guterres, die Vereinbarung für einen Weizenkorridor, die Ende Juli in Istanbul von der Ukraine Russland unterzeichnet wurde. Nun sei der Weg frei für Getreide und Düngemittel, das wegen des Krieges monatelang nicht aus ukrainischen Speichern verschifft werden konnte. Insbesondere afrikanische Länder sollten davon profitieren.
Zwei Wochen später entpuppt sich das Leuchtfeuer als Strohfeuer.
Von den 16 Schiffen, die die ukrainischen Häfen Odessa und Chornomorsk bis Freitag verlassen haben, war nur eines mit Weizen beladen
– und das sollte am Freitag in Richtung Türkei auslaufen. Verschifft wurde ansonsten Mais und Sonnenblumenprodukte wie Öl oder Mehl. Direkt nach Afrika ging bisher keine Lieferung. Viele Schiffe steuern die Türkei an. Andere Ziele sind Italien, Irland, England, China und Iran.
„Am Ende entscheidet die UNO, welche Schiffe ausfahren und wohin sie gehen”, sagt ein hochrangiger, türkischer Beamter, der anonym bleiben will. Er steht dem Verteidigungsministerium nahe. Das leitet das Koordinierungszentrum in Istanbul, wo Russen, Ukrainer, Türken und Vertreter der UNO zusammenarbeiten, um ein sicheres Geleit der Frachter aus der Ukraine zu garantieren. Der Beamte sagt:
„Das Hauptziel ist für die Vereinten Nationen gerade Europa. Die Versorgung europäischer Länder hat einfach Priorität.”
Ismini Palla, UNO-Sprecherin für das Koordinierungszentrums in Istanbul, widerspricht dieser Annahme. „Zuerst müssen die Schiffe raus, die seit Ende Februar in der Ukraine gestrandet sind und schon beladen waren.” Ukrainische Behörden hätten ihr mitgeteilt, dass insgesamt 18 dieser Schiffe in den Häfen lägen. Die UNO-Sprecherin behandelt die Angabe aber mit Vorsicht: „Wir wissen nicht, wie viele wirklich gestrandet sind und deswegen zuerst ausfahren müssen.”
Ansonsten sei die Wahl der Zielländer Sache der Wirtschaft. „Käufer und Verkäufer regeln das unter sich.” Einen gewissen Einfluss der UNO gibt Palla aber zu – auf der operativen Ebene des Getreideexports: Das Kontrollzentrum in Istanbul erhält täglich bis zum Mittag eine Liste der ukrainischen Hafenbehörde mit den Daten der Schiffe, die am nächsten Tag auslaufen sollen. Das Zentrum hat dann vier Stunden Zeit, diese Liste zu genehmigen oder abzulehnen.
Dieser Vorgang sei noch nicht routiniert, sagt Palla.
Ausfahrtanfragen für Schiffe mit dem Ziel Afrika habe es noch nicht gegeben. Manchmal seien die offiziellen Angaben aber auch nicht akkurat. Zuletzt habe zum Beispiel ein Schiff die Ukraine in Richtung Türkei verlassen. „Endstation ist aber Iran, das Unternehmen wollte nur nicht, dass wir das so veröffentlichen”, sagt die UNO-Sprecherin.
Ein Problem sieht Palla darin nicht. „Am wichtigsten ist, dass sich der Weltmarktpreis für Getreide allgemein erholt.” Wo die Schiffslieferungen am Ende hingehen, könne und müsse das Kontrollzentrum in Istanbul nicht abschätzen. Ein gutes Beispiel dafür ist die Fahrt des ersten Schiffes, das nach der Vereinbarung über einen Weizenkorridor Anfang August ausgelaufen war.
Ein Problem sieht Palla darin nicht. „Am wichtigsten ist, dass sich der Weltmarktpreis für Getreide allgemein erholt.” Wo die Schiffslieferungen am Ende hingehen, könne und müsse das Kontrollzentrum in Istanbul nicht abschätzen. Ein gutes Beispiel dafür ist die Fahrt des ersten Schiffes, das nach der Vereinbarung über einen Weizenkorridor Anfang August ausgelaufen war.
Razoni, ein alter Frachter, der einem Einschiffunternehmen mit Sitz im türkischen Tuzla gehört, hatte 26.000 Tonnen Mais geladen. Zielort: Tripoli im Libanon. Dort kam das Schiff, das unter der Flagge Sierra Leones fährt, aber nie an.. Kurz vor dem Ziel ankerte es im Mittelmeer. Auf der Marinebeobachtungsseite marinetraffic änderte sich die Destination plötzlich von „Tripoli” in „Order”. Was damit gemeint war, wusste zunächst niemand.
És itt a fordítás:
A búzafolyosó szalmalánggá válik
A folyosóról szóló megállapodásnak köszönhetően több millió tonna gabonát szállítanak majd az ukrán kikötőkből – Afrikába is -.
De oda még semmi sem érkezett meg.
Marion Sendker
elemzése, Isztambul ; 2022. augusztus 13., 11:37.
„Világítótorony a világ számára” – méltatta az ENSZ főtitkára, António Guterres a búzafolyosóról szóló megállapodást, amelyet Ukrajna és Oroszország július végén írt alá Isztambulban. Most, mondta, szabad az út a gabona és a műtrágya számára, amelyet a háború miatt hónapokig nem lehetett elszállítani az ukrán raktárakból. Ebből különösen az afrikai országoknak kellene profitálniuk.
Két héttel később kiderül, hogy a világító torony csak egy villanás volt.
Az ukrajnai Odessza és Csornomorszk kikötőiből péntekig kifutott 16 hajó közül csak egy volt tele búzával – és annak pénteken Törökországba kellett volna indulnia.
Egyébként kukorica- és napraforgótermékeket, például olajat vagy lisztet szállítottak. Eddig egyetlen szállítmány sem ment közvetlenül Afrikába. Sok hajó tart Törökország felé. További célpontok Olaszország, Írország, Anglia, Kína és Irán.
„Végül is az ENSZ dönti el, hogy mely hajók indulnak és hová mennek” – mondja egy, a védelmi minisztériumhoz közel álló, magas rangú török tisztviselő, aki névtelenségét kívánja megőrizni. Ez működteti az isztambuli koordinációs központot, ahol oroszok, ukránok, törökök és az ENSZ képviselői együtt dolgoznak az Ukrajnából érkező teherhajók biztonságos áthaladásának biztosítása érdekében. A tisztviselő szerint:
„Az ENSZ fő célpontja jelenleg Európa. Az európai országok ellátása egyszerűen prioritást élvez.”
( Ez a kedvenc mondatom- Jó mi?)
Ismini Palla, az isztambuli koordinációs központ ENSZ-szóvivője ezzel nem ért egyet. „Elsőként azok a hajók kerülnek ki, amelyek február vége óta Ukrajnában rekedtek, és amelyeket már megrakodtak”. Az ukrán hatóságok közölték vele, hogy összesen 18 ilyen hajó tartózkodik a kikötőkben. Az ENSZ szóvivője azonban óvatosan kezeli az információt: „Nem tudjuk, hányan rekedtek valóban, és ezért kell először távozniuk”.
Egyébként a célországok kiválasztása az iparágra tartozik. „A vevők és az eladók ezt egymás között rendezik.” Palla azonban elismeri, hogy az ENSZ-nek van némi befolyása – a gabonaexport operatív szintjén: az isztambuli ellenőrző központ minden nap délig megkapja az ukrán kikötői hatóságtól a listát a másnap induló hajók adataival. A központnak ezután négy órája van arra, hogy jóváhagyja vagy elutasítsa ezt a listát.
Palla szerint ez a folyamat még nem rutinszerű. Az Afrikába tartó hajókra vonatkozóan még nem érkezett kilépési kérelem. Néha azonban a hivatalos információk nem pontosak. Legutóbb például egy hajó indult el Ukrajnából Törökországba. „De a végső célállomás Irán, a vállalat csak nem akarta, hogy így tegyük közzé” – mondja az ENSZ szóvivője.
Palla nem látja ezt problémának. „A legfontosabb az, hogy a gabona világpiaci ára általában véve helyreálljon.” Azt, hogy a szállítmányok hová kerülnek, az isztambuli ellenőrző központ nem tudja és nem is tudhatja. Jó példa erre az augusztus eleji búzafolyosóról szóló megállapodás után induló első hajó útja.
A Razoni, egy régi teherhajó, amely a törökországi Tuzlában működő egyhajós társaság tulajdonában van, 26 000 tonna kukoricát szállított. Úti cél: Tripoli Libanonban. A Sierra Leone-i zászló alatt közlekedő hajó azonban soha nem érkezett meg oda. Röviddel a célállomás elérése előtt lehorgonyzott a Földközi-tengeren. A marinetraffic tengerészeti megfigyelőoldalon a célállomás hirtelen „Tripoli”-ról „Megrendelés”-re változott. Egyenlöre senki sem tudja, hogy ez mit akar jelenteni.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
