Ha nagyon egyszerűen, közérthetően – vagyis egybitesen, szóval korszerűen – akarjuk elmagyarázni Jacques Le Goff és Georges Duby mester alapvetését a mentalitástörténetről, akkor azt mondhatjuk, többet megtudsz egy korról, ha a kor néplelkét, mondáit, pletykáit vizsgálod, mint ha elolvasod a hivatalos történetírás száraz adathalmazát, s még inkább többet tudsz meg, ha az adott kor sajtóját olvasgatod.
Már ha az adott kornak van sajtója.
Ennek a mi korunknak pedig van, sőt mása sincs. Ebből pedig az következik, hogyha száz meg száz év elmúltával tudni vágyó ifjak nekilátnak kibogozni ezt a mi korunkat, messzebbre jutnak, ha a sajtót veszik górcső alá, mintha a históriás könyveket. Mert a históriás könyveket a győztesek írják – szokás mondani –, meg persze a hivatásos historikusok, akiknek vannak rögeszméi, determináltságai, van világnézetük, ami meghatározza mondandójukat.
És az újságíróknak nincsenek ilyenjei? De. Vannak. Csak ilyenjeik vannak.
Mégis messzebb jut a jövő kutatója (ha lesz egyáltalán jövő, amelyben ember is van), ha a sajtót böngészi, ugyanis a sajtó mégiscsak többféle. Már persze szerencsés esetben, ugye. Ahogy Szikszai Péter kolléga fogalmazott volt a megújult Echo TV sajtótájékoztatóján: az Echo TV olyan objektív, mint az RTL Klub, olyan pártatlan, mint a 444, és annyira független, mint egy Soros-NGO. Igen, éppen ezt és éppen ennyit kell észben tartanunk.
Hosszú, nagy sora van annak, ahogyan itt Magyarországon a jobboldalnak is lett médiája. Még egy szocialista tanácsolta valamikor, amikor a szocialisták mondták meg, mi legyen, hogyha kell a jobboldalnak tévé, akkor vegyen magának. És aztán a jobboldal vett magának. És azóta a jobboldal tévéje (tévéi) mindig elfogultak és részrehajlók és pártosak, mármint a baloldal tévéje (tévéi) szerint. És ugyanez igaz rádiókra s lapokra is. Mindenki elkötelezett egy értékrend, egy politika, egy világnézet, s igen, egy hatalom vagy politikai erő mellett, csak ők soha nem vallják be. A baloldal mindig azt hazudja, hogy ő objektív és pártatlan és szűzies, és különben is, „csak a szakma”.
Hát ez nem így van. Amúgy pedig úgyis teljesen mindegy, hogy ők (azok) mit beszélnek. Most ugyanis a jövő kutatóiról értekezünk, és mentalitástörténetről – meg arról, hogy mit fognak megtudni száz meg száz évek múlva mirólunk, ha ezt a mai sajtót olvassák, nézik, hallgatják.
Hát például elég érdekes kis szakdolgozatot tudnék írni száz év múlva abból, hogy mi lett két év alatt egy Hír TV nevű tévéből meg egy Magyar Nemzet nevű lapból. És tényleg, most lehunyt szemmel gondoljanak bele, hogy száz év múlva, amikor már nem lesz itt a Csintalan, hogy elmagyarázza, valaki megnézi e két média dolgát mondjuk 2014 és 2018 között. Hű, de irigylem azt a jövőbéli kollégát. Micsoda izgalmas feladat lesz megfigyelni ezt az utat, mindjárt világosabb lesz a kép e korról, s hogy mi miért és hogyan.
Mindenesetre két évvel ezelőtt eléggé összerogytunk, és el sem hittük, hogy valaha helyükre kerülhetnek a dolgok. De helyükre kerültek. A Hír TV az Echo tévén, a Magyar Nemzet a Magyar Időkben él tovább, ahol egykor én ültem, ott most Kálmán Olga ül meg Puzsér Róbert, ahol én írtam, ott meg Hegyi Gyula, hogy rosszabbat ne említsek. És ahogy mondani szokás, mégis minden stimmel.
Már hogyne stimmelne? Hát ez is csak egy mentalitás…
Bayer Zsolt – www.magyaridok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
