Lengyelország budapesti nagykövetének szíves figyelmébe
Szenvedélyes, a lengyel templomoknál zajló zavargásokról is lesújtó véleményt mondó írással vezeti fel Bayer Zsolt lapunkban a Lengyelországról szóló húszrészes sorozatát, amelyet szombat reggelenként olvashatnak majd a Magyar Nemzet online felületén. A sorozatban a szerző saját megfogalmazása szerint leírja mindazt, amit tud Lengyelországról, a lengyel históriáról, a lengyelek lelkéről. Nem is azért, hogy nekik segítsen, ők talán nem is szorulnak segítségre. Inkább azért, hogy minket is megsegítsen most, a lengyelek példájával.
Döbbenetes hírek érkeznek Lengyelországból. Az abortusz korlátozása ellen tüntetők miséket zavarnak meg, templomból kilépő híveket és papokat sértegetnek, megrongálják a templomokat, és legújabban Poznańban megrongálták II. János Pál pápa szobrát is.
Lengyelországot háromszor törölték le Európa térképéről, s a lengyeleket a hitük, a soha meg nem ingatható hitük mentette meg. Lengyelországban a gdański hajógyár munkásai a Szolidaritás sztrájkja és harca idején rendszeresen misére jártak, illetve papjaik jártak hozzájuk a gyárba, és ott celebrálták a misét. Nem véletlen, hogy a katonai puccs kommunista gyilkosai jelképesen éppen a lengyel nemzet szíve közepét, a katolikus egyházat, s annak képviseletében Jerzy Popiełuszko atyát ölték meg brutálisan.
És most jönnek ezek a tüntetők, a libsi médiában nagy örömmel üdvözlik őket, s nem győzik kihangsúlyozni, hogy ezek többnyire fiatalok, és megtámadják a lengyelek szíve közepét.
Istenem, mennyire törvényszerű, mennyire magától értetődő, mennyire szomorú és mennyire jelképes mindez! Milyen iszonytató látni, hogy a lengyelekhez is bekopogott a XXI. század!
II. János Pál első útja pápaként szülőföldjére vezetett. Krakkó mellett celebrált misét majd’ kétmillió lengyelnek, és azt mondta: „Ne féljetek!” (Majd jött Ali Ağca, a török „szürke farkas”, hogy megölje őt is, s ne felejtsük, hogy a ravaszt a KGB megbízásából valójában a bolgár titkosszolgálat húzta meg. A Szemlőhegyi úton sokat tudnának erről mesélni…)
„Ne féljetek!”
Ma sem mondhatunk mást drága lengyel barátainknak. Ne féljetek, és ne hátráljatok! Hiszen a XXI. század támadja éppen a nemzetetek szíve közepét, a XXI. század támadja most minden nemzet szíve közepét, ez a beteg, nyomorult, gyökértelen, végtelenül ostoba és végtelen ostobaságában végtelenül magabiztos és könyörtelen XXI. század.
Ez a század és ennek hívei mindent tagadnak, ami a normalitás, s ami fontos nekünk. Ennek a századnak beteg és nyomorult lelki hajótöröttjeitől már elvették a vallási identitást, a nemzeti identitást, éppen most veszik el tőlük a nemi identitást, s így lettek ők zombik. Akinek nincsen semmi identitása, annak nem marad más, mint a gendersemlegesség, a férfinak öltözött nők és nőnek öltözött férfiak, az „itt és most” pitiánersége, az „én, ebben a pillanatban” szánalmassága, a végtelen jelenidejűség, a szabadság paródiája, az egyre betegebb, egyre undorítóbb vágyak azonnali kielégítése, a perverziók piedesztálra emelése. Ezek a szerencsétlen nyomorultak az abnormalitás aranytotemét ugrálják körül, és engesztelhetetlenül gyűlölnek mindent, ami nemes, ami hagyomány, ami örökség, ami megkérdőjelezhetetlen érték, ami nemzet, ami vallás, ami család, ami férfi és ami nő.
S az elkövetkező hetekben leírom ezeken a hasábokon mindazt, amit tudok Lengyelországról, a lengyel históriáról, a lengyelek lelkéről. Nem is azért, hogy nekik segítsek, ők talán nem is szorulnak segítségre. Inkább önmagamat, önmagunkat szeretném megsegíteni most, a lengyelek példájával.
Folytatjuk…
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
