A lelketlenség mint lelki igény. Erre nézek vissza karácsony után.
Az ünnep – mégiscsak a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepéről van szó, a Megváltó születéséről – előtt és alatt mást sem lehetett olvasni az erre szakosodott helyeken, mint a karácsony megvetését, kigúnyolását. Önmagukat feltétlenül és minden körülmények között végtelenül modernnek, emberségesnek, európainak és felvilágosultnak tartó igazi liberálisok hódolnak ennek a sportnak.
Ők azok, akiknek a lelketlenség lelki igény. Akik feneketlenül gyűlölik a magasztost, a meghatót, és még ezeknél is jobban a hagyományt. Ők azok, akik csak a cinizmusban képesek feloldódni, ami nem csoda, hiszen ha csak egyetlen napra elfelejtenék a cinizmust, azonnal kiderülne számukra is, hogy létezésük teljesen felesleges és tökéletesen értelmetlen. S hogy nélkülük bizony szebb lenne a világ.
Ezek a szerencsétlen homunculusok, akiket a globalizáció és a kései, rothadó liberalizmus vegykonyháin kotyvasztottak, a karácsony kapcsán semmi másról nem voltak képesek szót ejteni, csak a „kajakómáról”, a vásárlásról, és arról, hogy milyen szörnyű is ez a karácsony, mert ilyenkor arra vagyunk kényszerítve, hogy „elviseljük a családot”.
Nehéz eldönteni, vajon ezek a szerencsétlenek tényleg ennyire ócska, sekélyes életet élnek, vagy „csak” azt gondolják, ettől lesznek trendik, klasszak, csak így érhetik el, hogy odafigyeljenek rájuk.
De talán mindegy is.
Így is, úgy is szánalmas ez az egész.
És sajnos egy villanófény élességével mutatja meg, hogyan halad a világ a végkifejlet felé.
Persze, egyáltalán nem szükségszerű, hogy annak a végkifejletnek valóban be is kell következnie. Ugyanis hiába jelentette diadalittasan egy Magyarországon telephellyel rendelkező „vallástörténész” már évekkel ezelőtt, miszerint a globális, szabad versenyes kapitalizmusban az a nagyszerű, hogy az embereket „egyenvágyakhoz kötötte”, s hiába akarják e mostani disznófejűek lelkünket s eszünket is önmaguk sekélyességéhez láncolni, ennél nagyobb próbát is kiálltunk már.
Emlékezzünk csak arra, miképpen kellett a mi generációnknak (mostani ötvenesek) „fenyőünnepet” ülni az iskolában karácsony helyett, s hogy az éjféli misére mindenki megpróbált felismerhetetlenül megérkezni, mert ki tudja, ugye…
Fenyőünnep, Télapó Mikulás helyett, no és persze Forradalmi Ifjúsági Napok – nehogy valahogy önmagában álljon március 15-e, és Petőfi dühe.
És abból se lett semmi.
Odahaza akkor is a Jézuska jött, és mi, gyerekek ki lettünk küldve a szobából érkezésekor, hogy aztán, amikor a csengőszó behívott bennünket, már készen álljon a csoda, a gyertyafényben, csillagszóró- fényben álló karácsonyfa, körülötte a család, és így, együtt énekeltük a Mennyből az angyalt, és senkit, az égvilágon senkit sem érdekelt a fenyőünnep meg a „gyedmaróz”.
Most komolyabb kihívásokkal kell szembenéznünk.
Most a hagyományok, a család és a kereszténység ellen hirdettek hadjáratot a legeslegújabb kori jakobinusok, akikről csak annyit kell tudni, hogy szemernyit sem változtak az évszázadok alatt.
A nyaktilót működtető, Vendée-nál a sajátjait lemészároló jakobinus, a Hollánokat a Dunába lövő ’19-es Lenin-fiú, a cári családot kiirtó és a holomodort megszervező, Katyn erdejében lengyelek ezreit lemészároló, ’56-ot eltipró és akasztó bolsevik, meg az „áldott karácsony” helyett „kellemes ünnepeket” követelő, fenyőállítás betiltását követelő, minden hagyományost gyűlölő és minden „másságot” őrjöngve imádó „PC” vérszívó egy és ugyanaz.
Ugyanaz a kártékony, romboló feleslegesség.
De semmi, tényleg semmi sem igazolja, hogy ezeknek győzniük kell. Sőt! Most minden abba az irányba mutat, hogy nem fognak győzni. Hogy végük lesz hamarosan, egyszer s mindenkorra!
Fontos grádicsa e közelgő diadalnak az újonnan megválasztott amerikai elnök gesztusa, amiről a mandiner tudósított még karácsony előtt:
„Megígérte, megcsinálta: kellemes ünnepek helyett boldog karácsonyt kívánt az USA megválasztott elnöke.
Trump még tizennyolc hónapja Wisconsinban ígérte meg, hogy vissza fog jönni egyszer, és kellemes ünnepek helyett boldog karácsonyt fog kívánni. Most megtette.” (Breitbart Trump: We Are Going to Say Merry Christmas Again, Mandiner)
Ebben az a döbbenetes, hogy hírértéke van. Meg kell írni, be kell mondani! Hogy az Egyesült Államok elnöke azt merte mondani, „boldog karácsonyt!”. Sőt! Meg merte ígérni, hogy majd ezt fogja mondani!
Ebből a „hírből” derül ki igazán, hová is jutottunk ebben a beteg, „liberális” világban. De az is kiderül belőle, hogy hová igyekszünk ismét. Csak meg ne álljunk félúton…
Bayer Zsolt – www.magyarhirlap.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
