Takarodjatok ki az életünkből, gazemberek! Elég volt egyszer a Szovjetunióból!
Az Európai Bíróság ítéletének semmilyen érvénye nincs számunkra.
Lassan tényleg megérkezünk a Szovjetunióba. Nézzük meg, milyen is volt ez az út!
Emlékeznek még? Nemrégiben azt harsogták idehaza a velünk együtt élő kártékony idegenek, hogy „nincs kötelező kvóta, nem is lesz kötelező kvóta”, ezt az egészet csak a „zorbán” találta ki, hogy riogassa a népet.
Itt a kötelező kvóta.
Nézzük pontosan, tényszerűen, forduljunk a megfellebbezhetetlen orákulumhoz, az Európai Bírósághoz, amely így indokolja az ellenünk hozott ítéletet: Magyarország azzal, hogy nem engedi be területére az illegális bevándorlókat, megakadályozza,
hogy az uniós jognak megfelelően biztosított legyen a nemzetközi védelmet kérelmező személyek befogadása, a kérelmeik elbírálása, valamint a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérése, súlyosan sérti a szolidaritásnak és a felelősségnek a tagállamok közötti igazságos elosztásának az elvét. Mivel e kötelezettségszegés az uniós jog precedens nélküli, rendkívül súlyos megsértésének minősül, a Bíróság Magyarországot 200 millió euró átalányösszegnek és a késedelem minden egyes napja után egymillió euró összegű kényszerítő bírságnak a megfizetésére kötelezi.
Figyeltek? „A szolidaritásnak és a felelősségnek a tagállamok közötti igazságos elosztásának az elvét.” Ez a kötelező kvóta. Ami nincs és nem is lesz, hiszen csak a „zorbán” találta ki. És most napi egymillió eurót (400 millió forintot) kell fizetnünk azért, mert nemet mondtunk rá. Amúgy milyen szolidaritásról és felelősségről beszélünk?
A Nyugat úgy lett gazdag, hogy történelme bizonyos szakaszaiban elfoglalta, leigázta, majd kirabolta a világ többi részét. A Nyugat egykori gyarmatai pedig most benyújtják a számlát.
A fagyi visszanyal: a volt gyarmatok egyre csak szaporodó, rosszul vagy egyenesen nyomorban élő lakossága, akiket sok esetben mind a mai napig gyarmati sorban tart egykori leigázójuk – elsősorban Franciaországról beszélünk –, nos, ezek a tömegek elindultak Európába. Elindultak Nyugatra, a jobb élet reményében. Értjük. De mi közünk nekünk mindehhez?
Hol és milyen összefüggésben merül fel a mi szolidaritásunk és felelősségünk kérdése? Sehogy. Illetve legyünk rigorózusan pontosak, nézzük meg, volt-e nekünk valaha gyarmatunk?
Ilyenkor valószínűleg mindenkinek a Ferenc József-föld ugrik be. S valóban: „A szigetcsoportot 1873-ban fedezte fel egy osztrák–magyar expedíció Julius von Payer és Karl Weyprecht vezetésével, akik az uralkodó iránti tiszteletből I. Ferenc József után nevezték el. Az egyik sziget az expedíciót támogató Zichy Edmundról a Zichy-föld elnevezést kapta.” Eddig stimmel – de folytassuk csak: „A Monarchia nem jelentette be az igényét a szigetcsoportra, később Norvégia és a Szovjetunió is magának követelte azt. Utóbbi 1926-ban hivatalosan is saját birtokának nyilvánította a területet, és mivel a válaszul útnak indított két norvég hajó elakadt a jégben, a szovjet Georgij Szedov jégtörő legénysége hamarabb érkezett meg náluk. A szovjet kormány 1932-ben annektálta a területet, az Orosz SZSZSZK-hoz csatolta és katonai bázisokat létesített.” Tehát még a Ferenc József-föld sem volt soha a mi gyarmatunk, de legyünk nagyvonalúak: ezennel kijelentjük, hogy Magyarország haladéktalanul befogad és ellát három jegesmedvét, öt sarki rókát, négy rozmárt, öt sirályt és öt csüllőt, s amennyiben felmerül az igény, egy beluga tartását is vállaljuk. Pontosan ennyi a mi szolidaritásunk és felelősségünk, s elvárjuk, hogy az Európai Unió vegye ki részét legalább a beluga eltartásában, a szolidaritás és a felelősségvállalás jegyében.
Ha ezt tisztáztuk, nézzük meg a következő kérdést: kik is azok a menekültek, akiket nekünk be kellene fogadnunk? Az eddigiekből következik, hogy
a migránsok elenyésző kisebbsége tekinthető valódi menekültnek, olyan embernek, aki egy valódi veszély, háború vagy polgárháború elől menekül és kér menedéket. Elenyésző kisebbsége ez az illegális bevándorlóknak – ám vannak ilyenek is, és ők valóban jogosultak a befogadásra.
Akkor nézzük meg, mit mond erről a nemzetközi jog? Azt mondja, hogy a menekülő az első biztonságos országban jogosult befogadásra, oltalomra és ügyének elbírálására. Világos beszéd. S akkor tegyük fel a kérdést: van-e olyan ország, ahol háború, polgárháború dúl, ahonnan joggal és okkal menekülnek el az emberek, s amely országból menekülőknek Magyarország az első elérhető biztonságos ország?
Igen, van ilyen ország, egy ilyen ország van: Ukrajna. Magyarország befogadja, ellátja, oltalmazza az Ukrajnából menekülőket? Igen.
S mire készül az Európai Unió? A valóban háború elől menekülő ukrán katonakorú férfiakat vissza akarják toloncolni Ukrajnába, a biztos halálba. Ennél aljasabb, undorítóbb, ocsmányabb dolgot nem is találhattak volna ki. A puszta ötlet, az, hogy ez egyáltalán felmerülhetett a németek és sajnos utánuk a lengyelek fejében, az Európai Unió maradék, amúgy is igen kevés becsületét és tisztességét is felszámolta.
S ebben a pillanatban érkezett az Európai Bíróság ítélete, amely szerint fizessünk be előbb 200 millió euró büntetést, majd napi egymillió euró büntetést, mert nem vagyunk szolidárisak, nem vállaljuk a közös felelősséget és nem vesszük ki részünket a menekültek ellátásában. Így érkeztünk meg ismét a Szovjetunióba. A mi egyik váteszünk, Csurka István mondta annak idején, hogy „kimentek a tankok, bejöttek a bankok”. Igen, így volt. Aztán a bankokat elzavarta ez a kormány, visszaszerezve így a nemzeti szuverenitás egyik nagyon fontos részét. S most megérkezett az Európai Bíróság.
Az Európai Bíróság nem bíróság, hanem egy politikai furkósbot, az Európai Bizottság és az Európai Parlament gazembereinek meghosszabbított karja és akarata, éppen olyan, mint a szovjetrendszer népbíróságai voltak.
Ezt a világot jól ismerjük. Idézzünk ide egy párbeszédet mindannyiunk kultuszfilmjéből, A tanúból:
Pelikán József: Mit mondott az ügyvéd? Pelikán lánya: Azt mondta, hogy majd mindent megtesz. Pelikán József: Mennyit kapok? Pelikán lánya: Hát az attól függ, mert lehet, hogy csak pénzbírság, de lehet, hogy a legsúlyosabb, hát szóval halál. Tetszik tudni, az a kérdés, hogy apukával példát akarnak-e statuálni. Pelikán József: Micsoda? Halál? Pelikán lánya: A statuálás a lényeg, mert aszerint kapja apuka a büntetést. Pelikán József: Szép dolog. Mit mondott még az ügyvéd? Pelikán lánya: Azt mondta, hogy majd ne tessék csodálkozni, ha ő a tárgyaláson igen súlyos büntetést kér. Pelikán József: Kicsoda? A védőügyvéd? Pelikán lánya: Igen, mert ha apuka kulák volna, azokból most sok van, de mert apuka párttag, ő meg párton kívüli, hát szóval szocialista jog, meg minden. Pelikán József: Mi van a szocialista joggal? Gondolkozz csak! Pelikán lánya: Hát a statuálás a lényeg. És hogy ne tessék idegeskedni…
Ezt a világot éljük, ez a világ érkezett el ismét, megérkeztünk a Szovjetunióba.
Mi is történt pontosan? Az Európai Bizottság ismételten bírósághoz fordult, hogy ítéljék el Magyarországot, amiért nem elég szolidáris, nem elég felelősségteljes, vagyis megvédi a saját és az Európai Unió külső határát, nem engedi be területére a migránsokat, csak a valódi, ukrajnai háborúból menekülőket, tehát szerintük nem teszünk eleget az amúgy nem is létező kötelező elosztási mechanizmusnak, leánykori nevén kötelező migránskvótának. Az Európai Bizottság ezért azt kéri a bíróságtól, hogy mindezek megállapítása után büntessen meg bennünket napi hatmillió forintra. S ekkor jön az Európai Bíróság, és saját hatáskörben úgy dönt, nem elég a napi hatmillió, legyen napi négyszázmillió… Ne csodálkozzon apuka, ha az ügyvéd majd halálbüntetést fog kérni…
Megérkeztünk a Szovjetunióba. A jog semmi, a törvény nem számít, az eszme a minden. Az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban, az Európai Bíróságon ma aljas, elborult agyú, becstelen gazemberek vannak többségben, akik felsőbbrendűnek és mindenhatónak képzelik magukat, s meg vannak róla győződve, hogy az a beteg, abnormális és undorító világ, amiben hisznek, a létező világok legjobbika, s aki ki akar maradni belőle, az ellenség.
Fogalmazzuk meg másképpen: ez a világ a Soros-féle nyitott társadalom, a határok nélküli, összenyitott világ, és az Európai Parlament, a bizottság és a bíróság tagjainak nagy részét ugyanez a vén gazember fizeti. Mi pedig ki fogunk maradni ebből az elmebajból. Bármi áron.
S el ne felejtsük: az Európai Bíróság ezen ítélete élesen szemben áll Magyarország Alaptörvényével, így semmilyen érvénnyel nem bír számunkra. Teszünk rá. Nem fogadjuk el, nem hajtjuk végre és kész. Tehetnek nekünk egy szívességet.
S van itt egy igencsak fontos precedens, friss, ropogós hír, idézem:
A svájci parlament alsóháza szerdán egy olyan határozatot szavazott meg, amely mentesíti a kormányt az Emberi Jogok Európai Bírósága számára előírt klímaügyi intézkedésének végrehajtása alól. Még áprilisban a strasbourgi testület arra kötelezte Svájcot, hogy tegyen többet a klímaváltozás elleni harc frontján. […] A példátlan európai bírói döntésre a svájci felsőház után az alsóház is törvényhozási aktussal reagált: 111 igenlő és 72 ellenszavazattal egy nem kötelező érvényű indítványt fogadtak el, amely elítéli az Emberi Jogok Európai Bírósága »bírói aktivizmusát«, és leszögezi: a berni kormány már sokat tett a globális felmelegedés ellen, további intézkedésekre nincs szükség. Az indítvány általános vitájában kormánypárti képviselők elítélték a strasbourgi bíróság döntését, azt a svájci demokráciába való beavatkozásnak minősítették.
Erről van szó.
Mi is elítéljük az Európai Bíróság „bírói aktivizmusát”, és tűrhetetlennek tartjuk, hogy az Európai Bíróság, az Európai Bizottság és az Európai Parlament beavatkozik a magyar demokráciába.
Takarodjatok ki az életünkből, gazemberek! Elég volt egyszer a Szovjetunióból!
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
