Hoppá! A Sziget Fesztivál idejére Magyarország hibátlan, nyugati típusú liberális demokráciává változik.
Nézzük először a megnyugtató hírt:
„A Szigetre látogat Daniel Freund, Orbán-fóbiás német EP-képviselő”
A Mandiner.hu röpítette világgá ezt a nagyszerű hírt. Igen, nagyszerű, mert ez egyszersmind megoldás mindenre.
Lássuk csak, miért:
Adva van ez a Daniel Freund, Daniel Cohn-Bandit újabb kiadása – kicsit egyszerűbb, kicsit zöldebb, de legalább szintúgy a németeké –, aki engesztelhetetlenül gyűlöli hazánkat és persze elsősorban a magyar miniszterelnököt.
Persze hogy gyűlöli, hiszen vannak még emlékei gyerekkorából, amikor egyszer, véletlenül a nagymamája felolvasott neki egy Grimm-mesét – talán a Nyúl meg a sün meséjét. Az meg így kezdődik:
„Ezt a mesét még a nagyapámtól hallottam. Az pedig, amiről szól, így történt hajdanában: Őszre járt az idő. Vasárnap reggel volt, virágzott a pohánka, a nap fenn ragyogott a tiszta égen, a tarlón fürgén surrant tova a langyos szellő, a magasban énekeltek a pacsirták, a méhek vígan döngicséltek a virágok körül, az emberek a templomba ballagtak; boldog volt minden teremtett lélek, elégedett volt a sündisznó is.”
Na már most, ennyiből is világosan látszik, hogy a Grimm fivérek meséi a legsötétebb „völkisch” világból valók, s mint ilyenek, a nácizmus első lépcsőfokát jelentik, ahogy erre a megvilágosodottak már oly helyesen felhívták a figyelmet. Mi mással is lenne magyarázható például az a kitétel, miszerint „az emberek a templomba ballagtak”. És ilyesmivel mérgezték sokáig szegény gyerekek lelkét. Ma már a mesében – ha egyáltalán előfordul ilyen bukolikus motívum – az emberek akkor is Pride-ra vagy nemátalakító műtétre ballagnak. De tényleg, hát tartsunk már mértéket!
De vissza a mi kis hülye Vörös Daninkhoz!
Szegénynek ezt a mesét olvasta fel a nagymamája, aki olyan régi vágású öregasszony volt, afféle boomer, sőt, egy „környezetszennyező disznó”, amint azt a mai német óvodások és kisiskolások szokták a német „közszolgálati” tévében énekelni karácsonyi meglepetésként a saját nagyszüleiknek. (Valahogy mégis csak elő kell készíteni azt a nagyszerű pillanatot, amikor majd Robert Habeck bejelenti, hogy a társadalmi sokszínűség és tolerancia és elfogadás és az összes többi semmit sem jelentő lócitrom jegyében betiltják a karácsonyt.)
Szóval, ilyen régimódi, még német öregasszony volt a mi kis Vörös Danink nagyija, és amikor Danikát egy óvatlan pillanatban a megvilágosodott anyukája kettesben felejtette ezzel a „völkisch” nénivel, megtörtént a baj: felolvastak neki egy Grimm-mesét.
És akkor az még hagyján, hogy a mesében az emberek templomba ballagnak, de a mese további részében a furfangos sün átveri a hülye és pökhendi nyulat. Mármint úgy, hogy a futóversenyükre a sün magával viszi a feleségét, akit odaállít a célba, így a nyúl azt hiszi, hogy a sün hamarabb célba ért. És amikor visszafele is versenyt követel, akkor meg sün uram áll a célban – és így tovább, aztán ez lesz a dolog vége:
„A nyúl még hetvenháromszor nyargalt ide-oda, de a sün állta a versenyt. Mert valahányszor a nyúl a cél közelébe ért, akár fönt, akár lent, vagy a sün, vagy a felesége odaszólt neki, hogy:
– Én már itt vagyok!
Hetvennegyedszer nyúl koma már nem bírta végig, a szántóföld közepén összerogyott. A sün pedig fogta a nyereséget, az aranyat meg az üveg pálinkát, kiszólította a feleségét a barázdából, békességgel hazakocogtak, ittak egy-egy kupicával a jóféle kisüstiből – s attól fogva mind a mai napig egyetlen nyúlfi sem mert többé élcelődni a sünnemzetség kurta karikalábán.”
Ez pedig, ugye, úgy volt lehetséges, hogy a sün nem Szenegálból hozott magának feleséget.
Vörös Dani azóta felnőtt, de még nem tudta megbocsátani magának, hogy hallotta egyszer ezt a mesét, sőt még tetszett is neki. Ezért aztán naponta hetvennégyszer kel ki Magyarország és a magyar miniszterelnök ellen, leginkább azért, mert a hülye, ám pökhendi nyúlban mindig önmagára, a furfangos sünben meg mindig Orbánra ismer.
Ezért azt a megoldást választotta, hogy naponta hetvennégyszer diktatúrának, antiszemitának, miegyébnek nevezi a mi hazánkat (nem a Mi Hazánkat, hanem a mi hazánkat), aztán Brüsszel közepén mindig összerogy.
De most, íme, szemünk előtt bontakozik ki a megoldás. Ugyanis a hülye, ám legalább pökhendi nyúl (a mi kedves Vörös Danink) nyilván soha nem tenné be a lábát egy olyan rettenetes és antiszemita diktatúrába, mint Orbán Magyarországa. Így aztán, a következő lehetőségekkel számolhatunk:
1.: A Sziget Fesztivál idejére Magyarország hibátlan, nyugati típusú liberális demokráciává változik.
1/a: A zene tehát csodákra képes.
2.: Ahová a mi cuki Vörös Danink beteszi a lábát, ott egyszerűen kitör a demokrácia és a diktatúra, hátizsákjában az antiszemitizmussal, fejvesztve menekül.
3.: Magyarországon nincs diktatúra és nem tombol az antiszemitizmus.
3/a: A mi cuki Vörös Danink egy ócska gazember.
Egyszerűen nincs több megoldása az egyenletnek, és még így is csodának vagyunk tanúi, ugyanis a gyök alatti rész, vagyis a diszkrimináns, ahol a mi cuki Vörös Danink található, bizony negatív…
Mindenesetre, válasszák ki maguknak a tetszésüknek legmegfelelőbb megoldást a felsoroltak közül, és jól jegyezzék meg Vörös Dani arcberendezését, már csak azért, ha összefutnának vele a szigeten, át tudják adni neki jókívánságaimat, a furfangos sünök nevében…
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
