A küldetéstudatos idióták ténykedését a történelemben mindig hullahegyek fémjelzik
Jámbor Andrást halálosan megfenyegették. Ez elítélendő és vérlázító, ezt mindjárt az elején szögezzük le, a jóérzésű és tisztességes emberek remélhetőleg többségben lévő közösségének nevében. Aki halálosan megfenyeget másokat – bárkit –, ráadásul névtelen levélben, gyáva gazemberként, azzal soha, senki, semmilyen közösséget nem vállalhat. Remélem, eddig mindenkinek tiszta és világos minden.
Nézzük tovább!
Nem tudnám és nem is akarnám összeszámolni, engem hányszor fenyegettek már meg, s hányszor halállal. Ha erre gondolok, mindig eszembe jut a zseniális Mézga család egyik pillanata, amelyben megismerjük Aladár magyar irodalom tantárgyból felmutatott eredményeit, imigyen: „Kérdés: Hányszor mutatkoztak irodalmunkban a hanyatlás jelei? Aladár dolgozata: Soxor – így, iksszel.”
Hát akkor maradjunk ennél.
Engem is soxor fenyegettek már meg ócska, gyáva, sz…r alakok. Legutóbb az egyik a békemenet előtt írta a Facebookjára, miszerint már kinézte a helyet a háztetőn, ahol várni fog a Dragunov mesterlövészpuskájával, és végez velem. Ez volt az egyetlen eset, amikor feljelentést tettem.
A rendőrség hamar meg is találta az illetőt, aki amúgy egy lövészklub tagja, és engedéllyel tartott odahaza fegyvert, talán éppen Dragunovot. Beismerte, hogy ő írta a fenyegetést, de megszüntették ellene az eljárást, mert, mint fogalmazott a rendőrségen, csak viccnek szánta. Ja, ha csak úgy nem…
Mindenesetre kíváncsi vagyok, ha Jámbor András megfenyegetőjét megtalálják, és majd ugyanezt vallja, ellene is megszüntetik-e az eljárást. Remélem, nem.
Amúgy pedig a közösségi média a legtisztábban, legtökéletesebben mutatja meg, amit Ádám mond a londoni színben: „mit is nézzük tovább, hogyan silányul állattá az ember”
. Ám ha valaki rendszeresen olvasgatja a közösségi médiát, s látja, hogy amúgy minden bizonnyal tisztességes családapák és családanyák mivé tudnak változni, teljesen függetlenül attól, hogy melyik politikai oldalhoz tartoznak, akkor az athéni szín is felötlik az emberben, s rémülten mormolhatja minden nap együtt Ádámmal:
„E gyáva népet meg nem átkozom, / Az nem hibás, annak természete, / Hogy a nyomor szolgává bélyegezze, / S a szolgaság, vérengző eszközévé / Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek. / Csak egyedűl én voltam a bolond, / Hivén, hogy illyen népnek kell szabadság.”
Hát igen. S ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy az őrjöngő nyomorultak döntő többsége hírből sem ismeri a nyomort.
Ha pedig mindezt tisztáztuk, akkor térjünk rá Jámbor Andrásra. Jámbor András egy igazi, tőrőlmetszett kommunista. Mondanám, hogy a legrosszabb fajtából, de minek? Ebből a fajtából ugyanis csak egyféle van: az ilyen. S mint ilyen,
Jámbor András eo ipso híve az erőszaknak. Nyilvános megszólalásaiban természetesen ezt letagadja, és mindaddig le is fogja tagadni, ameddig alkalma nem lesz rá, hogy valódi énjével lépjen ki a történelem színpadára. Reméljük, erre soha nem lesz módja.
De jó, ha tudjuk: az ilyenek, mint Jámbor András, született Cserny Józsefek és Szamuely Tiborok. Ráadásul, mint minden küldetéstudatos, megszállott és idióta gazember, mélyen meg vannak győződve róla, hogy a történelem jó oldalán állnak, és „harcuk” nem csupán igazságos és szép, de elkerülhetetlen is.
A küldetéstudatos megszállott idióták, a világmegváltók ténykedését a történelemben mindig és kivétel nélkül hullahegyek fémjelzik. De – ezredszer írom le – míg a nácik ténykedését nagyjából teljes elutasítás övezi, helyesen, addig a kommunistákét még mindig a megértés sűrű, bűzös gőze lengi körül, és újra és újra előmásznak, és újra és újra elkezdenék elölről. És ezredszer kérdezem, és most sem lesz rá válasz:
Ugyan miért nem mindegy, és különösen az áldozatok szempontjából miért nem mindegy, hogy valakit éppen faji vagy osztályalapon irtanak ki? Ismétlem: erre soha nem fogunk választ kapni, mert ha válaszolnának, akkor vége lenne a kommunisták ténykedését övező sűrű és bűzös gőznek.
Ezért és így maradhat a közélet színpadán és ülhet bent a parlamentben Jámbor András. Jámbor András és köre, és az a nyilvánosság, amelyet a Mérce, illetve testvérlapjai, a Tett, a Partizán meg a Balra át! fémjeleznek, s amelyekben Balázs Gáborok, Lehoczki Noémik, Kocsis Árpádok, Bernáth Lackók és Kiss Soma Ábrahámok írják mindazt, amit írnak. Az erőszak apoteózisát. Amúgy ha megnyitja valaki a Mércét, a Tanácsköztársaság ikonikus proletáralakja köszön rá, mint említettem, Cserny és Szamuely vére és lelke ez, akik a pokol valamelyik bugyrában ezt olvasgatják ma is.
És akkor mondjuk ki: Jámbor Andrásék igenis részesei voltak, vagy tettlegesen, vagy szellemi-lelki háttérként a februári, budapesti erőszakhullámnak, amelynek során igazi és letagadhatatlan szellemi-lelki elvtársaik, a Németországból ideérkező kommunista gazemberek embereket vertek félholtra a főváros utcáin. Csordába verődve, hátulról, gyáván, ahogy mindig. És Jámbor Andrásék a „szelíd” erőszak minden más formáját is előszeretettel és büszkén gyakorolják, legyen szó intézmények bejáratának eltorlaszolásáról vagy bármi másról.
És most rájuk szakadt ez a mindennél ocsmányabb pedofilbotrány is, amelyben főszereplő az egyik volt aktivistájuk, aki azóta meghalt, mert megölte magát, de nyakig benne van a másik aktivistájuk is, az a nő, aki a februári embervadászat idején már a rendőrség látókörébe került, de elengedték, mert nem volt ellene elég bizonyíték. Talán most majd lesz. Mert a lakásán forgathatták azokat a gyomorforgató pedofil pornófilmeket, amelyek során nem csupán abuzálták szexuálisan a gyerekeket, de még kínozták is őket, legalábbis egy osztrák lap beszámolója szerint. Az ilyesmire nincsenek szavak.
S hogy Jámbor Andrásnak ehhez nincsen semmi köze? Tudják mit? Én ezt készségesen elhiszem.
De egy pillanatra képzeljük el, mi lenne itt, ha egy Fidesz-aktivista keveredne ilyen ügybe! Mit művelnének ezek Szabó Tímeától Hadházyn keresztül Jámbor Andrásékig, és persze nem maradna ki a boszorkányüldözésből és a fideszezésből a független sajtó sem, Amerikától a 444-ig bezárólag. Aki nem hiszi, emlékezzen vissza Kaleta Gábor esetére, akinek a laptopján találtak pedofilfényképeket, s bár soha, semmi köze nem volt a Fideszhez, azóta is szakmányban pedofilozzák miatta a Fideszt és a kormányt a fent említett sötét gazemberek.
Összegezve: Jámbor András és elvtársai az erőszak megszállottjai, még ha ezt – ahogy az imént már mondtam – jelen pillanatban, jól felfogott érdekeiket követve tagadják is. Ám ha valaki vet egy pillantást a lapjaikra és az azokban megjelenő, tőrőlmetszett kommunista írásokra, a „forradalom” dicsőítésére, az erőszakkultuszra, az erőszak alkalmazásának elkerülhetetlenségéről szóló eszmefuttatásaikra, az erőszaknak mint a „társadalmi haladás” és a „társadalmi egyenlőség” eléréséhez vezető út igenlésére és dicsőítésére, akkor semmi kétsége nem lehet, kikkel is állunk szemben. Kommunistákkal, akik, ha tehetnék, már holnap akasztanának, kínoznának, újranyitnák a börtönöket a „nép ellenségei” számára.
Ismerjük őket. Ismerjük mindet, a jakobinusok óta.
Ismerünk téged, Jámbor András, tudjuk mi folyik a Gólyában, az egyik ismert gyülekezőhelyeteken, tudjuk, „mi rejlik bokrodnak megette, úgy szeressen Isten, ahogy engemet te”.
És mindezek ellenére – és ez a legfontosabb különbség közöttünk és köztetek – mi körömszakadtáig fogjuk védelmezni a te, a ti jogaitokat, és mindig szolidárisak leszünk veletek, ha gyáva, semmi emberek megfenyegetnek vagy – Isten ne adja! – az életetekre törnek.
S nem fogjuk Kiss Soma Ábrahám módon, sunyi, aljas írásokban, egyrészt-másrészt logikával tulajdonképpen megvédeni az ilyeneket, ahogy ti tettétek, amikor a német „antifa” elvtársaitok embereket vertek össze nálunk.
Úgyhogy számíthatsz ránk, Jámbor András, mindaddig, ameddig szembe kell szállni a téged, a titeket fenyegetőkkel.
De tudd: gyűlölöm, gyűlöljük mindazt, amit képviselsz, amit képviseltek, és tudjuk, hová vezet a ti szellemiségetek. Ott virít a szakálladban a történelem, a borzalmas XX. század összes tömeggyilkossága.
Mondom újra, minden szavad, minden álságos, hazug mártíriumod eo ipso az erőszak maga.
És ezt nem fogjuk megbocsájtani nektek soha.
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
