Bayer Zsolt: Ionesco nyugdíjba vonul

Bayer Zsolt: Ionesco nyugdíjba vonul

„Isten nincs!” – harsogják ezek eltorzult pofával…

 

Talán tévedett Schmidt Mária, és Németország mégis létezik. Csak az nem világos még teljesen, hogy milyen formában, és leginkább, hogy minek.

Addig is, ameddig ez kikristályosodik, érdemes vetnünk olykor egy-egy pillantást a német úgynevezett sajtóra, amely pontosan annyira szabad és demokratikus és sokszínű, mint a Harmadik Birodalom sajtója volt. (Ez a megállapítás amúgy a nyugati világ teljes egészére igaz.)

És akkor most vegyük górcső alá a Tages­spiegel című tekintélyes német lap egyik írását! A napokban jelent meg, és minden benne van, amit erről a világról tudni kell, tudni érdemes, és amit sürgősen el kell pusztítani, mielőtt végképp Orwell 1984-ének kellős közepén találjuk magunkat. 

Figyelem! Az elpusztítás kizárólag szellemi értelemben értendő: negligálást, meghaladást, nevetségessé tevést, ignorálást jelent, s mindenekelőtt azt, hogy a normalitásnak vissza kell vennie a nyugati világ egészén a felsőoktatást, máskülönben ezek az életveszélyes, mindent tagadó és mindent igazából elpusztítani akaró idióták és gazemberek újra és újra kitermelik majd önnön krea­túráikat és utódaikat.

A Tagesspiegel egyik ilyen gazembere és idió­tája, egy bizonyos Malte Lehming írt most „cikket”, amelyet megvizsgálunk kissé közelebbről. De előbb a szerzőről: Malte Lehming korunk hőse. 

Ő a tökéletes pedigréjű gazember és idió­ta, egyszerűen nem lehet fogást találni rajta, annyira nagyon „szabadságpárti” és „demokratikus” és modern.

Azt, hogy modern, soha nem kell idézőjelbe tenni, ezek mind modernek, éppen ezért szükséges nekünk mindig elmormolni magunkban Babitsot:
„s ha a jövevény / lenézve így szól: »Én vagyok az Új!« – feleld: / »A Régi jobb volt!« –Hősi léceid mögött / mint középkori szerzetes dugott a zord / sisakos hordák, korcs nomádok, ostoros / kép égetők elől pár régi könyvet: úgy / dugd magvaid, míg, tavasz jőve, elesett / léckatonáid helyén élő orgona / hívja illattal a jövendő méheit.”

Malte Lehming a korcs nomádok, képégetők jellegzetes képviselője, csak ezek ma a zord sisakokat szivárványszínű tunikára cserélték, és paradicsomszószt meg krumplipürét használnak fáklyák helyett, de ami a fejükben és a szívükben van, az pontosan ugyanaz és ugyanolyan, mint a barbároké.

Szóval megérkezett Malte Lehming, és azt írta a Tagesspiegelbe, hogy: „a trió rosszat sejtet: a »mélyállam«, az »establishment« és a »baloldali média« ellen emelnek szót”.

Továbbá: „Netanjahu lélekben egyesült Donald Trumppal és Orbán Viktorral. E hármas szemében a rasszisták és antiszemiták felelősségre vonás nélkül terjeszthetik üzeneteiket.”

 

Hírdetés

Valamint (figyelj, ez lesz a legjobb!): „a modern jobboldali antiszemitizmus gyakran szélsőséges filoszemitizmusként nyilvánul meg”.
Ez egészen egyszerűen parádés!

Olyannyira, hogy muszáj megismételnünk, megtanulnunk, figyelem, jövő héten kikérdezem, mars magolni! Tehát: „A modern jobboldali antiszemitizmus gyakran szélsőséges filo­szemitizmusként nyilvánul meg.”

S azt se felejtsük el – bár ezt nem fogom szó szerint kérni, csak a tartalmi összefoglalót –, hogy Benjamin Netanjahu régi/új izraeli miniszterelnök is antiszemita, akinek jóváhagyásával „a rasszisták és antiszemiták felelősségre vonás nélkül terjeszthetik üzeneteiket”.

Hogyan is fogalmazott Orwell? „A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő.”
Nos hát, ebben a világban a normalitás vagy szűkölve menekül és átadja a terepet a Malte Lehmingeknek, vagy felveszi a harcot ezekkel a puhány barbárokkal és képrombolókkal.

Amúgy Ionesco már évtizedekkel ezelőtt megmondta, hogy a szürreális megszűnt létezni, mert a szürreális lett a reális.

Ennek a tételnek cáfolhatatlan bizonyítéka Malte Lehming, a teljes német és nyugati sajtó, a woke-világ, a neomarxisták, szélsőliberálisok és hibbantak, a jó szándékú fantaszták és az ő fejükön ordibáló gátlástalan gazemberek, a múlttagadók, hagyománytagadók, istentagadók barbár hada, és soha ne felejtsük el: aki nem hisz Istenben, az nem semmiben sem hisz, hanem mindenben hisz. 

„Isten nincs!” – harsogják ezek eltorzult pofával, hiszen nincs rá tudományos bizonyíték, de ugyanezek megszállottan vallják és hiszik, hogy a férfiak menstruálhatnak és szülhetnek.

És a menstruáló és szülő férfiak (anyának érzem, ó Éva, magam!) háta mögött felsejlik az antiszemita Trump, Orbán és Netanjahu, no és persze a filoszemita antiszemiták hada.

És repülnek a paradicsomszószok és krumplipürék az emberiség halhatatlanjainak legnagyszerűbb alkotásaira, mert egy magát „utolsó generációnak” nevező, mindenre alkalmatlan, képességtelen hópihe-generáció pusztítani akar, mivel soha, semmikor nem kellett szembenéznie semmilyen igazi nehézséggel, nélkülözéssel, egész nyomorult életükben nem volt emberhez méltó gondjuk.

Ezeknek maradt a gender, a hetvenkétféle nemi identitás és a képrombolás, no meg a „safe space”, ahová el lehet menekülni a világirodalom, a nagyszerűség és William Shakespeare elől.

A filoszemitizmus: antiszemitizmus.

A háború: béke.

A béke: háború.

Ez utóbbi mellett tett hitet éppen a napokban egy különösen aljas, gátlástalan, ostoba és undorítóan gyáva gazember, amikor kijelentette a tévé székháza előtti tüntetésen, hogy akik akár csak meg merik pedzeni a béke szükségességét, azok „second hand háborús bűnösök”, bármit is jelentsen ez.

Elég sok kérdéssel kell szembesülnie a normalitásnak ebben a nyomorult, beteg világban, de a kérdések kérdése akkor is ez marad: Hagyjuk? Tűrjük? Elviseljük? Vagy szembeszállunk ezekkel végre, és nemcsak úgy tessék-lássék, odahaza dörmögve, hanem nyíltan, egyenesen, szemtől szembe.

Már csak azért is, mert a férfias küzdelmet ezek úgysem viselik el. Attól „safe space-be” menekülnek, picsognak, sírnak, és magzatpózba kuporodva szopogatják a szivárványszínű tunikájuk sarkát.

Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »