{…} levágva a f@szuk, és ennek minden másodpercét majd az adott pillanatban élvezni fogjuk {…}”. Lajosék tényleg élveznék
„My way is to begin with the beginning, szokásom a kezdetén kezdeni – mondta Lord Byron, és ő csak tudta, mi illik, ha előkelő angolokról van szó.” Nos, igen, nagy baj abból nem lehet, ha Szerb Antal remek mondatával kezdjük, még akkor is, ha esetünkben kevés lesz az előkelőség. Nincsen itt most előkelő angol, ebben a történetben, de ettől még kezdhetjük a kezdetén.
Például azoknál a paparazzóknál. Mármint, akik hosszú hetek óta ott állnak a Simicska-rezidencia előtt, és lesik a családot. Igen, muszáj innen elindulni, mert hát a gleiwitzi (Gliwice) rádióadót is megtámadták egykoron, 1939. szeptember 1-jén lengyel katonák, csak aztán kiderült, hogy a lengyel katonák német katonák voltak.
Ki látta a paparazzókat a veszprémi ház előtt Simicskáékon kívül? Legyen ez az archimedesi pont, ahonnét kifordítjuk sarkaiból a hús irgalmatlan tömegét. Lajosékat. Ha pedig ezt tisztáztuk, akkor hallgassunk bele a Ghymes Pozsonyi bluesába:
„Síró báránykát ha látok,
A fogára jól vigyázok,
Mert piszok farkast kiáltván
Mért vicsorgat annyi bárány?”
Soha nem volt még dalszöveg ennél aktuálisabb, pontosabb, találóbb, már ami ezt a helyzetet illeti. Lajosék sírnak, és bizony, nehezen alulmúlhatóan vicsorognak.
Persze, tudjuk, Lajosnál ez „kiszámított”, tudatos cselekvés, az őt és nehéz sorsú kisfiát most zászlóként lobogtató libsi média (meg a Csintalan Sanyi) már a „G-nap” (ah, minő eufemizmus!) mélyebb, rejtett értelmét is ebben látta megtalálni, mármint hogy „a Lajos pontosan tudja, mit csinál és mit beszél, mert így éri el a média ingerküszöbét”.
Kétségtelen tény, hogy az ingerküszöböt az örökítőanyag népi nevével is el lehet érni. Ám ha egyszer azzal elértük, akkor attól kezdve mindig egyre lejjebb és lejjebb kell haladni, hogy elérjük újra. Ezért Lajos és az ő örökítőanyaga, Ádám, most ingerküszöböt ér el.
Ami nem is olyan könnyű feladat.
„Belezni” kell hozzá. Mármint Győri Tibort. Szóval Győri Tibor „ki lesz belezve”.
Aztán rá kell fordulni az igazi vadra, mármint hogy „a családdal csak ésszel! Viktor! Most az kell neked, hogy teljes coming outot toljunk a kis pereputtyodról??? Teljeset????” – ez betűhíven van, és a Lajos örökítőanyaga, Ádám tette ki az arckönyvére. Ezen a ponton érdemes visszaemlékezni a Magyar Nemzetet elhagyó csapat okaira, miszerint Lajos közölte, mostantól Orbán Viktort és a családját is támadni kell. Akkor ezt Lajos letagadta. Most viszont meg fogja valósítani, csak hát, ugye, kell hozzá valami indok. Gliwice. Paparazzók a ház körül. Akiket, ha vannak, valószínűleg a Lajos fizet.
De térjünk vissza az örököshöz, Ádámhoz, aki a kibelezést és a „pereputty” „coming outját” sem érezte elég erősnek, így aztán megtoldotta egy kicsivel. Tudatosan. Ingerküszöb, betűhíven: „Ezekért a dolgokért előbb-utóbb mindenkinek fizetnie kell, ha mást nem, akkor milliméterenként lesz levágva a f@szuk, és ennek minden másodpercét majd az adott pillanatban élvezni fogjuk (…)”.
Ebben az utolsó mondatban az a jó, hogy túl a média ingerküszöbére vonatkozó tudatosságon, tényleg igaz. Mármint, ami az élvezetre vonatkozik. Lajosék tényleg élveznék. Ehhez a bizonyossághoz elegendő egyszer, csak egyetlenegyszer mélyen, elgondolkodva belenézni az arcukba.
Aztán illatos keszkenőt orrunk alá szorítva siessünk tova. Hiszen a világ, hál’ istennek nem csupán ingerküszöbből és ingerküszöb-elérőkből áll.
Bayer Zsolt – www.magyaridok.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
