Régi történet ez már, de érdemes újra és újra feleleveníteni, ahogy a világ egyre gyorsabb ütemben rothad széjjel:
A Francia Filmakadémia szándéka szerint Alain Delonnak ítélte volna oda az Arany Pálma életmű kitüntetést. Ez a jelölés valóban meg is történt, ám egy, az USA-ból (honnan máshonnan?) indult petíció felszólította és agresszív módon követelte az akadémiától, hogy ne ítélje oda neki a díjat, kijelentve, hogy ez a színész egész életében „rasszista, szexista és progresszióellenes” volt.
A Rai 3 interjút készített ezzel a témával kapcsolatban Alain Delonnal, aki kijelentette:
„Nem igazán van miért tovább itt maradnom. Hosszú és rendkívül szép életem volt egy olyan világban, amely eleinte legalábbis normálisnak tűnt.
Voltak gyönyörű nők, jó ételek, minőségi barátaim. És a dicsőség, ahogy magában foglalja, nem mintha feltétlenül akartam volna, de meghozta számomra az emberek szeretetét és megbecsülését, amit nem lehet számszerűsíteni. Következésképpen üzenem az Akadémiának, hogy elfogadhatja az amerikai petíciót, mert már ez a trófea csak kissé, vagy egyáltalán nem érdekel.
Mindazonáltal az viszont érdekel, sőt rendkívül aggaszt is, hogy hova tart ez a kicsavart világ, kiakadva a természetesség és a normalitás tengelyéből.
Ez az ország (Franciaország) amely egy robespierre-i jakobinizmus borzalmait generálta és élte át, amely után gyakorlatilag a franciák az Isten szerelmére, megszűntek nagy nemzet lenni, vajon hova tart most megint?
Még a barátom, Gerard Depardieu is elment Oroszországba két okból:
1. Megakadályozni, hogy a globalista adótörvény elvegye a sok erőfeszítéssel megkeresett pénzét, jelentős Bachi-ellenes erőfeszítésekkel és híres „orrának” verejtékével.
2. Nem tudott több „francia filmet” csinálni! Egyszer csak panaszkodni kezdett, hogy már csak két francia maradt az egész stábból, a kábelek és a lámpák. Hogy a fenébe – kérdezte tőlem – hogyan készítsünk filmeket az ősi keltákról és gallokról Hamiddal és Abdullahhal?
Én is követtem volna, őszintén, de nem szeretem a klímát és érzékenyebb vagyok a hidegre, mint ő…
Szóval, aki akarja, vigye el a díjat, de kérem, a nagy Hasek szavait idézve:
– „Emberek, legyetek éberek, kirántják a szőnyeget a lábatok alól, és elveszik az utolsó jogot, hogy istenítsék az emberi természetet!” Csak nem őrültünk annyira meg mind, hogy éppen az USA-ból, az Antikrisztus országából „vegyük a fényt”, amely visszafordíthatatlanul a politikai korrektség és az erkölcsi relativizmus szakadékába lök minket?”
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
