A normalitás remélhetőleg soha nem szenvedhet végleges vereséget. Vagy ha mégis, akkor úgyis mindegy.
(…az is szép…)
Nézzük előbb ezt a gendert…
Doktor a páciensnek: Uram, sajnos nagyon rossz hírem van…
Páciens: Bocsánat! Nem uram, hanem asszonyom! Én nő vagyok!
Doktor: Értem… Asszonyom, önnek hererákja van…
Nagyjából ennyit kellene megtanulnia minden gender szakosnak, s e tudás birtokában mehetnének is Londonba mosogatni vagy a CEU-ra doktorálni. Bár a mosogatásnak legalább van haszna és értelme. Igen, fentebbi vicc tökéletesen elmondja ennek az egész őrületnek az abszurditását, nevetségességét, hiábavalóságát és feleslegességét. De sajnos amikor egy kultúra, egy civilizáció abszurddá, nevetségessé, hiábavalóvá és feleslegessé válik, akkor mindig ilyesféle dolgokkal kezd el foglalkozni. Ráadásul ellentmondást nem tűrő módon, reggeltől estig ökölbe szorult arccal. S aztán már nincs ellentmondás, nincsen visszaút, és legfőképpen nincsen többé vicc és jóízű nevetés.
Attól kezdve Michelangelo széklábat farag, a kedves asszonyomnak pedig hererákja lesz. A kisgyerekek meg karácsony alkalmával a „környezetszennyező, disznó boomer” nagyijukról énekelnek dalocskát, s mindazon idióta kékharisnya, akiben megőrült a modernség meg a boldogtalanság, felkapaszkodik valamilyen egyetemi katedrára, és elkezd arról kurzusokat tartani, hogy az újszülöttek túl sok szén-dioxidot termelnek.
És amikor majd már minden elmebeteg, degenerált, perverz és undorító szexuális és egyéb kisebbség fel lesz „szabadítva”, amikor már minden bolond elméletet faraghat önmaga sikertelenségéből, jelentéktelenségéből és kielégületlenségéből és azt egyetemen taníthatja, amikor majd minden normalitás és minden normális ember meg lesz félemlítve és pellengérre lesz állítva, akkor vagy jön majd a normalitás nagy és szent forradalma és el lesz az összes idétlen takarítva végre, vagy vége lesz mindennek.
Ennek a küzdelemnek zajlanak most az előcsatározásai. Ezen előcsatározások részét képezi például a különböző uniós nyilatkozatok, deklarációk, miegyebek nyelvezete. Például az is, hogy bekerül-e egy ilyen uniós nyilatkozatba a „gender” és ennek a semmit sem jelentő, de mára fétissé vált őrületek mindenféle szóösszetétele és bővítménye és ragozmánya. A normalitás frontvonalában harcoló magyarok és lengyelek most ismét arattak egy kicsike részgyőzelmet, ugyanis a legutóbbi ilyen uniós nyilatkozatból (portói nyilatkozat) sikerült kitakarítani a hererákos asszonyt.
Ám amikor egy ilyen kis részgyőzelmet arat a normalitás, akkor az abnormálisok, s leginkább azok hozzánk delegált, különösen agresszív, idegesítő, elviselhetetlen, és az igazi bolondok határozottságával rendelkező ágensei és ügynökei azonnal ellentámadásba lendülnek, és nekifognak bebizonyítani a bebizonyíthatatlant. Ehhez leginkább azt a módszert alkalmazzák, hogy gátlástalanul hazudnak. Mint most a HVG meg az összes többi (444, 24.hu stb). A HVG már pénteken megírta, hogy a szombaton elfogadásra kerülő nyilatkozatban mi van benne pontosan. Aztán nem az lett benne, mert kimaradt belőle ez a genderdolog, de ez nem hozta zavarba ezeket, inkább elővettek egy teljesen másik nyilatkozatot és elégedetten rámutattak, miszerint mégiscsak benne van a gender, lám-lám, Orbán vereséget szenvedett.
Most jelezzük: nem, nem szenvedett vereséget. Mert a normalitás remélhetőleg soha nem szenvedhet végleges vereséget. Vagy ha mégis, akkor úgyis mindegy. De hávégéék mindenesetre vívhatják tovább bozótharcukat a hererákos asszonyok virtuális és elborzasztó világában.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
