Bizony, felebarátim, eltelt már legalább egy év, és nem volt liberális értelmiségiek aláírásával díszelgő nyílt levél, amely tiltakozik valami, de még inkább valaki ellen.
Pedig az ilyesféle levél a liberális értelmiségi létezésének attribútuma.
A liberális értelmiségi ugyanis onnan ismerszik meg, hogy körülbelül 1968 óta nem jutott eszébe semmi. Ha véletlenül mégis, az pedig még tovább rontott a világ állapotán.
A liberális értelmiségi valójában kizárólag önmagával képes foglalkozni. Éppen ezért nem jut semmi eszébe. Ugyanis önmaga kevés ahhoz, hogy valami legyen.
A liberális értelmiségi titokban persze érzi ezt – nemhiába értelmiségi! –, így aztán feloldandó a kínzó ellentmondást, önmagát nevezi ki világnak. Pontosabban mindannak, ami a világban helyes, szép, jó és haladó. Különösen ez utóbbi nagyon fontos, ugyanis ami aberráció, beteg fantázia, rémes szexuális elhajlás és perverzió felmerül a liberális értelmiségi kizárólag önmagával foglalkozó agyában, azt azonnal kinevezik haladásnak, modernségnek, egyszersmind ez lesz a szabadság fokmérője.
Vagyis tehát hogy a társadalom mennyire képes tolerálni a liberális értelmiség beteg és perverz vágyait. Mindebből pedig magától értetődően következik, hogy a liberális értelmiségi gyűlöli a maradi, a konzervatív társadalmat, amely képtelen követni a liberális értelmiségi szabadon szárnyaló vágyait.
Annak idején vásárokon, farsangokon összegyűlt a sokaság és nézte a commedia dell’arte színjátékokat. Kacagott a vaskos, sikamlós tréfákon, a helyzet- és jellemkomikumokon, a nagy fenekeken és kibuggyanó kebleken, a nőnek öltözött férfiakon és férfinak öltözött nőkön, a kifordított és önmagából kifordult világon.
Aztán vége lett a vásárnak, vége a farsangnak, a nép hazament, folytatta az életét, tekintetét pedig ismét a templomtoronyra fordította, mert ott volt a felettes énje. De egyszer csak színre lépett a liberális értelmiségi, és úgy döntött, egy soha véget nem érő commedia dell’artévá változtatja a világot, a nép felettes énjévé pedig a saját perverzióit.
Vagyis hogy felszabadítja és normává teszi a tudatalattiban lapuló összes iszonyt és abnormálist. S akiknek ez nem tetszik, azokra rátestálják minden bűntudatukat, és kikergetik őket a társadalomból, méghozzá a szabadság nevében.
Nos, a helyzet annyit romlott azóta, hogy a bűntudat végképp eltűnt, viszont a liberális értelmiségi perverziója és gyűlölete kifogyhatatlannak bizonyult. E helyzet velejárója a liberális értelmiségi újabb és újabb nyílt levele, amelyben rámutat valamire, vagy még inkább valakire mint a társadalomból kiűzendő, kártékony rémségre, a szabadság akadályára, kirekesztőre és rasszistára, fekete bárányra. Mindezt természetesen – nem győzöm hangsúlyozni – a szabadság nevében.
Amúgy a liberális értelmiségi imád a szólás- és lelkiismereti szabadságra hivatkozni. És a szólás- és lelkiismereti szabadság nevében imádja követelni a neki nem tetsző szólások és lelkiismeretek azonnali betiltását.
Így és ezért írt most a liberális értelmiségi nyílt levelet, amelyben azt követeli, hogy tiltsák be lapunk munkatársát, Szakács Árpádot, és tiltsák be Szakács Árpád cikksorozatát, amely éppen a liberális értelmiség kulturális diktatúrájáról szól.
Nem gondolom, hogy Szakács Árpádnak mindenben igaza van. De a lényeget tekintve muszáj, hogy igaza legyen, és igazát mi sem bizonyítja jobban, mint a liberális értelmiséginek az ő betiltását követelő nyílt levele. A liberális értelmiségi maradék haszna éppen ez, hogy lakmuszpapírként működik. Vagyis onnan tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy valami igazságra bukkantunk, vagy valakinek igaza van, hogy a liberális értelmiségi elkezd ellene tiltakozni és követeli a betiltását.
Krúdy így ír egy helyütt A templárius című kisregényében:
„(…) mert akár hiszik, akár nem: föld lesz minden agyvelőből, bár a Sarkcsillag mása ragyogott benne, vagy egyszerű emésztőgödör volt életében.”
Nos, különösen szomorú a helyzet a liberális értelmiségi agyvelejét tekintve, ugyanis saját meggyőződésük szerint őbennük szüntelenül ott ragyog a Sarkcsillag (nem is a mása), ehhez képest pedig nincs ott más, csak egyszerű emésztőgödör. Viszont végre mindez kimondatott.
S ezzel megtettük az első lépést a helyes irányba, vagyis a liberális értelmiségit vissza fogjuk zavarni oda, ahová való: a farsangok és a vásárok lacikonyhái mellett felállított, durva deszkából rótt színpadokra, ahol kis időre kilépve a való életből röhöghetünk egy jót a nőnek öltözött férfiakon és a férfinak öltözött nőkön, a kifordított és önmagából kifordult világon.
És ott fogják felolvasni egymásnak, és ha éppen odafigyelünk, akkor nekünk is, a legfrissebb nyílt levelüket. Mi pedig lángosba vagy oldalasba harapva megtapsoljuk őket.
Bayer Zsolt – www.magyaridok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
