A magyarországi baloldal lelki igénye a hazaárulás és valamely nagyhatalom talpnyalása
„[…] A szerelemnél fontosabb az igaz barátság. / Mi egymás nélkül annyit érünk, mint egy fél nadrág. / A szabadság s a függetlenség álomnak pazar, / De elszakadni nem tudunk, mert összeköt a sz…r. / Egyedül nem megy, egyedül nem megy, / Egyedül nem megy. Ha-ha-ha-ha!”
A Ripacsok slágerdala az ideiglenesen Magyarországon állomásozó baloldal himnusza. Már sok-sok évtizede. S e roppant hosszú idő alatt mindössze annyi változott, hogy a fegyvereket felváltotta a pénz.
A kékcédulás választások zavartalan lebonyolításához is kellettek a fegyverek – szovjet fegyverek. A csalássorozatok ellenére sem tudott abszolút többséget szerezni a kommunista párt, de semmi baj, a szovjet szuronyok megoldották a problémát.
1956 leveréséhez is szükségeltettek a szovjet szuronyok – az ideiglenesen Magyarországon állomásozó baloldal nem is habozott használni azokat a szovjet fegyvereket. Úgyhogy behívták az elvtársakat. Tankokkal és Kalasnyikovokkal együtt, ha már jönnek, ne jöjjenek üres kézzel. Jöttek volna maguktól is? Minden bizonnyal. De csak jobban nézett ki így, hogy volt, aki hívta őket… És volt. Mert a magyarországi baloldal lelki igénye a hazaárulás és valamely külföldi nagyhatalom talpnyalása. Gazdatest nélkül létezni sem képesek.
Ezeknek egyedül nem megy.
Most sem. És sohasem. S amikor éppen már nincs szükség fegyverekre a hatalom megszerzéséhez és a hatalom megtartásához, akkor marad a pénz. Így aztán a rendszerváltás után eladtak minden mozdíthatót a külföldi „befektetőknek”, akik leginkább piacot vásároltak üveggyöngyökért. Az üveggyöngyöket eltették a (volt) kommunisták, az elég is lett nekik egy egész életre. A külföldiek pedig milliárdokat vittek ki az országból évtizedeken keresztül.
Aztán fordult a kocka, és nemzeti kormánya lett az országnak ismét, s maradt is, immáron tizenkét esztendeje. Az ideiglenesen Magyarországon állomásozó baloldal pedig munkához látott. Próbálkoztak külön-külön, de ismét belátták: egyedül nem megy. Aztán összeálltak, lerakódtak, mint a guanó, keményen, vastagon, de úgy sem ment. És maradt az utolsó reménység: majd a külföldi segítség megoldja a problémát.
Fegyver? Nem, egyelőre nem időszerű, túl durva lenne, nézzék meg, hogy néz ki Ukrajna. Akkor pénz? Úgy van!
És jött a pénz. Action for Democracy – ez lett a csodafegyver. Ezen szervezet intézményhálójának egyik oszlopos tagja a National Endowment for Democracy. Velük kapcsolatban idézzük a magyar titkosszolgálati jelentés vonatkozó sorait:
„A NED-et 1983-ban alapították az Egyesült Államokban, fő célja a demokratikus folyamatok támogatása volt a világ országaiban. Nemzetközi vonalon a NED részese volt a 2006-os fehérorosz ellenzéki elnökjelölt kampányának, a 2011-es »arab tavasz« során ellenzéki pártokat támogatott, nagyobb összeggel támogatta az ujgur csoportokat Kínában, valamint 2019-ben hongkongi civil alapítványokat is finanszírozott. […] Éves előirányzatot kap az Egyesült Államok költségvetéséből, az USA külügyminisztériumának az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) fejezetében szerepel, és civil szervezetként kongresszusi felügyelet alatt áll. 2019-ben a NED 135 millió dollárból gazdálkodott, amely összeg teljes egészében az Egyesült Államok kormányzati szerveitől származott.
A nyílt forrásokban gyakran visszatérő állítás szerint »a NED lényegében a CIA hivatalossá tett megjelenése külföldön«. Allen Weinstein, aki segédkezett a NED létrehozásában, 1991-ben kijelentette: »Amit ma csinálunk, annak nagy részét 25 évvel ezelőtt a CIA rejtetten csinálta«.”
Az intézményi kapcsolati háló másik kitüntetett tagja az Albright Stonebridge Group. Róluk ezt olvashatjuk:
„Az ASG 2009-ben jött létre […]. 2021-ben a cég számos vezető munkatársa csatlakozott Joe Biden elnöki adminisztrációjához. Számottevő az adminisztrációra gyakorolt hatása.”
Tényleg: semmi amerikai titkosszolgálati befolyás, semmi amerikai kormányzati befolyás. Semmi amerikai kormányzati pénz. Csupán „mikroadományok”. Ja! Az Action for Democracyt február 25-én jegyezte be a bíróság, ettől a naptól fogva gyűjthetett pénzt bármire is. És már március elején átutalt úgy 650 millió forintot a Márki-Zay Péternek, illetve remek kis szervezetének, az MMM-nak. Életszerű, igaz? Miképpen ez is (MZP szavai következnek):
„»Nekünk nincsenek titkaink, szemben a Fidesszel« – fogalmazott az ellenzék volt miniszterelnök-jelöltje, és ismét elbüszkélkedett azzal, hogy ő volt az első miniszterelnök-jelölt a magyar történelemben, aki teljes egészében nyilvánosságra hozta az elszámolást a kampányáról, és nyilvánosan elérhető a 42 ezer soros főkönyv.”
Na most, a titkosszolgálati jelentésből ellenben az derül ki, hogy az Action for Democracy 2022. március 22. és 2022. július 14. között nyolc tranzakció során összesen 1 848 603 106 forintot utalt át Márki-Zayéknak. Márki-Zayék viszont ebből 1 410 561 699 forintot átutaltak a DatAdat GmbH-nak, vagyis Bajnai elvtárséknak.
Ez viszont a könyvelésben egy sor: átutaltuk a zsozsó csaknem teljes egészét Bajnai elvtárséknak. Ennyi. Ami marad, az nagyjából 440 millió forint. De hogy lehet 440 millió forint elköltéséről 42 ezer oldalas főkönyvet vezetni? Ugyanis – legyünk pontosak! – miután Márki-Zay átutalt Bajnainak 1 410 561 699 forintot, maradt nekik 438 041 407 forintjuk. Ha ezt elosztjuk 42 ezerrel, akkor 10 429 forintot kapunk. Ki lehet az a 42 ezer ember, szervezet, cég, miegymás, akiknek Márki-Zayék egy kampányban átlagosan tízezer forintot fizettek? Életszerű, igaz?
Ami viszont ennél lényegesen életszerűbb, az a tébolyult hazudozás, amelybe a baloldal belevágott azok után, hogy Márki-Zay lebuktatta őket.
Lássuk a legszebb példákat:
„Az ellenzéki pártok mind azt állítják, Márki-Zay Péter nem tájékoztatta őket az Egyesült Államokból érkező támogatásról a kampányban, amely támogatásról egészen addig nem tudtak, amíg a volt kormányfőjelölt nem beszélt róla a nyilvánosságban.”
„Márki-Zay előadta: a költéseket mind a hat párttal egyeztette. »Ha az amerikai mellett a magyar média tudta ezt a tényt már a kampányidőszakban is, akkor kis esélyét látom, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom kampányköltéseit a saját érdekükben naponta ellenőrző pártok előtt ez titok lett volna«.”
„Én az országot jártam, a költéseket nem én intéztem és nem is én hagytam jóvá, hanem az a kampánymenedzsment, amely a napi döntéseket hozta, mindennap a hat párttal egyeztetve, így biztosítva például, hogy semmilyen tiltott pártfinanszírozás ne fordulhasson elő.” Ezt is Márki-Zay közölte mivelünk. Remek.
Továbbá:
Az Action for Democracy vezetője, Karácsony főtanácsadója, Korányi elvtárs kijelentette: „Ha bárki megfogalmazott volna valamilyen kérést a pénzért cserébe, ő abban a pillanatban visszautasította volna a támogatását.”
Majd ezzel nagyjából egy időben Márki-Zay is szólt a nyilvánossághoz – figyeljék csak:
„Márki-Zay Péter a keddi sajtótájékoztatóján elárulta: nagyon is konkrét politikai vállalásokat tettek az Amerikából érkezett kampánytámogatásért cserébe.”
Itt tartunk most. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Arról pedig elképzelésünk sincs – nem is lehet –, hogy mennyit fognak még ezek hazudozni, hányszor fogják egymást is meghazudtolni, és hogyan fogják az asztal alatt egymás tökére a pisztolyt, mint a Becstelen brigantyk vonatkozó jelenetében.
De hazudozás ide, egymás meghazudtolása oda, pisztoly az asztal alatt amoda – ezek együtt maradnak. Mert egymásra vannak utalva. Mert egyedül nem megy nekik. És összetartja őket a sz…r.
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
