A moral insanityk közösségei úgy döntöttek, hogy szavazóbázist importálnak maguknak.
„Mivel bizonyos körülmények között a transznemű férfiak és a nem bináris személyek is teherbe eshetnek, az ilyen esetekben részesülniük kell a terhességgel és szüléssel kapcsolatos gondozásra vonatkozó intézkedésekben, a nemi identitásuk alapján való hátrányos megkülönböztetéstől mentesen.”
Induljunk el innen. Legyen ez a kiindulópont, ahonnan elindulva eltemetjük Európát. A mi Európánkat.
Persze Európa lesz majd továbbra is. Mint földrajzi fogalom. Csak az a kulturális szövet tűnik el örökre, amit egykoron Európának hívtunk, s ahová oly sokáig vágyakoztunk, amikor bezártak bennünket a fal rosszabbik oldala mögé. Mindig a kulturális szövet tűnik el végül, amikor az ember, amely létrehoz egy hatalmas kultúrát s berendezi magának, elhiszi végül, hogy „az embernél nincs semmi csodálatosabb”.
Olyankor porba hullanak az istenek vagy az Isten – a végső elszámolásnál ez már mindegy. (Dante sem merte a pokolba száműzni Vergiliust, de ez ma már kit érdekel?)
Majd Dante is indexre kerül lassan. Mert írt valami rosszat a pokol valamelyik bugyráról. S indexen van már Mark Twain, a klasszikus zene, az Elfújta a szél – felkészül Thomas Mann, pedig ő homoszexuális volt, és – ó, Istenem! – ez a lista ma már a végtelenségig folytatható. (Thomas Mann amúgy ott rontotta el, hogy nem merte azt gondolni, homoszexualitása a természetesség maga, és maga a csoda és a szépség. Inkább megírta a Halál Velencébent. Ahelyett, hogy rózsaszín kiskosztümöt öltött volna, úgy menve a legközelebbi iskolába elmesélni a megdöbbent kisgyerekeknek, hogy amit látnak, az szép, az boldogság. Pedig nyilván úgy tett volna le többet az emberiség asztalára.)
Indexre került a józan ész, a természet, a normalitás, a biológia, ugyanis a nyugati ember elhitte, nincs nála csodálatosabb, ráadásul nagyon unatkozik is, úgyhogy hozzálátott egy új világmindenséget teremteni, mint egy vak és süket és imbecil istenke. Első lépésként kitette közszemlére a nyugati ember a transzcendenst, a varázslatot, a titkokat, a tartózkodó kérelmeket, a szemérmet, az erényt s a titkolt bűnöket, „a régi jó erkölcsöket” („melly ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görbed”). A mi niklai remeténk elő-előjön lidérces éjjeli órán, s újrafogalmazza művét:
Mi a Nyugat most? – rút sybarita váz. / Letépte fényes nemzeti bélyegét, / s hazája feldult védfalából / Rak palotát heverőhelyének.
S ez ugyan kit érdekel? A világ varázstalanításával egy időben a nyugati ember becsapta azt az erkölcsi kiskaput, amelyet még Julien Benda nyitott ki az üdvözüléshez vezető kerülő úton: „Az emberiség kétezer évig cselekedni ugyan a rosszat cselekedte, de méltányolni a jót méltányolta.” Hát ennek vége. A nyugati ember most már büszkén cselekszi és méltányolja a rosszat, s aki ragaszkodik a jóhoz, azt szörnyetegnek látja és láttatja. „Szép a rút és rút a szép”. Shakespeare Macbethjének boszorkányai beépültek a fősodorba. Vége.
És Berzsenyit is kitessékelik majd lassan az iskolákból, hogy helyette festett arcú nácik meséljenek gyermekeinknek új meséket. A ma nácijai: a radikális iszlamisták és a radikális woke, progresszív, anarchista stb. aktivisták. S a mögöttük megbújó, végtelenül cinikus, moral insanity politikai erők.
Ez utóbbiak nácisága a napnál is világosabb, hiszen mindenkit és bárkit nácinak neveznek, aki nincs velük. Bizony. Ők újra elővették a régi jelszót: aki nincs velünk, az ellenünk van. S akinek kalapács van a kezében, mindent szögnek lát. Akinek meg csak egy szivárványszínű rongy, az minden fehérben elpusztítandó ellenséget gyanít, miközben nem győzi dicsérni önmagát, s már csak önmaga jóságától képes meghatódni – de attól nagyon és minden pillanatban.
S hogy mi a jó? Minden, ami természetellenes, ami megbotránkoztató, ami kisebbségi, ami rút, ami beteg. S persze a permanens forradalom.
Aki képtelen elviselni önmagát, annak a nyugalom és a békesség is elviselhetetlen. Az bármi áron meg akarja változtatni a világot, mert abban reménykedik, hogy ott, a megváltozottban egyszer csak szembe találja magát önmagával, és végre meg lesz elégedve. S persze a világ felforgatását nem lehet ezzel magyarázni, így aztán úgy magyarázzák, hogy ők majd jobbá teszik a világot. Majd felszabadítanak mindenkit: homoszexuálisokat, azokat, akik azt sem tudják, fiúk-e vagy lányok, a vérfertőzőket, zoofileket, nekrofileket, idiótákat, kényszerképzeteseket, és mind a hetvenkétféle nemi identitással rendelkezőket.
Nem jut eszedbe semmi? Nincs tehetséged semmihez? Utálod a munkád és a munkát úgy általában? Sebaj! Képzeld magad disznónak vagy férfitestbe zárt leszbikus nőnek, mi majd mögötted állunk és segítünk neked a nagyszerű harcodban, amelyet a bigott, maradi, ósdi, ókonzervatív, rasszista, náci világ ellen vívsz. Mi írásba foglaljuk neked, hogy a férfiak is szülhetnek, s aki ezen felháborodik vagy röhög, azt addig üldözzük, míg meg nem gondolja magát vagy el nem pusztul. Mi felülírjuk a biológia és a természet törvényeit, mert mi vagyunk a süket és vak és imbecil istenkék, és mi veled vagyunk. (Azért fizu persze legyen, meg alanyi jogon járó jövedelem, meg ingyenes nemváltó műtét, meg térerő. A sok hülye boomer majd előteremti a rávalót, a woke-világ nem ér rá ilyesmivel bíbelődni, nekik habos tütüben és kifestve mesét kell olvasni az oviban, amely mesében a királyfi feleségül veszi a szomszéd királyság királyfiát.)
„Tanuljunk meg élni és meghalni, s ne akarjunk Isten lenni, hogy emberek lehessünk” – írta Albert Camus.
A woke-világ, a progresszívek, a haladók soha nem tanultak meg élni. Nem volt hozzá sem tehetségük, sem képességük, sem pedig bátorságuk. Így aztán képtelenek elfogadni a halált. Ezért marad nekik élet helyett az „önmegvalósítás”, a forradalom, a nem az vagyok, aminek születtem képtelensége – a haláltól pedig annyira rettegnek, hogy Camus nácikról írt szavai rájuk is tökéletesen illenek: Ezek az őrültek képesek lettek volna elpusztítani az egész világot, hogy ha már ők nem élhetnek örökké, ne élje túl őket semmi sem.
Amúgy pedig: szelfizgetek, tehát vagyok. Ez maradt. És a bánatos, szomorú, örömtelen pillanatok egymásra rakosgatása, a hülyék vigyorával keretezve. Igen, a hülyék orcáján szivárványszínű nyál csorog. S ahogy Camus írta: Általában szeretik az emberiséget, hogy ne kelljen külön-külön szeretni az embereket. Különösen azokat, akik mást merészelnek gondolni. Ez az ő demokráciájuk, ennyi az ő szabadságuk.
S mi a cinikus, moral insanity politika e mögött?
A magát baloldalinak, liberálisnak (egy lósz…rt, mama!) becézgető semmi szép lassan elveszítette szavazóit. A munkásosztály a normalitás utolsó évtizedeiben (60-as, 70-es, 80-as évek) betagozódott a középosztályba, s ma már jórészt jobbra szavaz. Őrzi emlékét a prosperitás évtizedeinek, a „boldog békeidőknek”, a jóléti társadalom felvirágzásának. Tegyük plasztikussá: ez a fekete-erdei klinika világa, ha emlékeznek még. Takaros „eneszká” városkák, ápolt gyep, tisztaság, ömlik le a muskátli a házak erkélyeiről, halkan brummognak a Mercedesek és a BMW-k, mindenki fehér, mindenki németül beszél, s a legnagyobb konfliktusok akörül forognak, hogy akkor most a professzor jóképű fia melyik nővérkét fogja elcsábítani. Nahát…
Ez a világ odalett, s a baloldal hagyományos szavazói szintúgy.
Ezért a moral insanityk politikai közösségei úgy döntöttek szerte Nyugaton, hogy szavazóbázist importálnak maguknak. Ez a tömeges migráció végső értelme és eredője, ez van leöntve a „humanizmus”, az „európai értékek” meg a jóemberkedés mázával (egy lósz…rt, mama! 2.0).
—————————————————————–
A természetet és az isteni szándékot még a gendertanszék professzora sem tudja felülírni.
Szavazóbázist importál magának a Nyugat nyughatatlan, forradalmár, „woke” gazemberhada, és miközben ezzel párhuzamosan figyelme minden perverzió, beteg, rút és ocsmány „felszabadítására” irányul, s ki sem látszik a nők egyenjogúsításának pótcselekvéséből, félrenéz, amikor az importált barbárhad a saját törvényei szerint rendezkedik be a nagyvárosok no-go zónáiban, s ha kell, megcsonkítják a kislányok nemi szervét is, ha éppen ezt követeli meg a saría. S persze ugyanezek, akik akár tíz évvel ezelőtt idegrohamot kaptak, ha valaki állítólag ferdén nézett egy zsinagóga közelében, ezek, akik minden bokorban egy antiszemitát láttak lapulni, és reggeltől estig a zsidók jogait, életét, egyenjogúságát, méltóságát védték (egy lósz…rt, mama! 3.0), most cinikusan nézik, ahogy a behordott barbár horda elsősorban az európai zsidóságra támad rá. Sőt a mai progresszívek jelentős része visszatért elődei és példaképei, a szovjet idők pártfunkcionáriusainak ideológiai alapú antiszemitizmusához.
Tegnap még semmibe vették a palesztinok jogait és létezését, ma harcosan állnak ki a palesztinokért Izrael ellenében. Ezek a gazemberek egyetlen dologban következetesek: hogy bármikor, bármelyik eszméjüket megtagadják, és bármit és bárminek az ellenkezőjét képesek szemrebbenés nélkül hangoztatni és képviselni. (Emlékeznek még? 2010 után az Orbán-kormány megadóztatta a külföldi bankokat és a multicégeket. A baloldal és a libsik akkor így hörögtek: őrültség, öngyilkosság, kivonulnak az országból a multik és a bankok, össze fog omlani a gazdaság. Most, amikor az Egyesült Államok átböfögött az óceánon, miszerint a legtisztább önérdekétől vezérelve általános és egységes adót akar kivetni az egész világon a multikra, felszámolva ezzel számos ország – így hazánk – versenyképességét, nos, most ugyanez a baloldal és a libsitábor azt sem tudja, milyen hosszúra kiengedett nyelvvel fejezze ki elragadtatását és örömét a zseniális ötlet láttán.)
Összegezzük: a normális világ, Európa, a Nyugat sírásói most importálják maguknak a szavazókat, nem törődve mindennek következményeivel, s most vezénylik a nagy „életmód-forradalmat”, hogy ne is legyen már egészséges és egységes társadalom, amely képes lenne ellenállást kifejteni a lassú és kínos halál ellenében.
A nagy terv másik része pedig, hogy a hagyományos értékekben élő és hívő utolsó nagy társadalmi réteget, a parasztságot kell felszámolni. Ehhez az európai agrárium tönkretételén keresztül vezet az út.
Talán fel sem tűnt senkinek, de a minap az összes uniós tagállam agrárminisztere felállt a tárgyalóasztaltól, és faképnél hagyta a tanácsot meg a parlamentet – mondjuk Hollandia és Magyarország egy platformon? Mi történhetett?
Az történt, hogy a normális világ, Európa és a Nyugat sírásói előálltak az európai agrárgazdaság végső tönkretételének nagy tervével, amelynek nyomán tönkretennék az agráriumból élő, hagyománytisztelő agrártársadalmat. Az európai piacok megnyitása az alulmúlhatatlanul olcsó dél-amerikai mezőgazdasági termékek előtt, a génmódosított áruk befogadásának erőltetése, olyan szigorítások rákényszerítése az európai termelőkre, amelyek teljesen versenyképtelenné tennék őket a piacon, s amelynek következtében megfizethetetlenné drágulnának az európai mezőgazdasági termékek – nos, ezzel álltak elő a gazemberek. Mindez természetesen szintúgy le van öntve jóemberkedéssel – ebben az esetben a „környezetvédelem” meg a „fenntartható fejlődés” a duma (egy lósz…rt, mama! 4.0). Az egész agyrém és gazemberség és cinizmus és vérlázító hazudozás egyetlen jól érthető példában, amelyet a lapunknak adott interjúban Nagy István agrárminiszter fejtett ki:
– A tervek között szerepel a ketreces állattartás teljes uniós betiltása. Eközben Ukrajnában az EU támogatásával épül a térség egyik legnagyobb tojástermelő üzeme ketreces technológiával. Felfoghatatlan, hogy az európai termelők ellehetetlenítése, így az import növekedése hogyan illeszthető a klímavédelmi célokhoz. A Marokkóból származó, az EU-ba importált zöldség termesztési körülményeiről csak annyit tudunk, hogy jóval kevésbé szigorúak az ottani elvárások, mint Európában. A napnál is világosabb, hogy a vegyszerekkel kezelt importáru sokkal nagyobb környezetterhelést és élelmiszer-biztonsági kockázatot rejt, így az uniós ambíciók a szakmaiatlanság mellett meglehetősen képmutatók is.
Ehhez nem kell semmit hozzáfűzni, minden világos. Miképpen a nagy terv is egyre világosabban rajzolódik ki: lecserélni Európa lakosságát, felszámolni az európai kultúrát és az európai nemzetállamokat, létrehozni az Európai Egyesült Államokat egy teljesen vegyes, mesterségesen létrehozott lakossággal, felszámolni a nemzeti lét és az európai hagyományok legutolsó társadalmi bázisait, atomizálni a társadalmakat, szétverni a családokat és megszüntetni minden létező identitást.
Végül is, mennyi identitása is van egy embernek? Létezik vallási, nemzeti és nemi identitása. Ez a három a legfontosabb, ha ezeket kiiktatják, a többi már eltűnik magától.
Nos, a vallási identitás felszámolása már a nagy francia forradalommal kezdetét vette, Nyugaton a jakobinusok, Keleten a jakobinusok szellemi-lelki örökösei, a bolsevikok számolták fel ezt az identitást (Nyugaton ez jobban sikerült.)
A nemzeti identitás felszámolása a második világháború után, s főképpen ’68 beteg „forradalmaiban” kapott erőre, és Nyugaton már szinte teljesen megvalósult.
A nemi identitás felszámolása napjainkban bontakozik ki a szemünk előtt, ennek része az a háború, amelyet a gyermekeink lelkéért indítottak a közveszélyes LMBTQ-aktivisták, idióták és gazemberek. Ezért akarják elvenni a szülők jogát a gyerek szexuális nevelésére és felvilágosítására, s helyette majd az NGO-k kifestett, női ruhába öltözött transznemű nácijai megoldják a feladatot. Mint Madách falanszterében: hamarosan születés után el is veszik majd a gyereket az anyjától és az apjától, mert vannak, akik „jobban tudják”, mi a jó a gyereknek. Persze az igazán felvilágosodottak ma már azt is tudják – s a Nyugat egyre betegebb, egyre riasztóbb, egyre feleslegesebb egyetemeinek katedráin hirdetik is! –, hogy semmi szükség családra, vagy ha mégis, hát az a család legyen „szivárványcsalád” meg „mozaikcsalád” legalább, s leginkább gyerekre nincsen szükség, mert a gyerek csak növeli a túlnépesedést, arról nem is beszélve, hogy túl sok szén-dioxidot termel. Mindez persze csak ránk, európai fehér emberekre vonatkozik, a migránsok annyi gyereket szülnek, amennyit csak akarnak, az ő gyerekeik szén-dioxidja, az jó szén-dioxid. Ahogy az ukrán tojásgyárban előállított tojás a jó tojás, és az óceánon óránként tízezer liter gázolaj elégetésével Európába áthozott amerikai palagáz a jó gáz, szemben a rossz és sokkal olcsóbb és vezetéken érkező orosz gázzal. S a németek törvényt hoztak a minap arról is, miszerint a hatnaposnál idősebb tojást nem lehet elpusztítani, mert a csirkeembrió már érzi a fájdalmat. Csak az emberi magzatot lehet elabortálni kilenc hónaposan is.
De mi a teendő, ha nem akarsz beletörődni az idióta, ön- és közveszélyes gazemberek rémuralmába, és az általuk létrehozott világmegváltó és jóemberkedő náci diktatúrába?
A legfontosabb az ellenállás és a lázadás. Ennek első lépése pedig a szavak eredeti értelmének visszavétele, az újbeszél „PC” nyelv büszke megtagadása, az egyszerű igazságaink kimondása és képviselete, s mindez félelem nélkül.
Eljött az idő, hogy féljenek ezek a gazemberek, féljenek ezek a mai nácik. A radikális, bennünket elpusztítani akaró iszlamisták éppúgy, mint a jóemberkedő, woke, progresszív, anarchista, neokommunista stb. idióták, no és a mögöttük álló, cinikus és moral insanity politikai erők. Ha ők félnek, akkor a normalitás felszabadul.
Ellenállás és lázadás. Nyíltan és szabadon. Enélkül elveszünk. Nagyon fontos az is, hogy merjük felismerni egymást, merjünk tudni egymásról.
Az egyik leghatékonyabb fegyvere ezeknek, hogy hatalmas és mindent behálózó médiabirodalmuk és NGO-hálózatuk segítségével elhitetik a társadalmak még mindig döntő többségben lévő normális felével, hogy ők már valójában kisebbség, s amit képviselnek és gondolnak és éreznek, az már ósdi, elavult, renegát és „boomer”. Itt az ideje egymás szemébe nézve kimondanunk jó hangosan: mi vagyunk többen, és nem tűrjük tovább az idióták és a gazemberek rémuralmát!
Nagyon fontos megőrizni azt a ma már felismert, létező és érzelmileg is átélt tudást, miszerint mi, közép-európaiak egymásra vagyunk utalva, egy az utunk, s ha lesz Európának jövője, az a jövő mi leszünk. Ahogy a Nyugatrómai Birodalom bukását Bizánc túlélte, úgy fogjuk túlélni mi is ezt a beteg, nyomorult, önpusztító Nyugatot. A cseh zászló a Parlamenten, s ahogy mi, magyarok a cseheknek szurkoltunk most a hollandok ellen, megmutatta, milyen is a mi régi-új identitásunk, a közép-európai identitás. Hollandia pedig térdre lett kényszerítve a Puskás Aréna gyepén – hallod-e, Rutte!
Ma mi vagyunk Európa! És Európa jövője is mi vagyunk! S nagy szeretettel fogadjuk be a végromlás elől menekülő nyugati barátainkat is majd, de időben szólunk: jobb lenne, ha ők ott mihamarább fellázadnának a saját nácijaik ellen.
Ez a lázadás most a legnehezebb és a legkönnyebb. Nehéz, mert a nácik szivárványszínű egyenruhába bújtak a csukaszürke helyett, és úton-útfélen azt hangoztatják ellenállhatatlan hangerővel, hogy ők a jó emberek, és mi vagyunk a rosszak. Ugyanakkor nincs ennél könnyebb lázadás, mert csak ki kell tudjuk mondani, jó hangosan: mi keresztények vagyunk (akkor is, ha amúgy ateisták, mert a kereszténység mindenképpen Európa el nem hagyható attribútuma!), továbbá nekünk van nemzetünk, hazánk, a hazánknak pedig vannak határai. És van történelmünk, hagyományunk, vannak szobraink és szokásaink, és egyikről sem vagyunk hajlandók lemondani. Továbbá mi férfiak vagyunk vagy nők. Mert a természetet és az isteni szándékot senki, még a gendertanszék professzora sem tudja felülírni. Nők vannak és férfiak, s ez a születésnél eldől. S bárki operáltatja át magát bárminek, a gének maradnak. Gyereket pedig a nő tud szülni, és kész.
Minden más elmebaj, pszichózis, pótcselekvés, gazemberség. S igen, olvastuk már ezektől a náciktól, hogy a klasszikus zene és a matematika is csak a „fehér felsőbbrendűség” manifesztációja, de akkor most kimondjuk, bele a pofátokba: ha így gondoljátok, hát gondoljátok így! Bennünket ez nem érdekel. Nekünk marad Wolfgang Amadeus Mozart és Albert Einstein, nektek pedig ott van a gengszterrap és a hetvenkét-féle nemi identitás mint tudomány. Osszuk fel így a világot, rendben van. De ti, nácik, onnan a ti világotokból ne járjatok át a miénkbe. Eszetekbe se jusson. Inkább koszorúzzátok meg naponta George Floyd szobrát. Nekünk jó lesz Kossuth Lajosé is. És befogadunk szívesen minden ledöntött Kolumbusz-szobrot is. És még valami: a mi óvodáinkban a királyfi a királykisasszonyt veszi feleségül a mese végén.
Világos?
Bayer Zsolt
Borítókép: a London Pride melegfelvonulás résztvevõi a brit fõvárosban 2019. július 6-án (MTI/EPA/Hollie Adams)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
