Bayer Zsolt: Egy kis emlékeztető

Az MTI 2006 év elején adta ki az alábbi közleményt. Érdemes figyelmesen elolvasni!

„Bankszövetség: Nem kell félni a devizaalapú konstrukcióktól!

Budapest, 2006. január 31., kedd (MTI) 

A bankszövetség honlapján a devizaalapú lakossági hitelek kockázatairól közzétett tájékoztató megállapítja: reálisan nem lehet azzal számolni, hogy a forint/euró árfolyam 2006-2007-ben akárcsak megközelítené a 270-275 forintot (ennél a devizahitelek kamatelőnye már megszűnne, feltételezve, hogy a deviza- és a forintkamatok nem változnak).

Mivel a devizahitelek túlnyomó többsége hosszabb lejáratú (lakás- és gépkocsi-finanszírozási) hitel, az esetleges néhány napos nagyobb árfolyam ingadozás a törlesztési terheket érdemben nem változtatja meg. Nem kell tehát attól félni, hogy az árfolyamkockázat miatt a devizában hitelt felvevő háztartásokat súlyos veszteségek érhetik.

Az utóbbi hat évben – 2000. január elejétől 2005 decemberéig – átlagosan 252,15 HUF/EUR volt az árfolyam, anélkül, hogy trendszerűen akár növekedett, akár csökkent volna. Az euró a 270 forintos árfolyamot mindössze pár napig lépte át az elmúlt hat évben (2003 novemberében). Azaz a hat éve kis ingadozásokkal fennálló árfolyam folyamatosan a forint árfolyam ingadozási sáv (2001-től plusz-mínusz 15 százalék) erős sávszéléhez esett közel – állapítja meg az MB elemzése.

A forint árfolyamára több tényező együttesen hat – hívja fel a figyelmet a bankszövetség. Így mindenekelőtt a forint iránti kereslet és kínálat, amit a forintkamatok erőteljesen befolyásolnak; a fundamentális tényezők alakulása (a makrogazdasági kockázat); a világgazdasági folyamatok (a főbb világgazdasági régiókban hogyan alakul a likviditás, a gazdasági növekedés); egyes világgazdasági régiók megítélése, esetünkben a közép-kelet-európai feltörekvő országok kockázatosságának mérlegelése.

Az MB szerint hosszabb távon egyértelműen azzal kell számolni, hogy a forint árfolyama – legalábbis reálértelemben – folyamatosan felértékelődik. Ennek több oka van. Egyrészt a világban rendkívül jelentős volumenű likviditás keresi a befektetési lehetőségeket, ami a nagyobb kockázatú – hozamú – térségek, így a feltörekvő országok pénzügyi piacainak vonzerejét is növeli.

Az euró övezethez csatlakozás az azt megelőző időszakban a pénzügyi piacokat is vonzóvá teszi a külföldi befektetők számára, ami folyamatos forintfelértékelődési nyomást jelent, s hasonló hatása van a hazai reál- és nominális konvergenciának is – teszi hozzá.

Ha a 2000. évi átlagot 100-nak tekintjük, akkor – akár a fogyasztói árak, akár az ipari termelői árak alapján számított – HUF/EUR reál effektív árfolyamindex 2005. októberig nagyjából 22 százalékkal erősödött. Másképp ez azt jelenti, hogy a forint árfolyama 22 százalékkal kevésbé gyengült, mint ha a hazai és az EU-s infláció különbözetének megfelelően változott volna.

A fajlagos munkaerőköltség alapján számított HUF/EUR reál effektív árfolyam index 2005. júniusig nagyjából 16 százalékkal erősödött. Vagyis a forint 16 százalékkal kevésbé gyengült, mint ha a forintért vásárolható termelékeny munka mennyiségét vettük volna alapul.

Az erős – reálértelemben folyamatosan felértékelődő – hazai fizetőeszköztől sok gazdaságban azt várják, hogy fékezi a hazai inflációt azon az áron is, hogy rontja a vállalatok exporthajlandóságát. A forint inflációja valóban gyorsan csökkent az elmúlt években (hat év alatt harmadára mérséklődött), egyebek között amiatt, hogy az importcikkek az erős forint mellett kevésbé növelték a hazai árszínvonalat – állapítja meg az elemzés.

Az euróban számított export azonban ebben az időszakban nem csökkent, hanem gyorsan emelkedett. Az évi 3-4 százalékos reálfelértékelés melletti évi 14 százalékos exportnövekedést azzal magyarázza az elemzés, hogy a külföldi tulajdonú nagyvállalatok által bonyolított exportra valószínűleg kevéssé van hatással a forintárfolyam ilyen változása, kevés a hazai beszállító, a forintban fizetett bérek a költségek csekély részét teszik ki, s hiteleik döntő részét devizában veszik fel és törlesztik. A hazai kkv-k közül azok, amelyek exportálnak, nincsenek abban a helyzetben, hogy mérlegeljék, megéri-e 3-4 százaléknyi reálfelértékelést kigazdálkodni, hanem adott esetben az eredmény csökkenésének terhére is folytatják egy ideig az exporttevékenységet.

A bankszövetség szerint nem csak a reálértelemben vett tartós forintgyengülést zárhatjuk ki a lehetséges jövőbeni forgatókönyvek közül, hanem a forint jelentős és tartós nominális gyengülését is. A forintárfolyam az elmúlt években leginkább akkor gyengült meg időlegesen, ha a világgazdaságban vagy a régióban valamilyen jelentős esemény (pl. 1998 őszén az orosz válság) történt. Ma a gazdaság – az államháztartás minden gondjával együtt is – gyorsan fejlődik, s erősebb, mint korábban, a befektetők hozaméhsége pedig tartósan erősnek tűnik – olvasható az MB tájékoztatójában. Mindez azt jelenti, hogy nem kell tartani a devizaalapú hitelkonstrukcióktól.”

Érdemes talán kiemelni néhány fontos gondolatot Őfelsége a Bankszövetség megállapításaiból:

„(…)reálisan nem lehet azzal számolni, hogy a forint/euró árfolyam 2006-2007-ben akárcsak megközelítené a 270-275 forintot (ennél a devizahitelek kamatelőnye már megszűnne, feltételezve, hogy a deviza- és a forintkamatok nem változnak).”

„(…) Nem kell tehát attól félni, hogy az árfolyamkockázat miatt a devizában hitelt felvevő háztartásokat súlyos veszteségek érhetik.”

„(…)Az MB szerint hosszabb távon egyértelműen azzal kell számolni, hogy a forint árfolyama – legalábbis reálértelemben – folyamatosan felértékelődik. Ennek több oka van. Egyrészt a világban rendkívül jelentős volumenű likviditás keresi a befektetési lehetőségeket, ami a nagyobb kockázatú – hozamú – térségek, így a feltörekvő országok pénzügyi piacainak vonzerejét is növeli.”

„(…)A bankszövetség szerint nem csak a reálértelemben vett tartós forintgyengülést zárhatjuk ki a lehetséges jövőbeni forgatókönyvek közül, hanem a forint jelentős és tartós nominális gyengülését is.”

Ezeket közölték az ország népével az ortodox gazdaság- és pénzügypolitika felkent papjai az ország népével 2006 januárjában, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején.

Aztán lett, ami lett.

Az lett, hogy minden összeomlott, és a magyar családok milliói kerültek a tönk szélére. És aztán 2010-ben ezek a felkent szakértők minden követ megmozgattak, hogy ne mentse meg a kormány a deviza hiteleseket. Megpróbálták megakadályozni, hogy a devizahiteleseknek kedvező árfolyamon rögzítsék a forint árfolyamát – és természetesen azóta is köpködik az „unortodox” gazdaság- és pénzügypolitikát.

És természetesen semmilyen felelősséget nem vállaltak azóta sem.

Bayer Zsolt

Forrás: Bádog – Bayer Zsolt blogja


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »