A momentumos műpolitikus műlelkesedéssel állt ki a műhús mellett. Utána bedobott egy mindenmemtes szójalattét, ivott néhány korty alkoholmentes sört, belenézett a tükörbe egy műmosollyal, és megállapította, hogy milyen remek ember is ő.
A táj, amit látsz, virágot nem terem,
A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen,
Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék,
Mit mondjak még, magamról egy mondatot,
Huszadik századi városlakó vagyok.
Íme a ház és benne az emberek,
Úgy élek én, ahogy a többiek,
Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört,
Magnót hallgatok, keveset járok gyalog,
Huszadik századi városlakó vagyok.
A park az a hely, hol valódi fű akad,
Nézni lehet, de rálépni nem szabad,
Ha sírnék vagy káromkodom,
Bár ott ülsz a szomszéd padon,
Nem hallanád.
Járnak a villamosok,
Huszadik századi városlakó vagyok.
A Momentum már megint kérlelhetetlen ügyességgel rátapintott, hogy mi kell az átlagszavazónak.
Akár letargiát is okozhatott volna ellenzéki körökben a Medián legfrissebb felmérése; Donáth Anna azonban szerencsére szempillantás alatt ráérzett, mivel lehetne offenzívát indítani, vissza-, sőt meghódítandó az elbizonytalanodott választópolgárok szívét.
Egy kemény és határozott kiállás a műhús mellett! Az például rögtön egy wunderwaffe!
Gépromboláshoz hasonlítani a szintetikus steak elleni potenciális fellépést, attól fog a Momentum karjaiba omlani a vidéki Magyarország!
„A műhús egyszerre biztosíthat élelmiszerbiztonságot, fenntarthatóságot és adhat lökést az etikus állattartásnak” – fejtegeti a Momentum örök reménysége.
Mármost lássuk, hogyan is fest ez a gyakorlatban. Miként vált eddig fenntarthatóbbá a világ az első generációs húshelyettesítő innovációk (jellemzően növényi alapú húsutánzatok) révén, és melyek a kilátások.
Aktuálisan az egyik online élelmiszer-áruházban 230 gramm fagyasztott vegán hamburgerpogácsa például 3599 forint, kilója közel 16 ezer.
Úgy, hogy első számú összetevője a víz; azt követi 16 százaléknyi borsófehérje, némi repce- és kókuszolaj, valamint rizsfehérje, továbbá 13 egyéb adalékanyag, a gránátalma-kivonattól a kukoricaeceten át a metilcellulózig.
Egyenesen az USA-ból érkezett a boltba ez az ínyencség az igazán fenntarthatóságpárti fogyasztók kedvéért – persze lehet erre azt mondani, hogy tessék, pont ezért kéne a Kárpát-medencében is felpörgetni a gyártást, csakhogy gyanús, hogy a kókuszolaj például nehezen sarjadna ki az Alföldön.
Ugyanezen áruházban 250 gramm tényleges magyar húspogácsa, egyetlen összetevőként 100 százalék Angus marhahúsból, legeltetéses állattartásból 2481 forint, kilónként 9800. Az előállító cég képviselője kifejti: igyekeznek a fenntarthatóság jegyében külső felektől függetlenül működni, saját maguknak termesztve például a lucernát és a régión belül oldva meg az értékesítést.
Kérdés, mennyire kivitelezhető az ilyesmi a műhús esetében. Megtermeli a gazda a répát és a gránátalmát, amelyekből port, illetve kivonatot készít, betakarítja a rizst és a borsót, majd kinyeri belőlük a fehérjét, szüretel a maltodextrinfáról egy kis maltodextrint, aztán jól összevegyíti őket az összes többi hozzávalóval együtt kisüzemileg egy tetszetős műhamburgerré? Mert hiszen az élelmezésbiztonság és a fenntarthatóság mégiscsak valahol itt, a rövidke élelmiszerláncoknál és az önellátásnál kezdődne.
Meg a megfizethetőségnél. Vegán kolbászból akad lengyel, kilója „mindössze” kilencezer-négyszázért, de abban van minden, a sűrítőanyagként hozzáadott „feldolgozott eucheuma hínár”-tól kezdve az allergén szójababon át a konjakgumiig (amelyet a Kelet-Ázsiában honos leopárdkontyvirág (Amorphophallus konjac) gumójából előállított lisztből készítenek). Létezik persze kevesebb összetevőből legyártott, allergénmentes amerikai műkolbász is, méghozzá a bő tíz éve a teljes húspiac meghódításának tervével indult „Beyond Meat” terméke: kilója 18 ezer forint, nem vicc – egyébként ez esetben is nagyrészt vizet vásárolunk. Illetve vásárol az, aki hajlandó pénzt kiadni ezért. Nem sokan vannak: a cég 2022-2023-ban nagyarányú leépítésekre kényszerült bevételeinek folyamatos csökkenése miatt. (2019-ben még az volt a terv, hogy ’24-re kétszámjegyű részesedést szereznek a marhahúspiacon, és ezzel halálos spirálba taszítják az ágazatot.)
Legkésőbb mára már nyilvánvaló, hogy ezek a vegetáriánusok és húsevők számára elvileg egyaránt alternatívát jelentő „ételek” nem vezettek a valódi húsfogyasztás visszaeséséhez. „A növényi alapú termékek gyártói fel akarták forgatni a világ ezer milliárd dolláros húsiparát, de a befektetők kedvencéből bukás, a mentes hamburgerből pedig egy átmeneti hóbort lett” – állapította meg pont egy éve a Bloomberg.
Erre érkezik Donáth Anna, és ellentmondást nem tűrő hangon a fenntarthatóság, valamint az etikus állattartás zálogának nevezi azt a laboratóriumi tenyésztéssel előállított, újabb generációs műhúst, amely ráadásul vegetáriánusok számára nem is fogyasztható, tekintve, hogy létrehozásához állatból kinyert sejteket növesztenek bioreaktorban, megfelelő – jórészt például magzati szarvasmarha szérumot tartalmazó – táptalajon.
Magzati szarvasmarha szérum (röviden FBS) alatt a vemhes tehenek levágása után a magzat véréből szépnevű biotechnológiai cégek által kinyert cucc értendő, bon appétit.
A steril körülmények közötti növesztéshez aztán jó sok eldobható műanyagra van szükség: a „Beyond Meat”-re emlékeztető nagy reményekkel indult kaliforniai Upside Foods vállalatnál például kétliteres palackszerű lombikokban állítanak elő 2-3 gramm szövetet, majd ez a plasztiklombik megy a szemétbe, illetve újrafeldolgozásra.
Ráadásul ezeket a palackokat jelen állás szerint embereknek kell (természetesen tetőtől talpig beöltözve-bemosakodva, egyszerhasználatos sapkával a fejükön) egyenként előkészíteniük és gondozniuk egy gyárcsarnokban, például kikenegetve a belsejüket sertészselatinnal, hogy elősegítsék a sejtek tapadását – na, a fülöp-szigeteki vendégmunkásokon kívül mely képzett alkalmazott pepecselne ezzel rutinszerűen napi nyolc órát? Sőt, valójában még ezen előkészületek után se beszélhetünk egyben kinövő mellehúsáról:
az alkalmazottak jórészt kézzel teszegetik egymásra és préselik össze a lombik faláról összekapirgált vékony szövetrétegeket, hogy csirkehúsnak nézzen ki az egész. Magától ugyanis egyelőre nem igazán áll össze.
A Massachusettsi Műszaki Egyetem ezért egyenesen 2023 legnagyobb technológiai kudarcai közé sorolta a laboratóriumban kitenyésztett húst: „az Upside rengeteg munkaerőt, műanyagot és energiát használt elenyésző mennyiségű hús előállításához” – hangzik a verdikt. A cég termékeiből néhány falatka 45 dollárba (16 ezer forintba) kerül egy Michelin-csillagos San Franciscó-i étteremben; ami nem csoda, hiszen egyetlen kiló műhúshoz akár 600 liter tápközegre is szükség lehet, egy liter tápközeg pedig egybehangzó állítások szerint belekerülhet 400 dollárba. Mindenesetre február elsejei szállítással pillanatnyilag fél liter, sejttenyésztésre alkalmas amerikai FBS 670 ezer forintért kapható.
Tárolni ezeket mínusz 20 fokon kell – és akkor el is jutottunk az energiaigényhez.
Egy tavalyi kutatás szerint a méregdrágán létrehozott álhús akár huszonötször rosszabb a környezetnek, mint egy szimpla marha. A jelenleg alkalmazott tisztítási folyamatok (az endotoxinok kivonása és hasonló fortélyok) ugyanis olyannyira energia- és erőforrás-intenzívek, hogy egyetlen kiló műhús 246–1508 kiló szén-dioxid kibocsátásával jár. A bűnös szarvasmarha esetében ez a mennyiség 99,48 kiló. Utóbbi ráadásul tájképgondozási funkciókat is elláthat biofűnyíróként és trágyagyárként, ellentétben szintetikus megfelelőjével.
Persze simán lehet, hogy a tudomány öles léptekkel haladni fog előre, a tisztítási folyamatokon lazítanak, a sejtek növekedését fincsi adalékanyagokkal felturbózzák és ezáltal az előállítási költségeket csökkentik (ami már a borsófehérje alapú, jóval egyszerűbben összerakható húspótléknál se jött be, de egy vérbeli momentumos a kordonbontást se adja fel egykönnyen csak azért, mert első, második és harmadik blikkre teljesen kontraproduktívnak tűnik).
Igen ám, de a műfenyő is kapható ma már olcsón, egyenesen Kínából, mégis egyre több fogy a természetesből is.
Azaz szuper a mesterséges alternatíva – arra, hogy azt IS vegye valaki a nem mesterséges variáns mellett.
Aki nem venne kivágott fát, az be tud helyette szerezni egy műanyagot, ragyogó, repes az örömtől a Földanya és a Klíma. Az persze egy opció, hogy a műhúspiac előmozdítása érdekében – tegyük fel – az Európai Unió igyekszik ellehetetleníteni az állattartást; csak akkor Donáth Anna esetleg konzultáljon a hús-vér gazdákkal, mielőtt beleküldi az éterbe azt az üzenetet, hogy a kizárólag nagyüzemi formában művelhető és jórészt észak- és dél-amerikai összetevőkön alapuló álhúsgyártás megakadályozásának „óriási ára lesz”, amit „a magyarok fizetnek meg”.
Persze egy Facebook-poszt kihelyezése is tekinthető konzultációnak: a reagálók kényelmes többsége röhögő fejecskével nyugtázta az EP-politikus műhúsvédelmi kirohanását.
Többen hozzá is szóltak, de hogy mit, az pillanatnyilag nem tudható: a tiltásellenes momentumos sajnos sorra eltünteti a beérkezett észrevételeiket.
Majd megkérdezi helyettük inkább a mesterséges intelligenciát.
(Nyitókép: képernyőfotó)
S még egy kis kiegészítés az Omegától:
Egy napon komoly tudós fejek
Rájöttek, tovább ez nem mehet
Az élet még nem elég szervezett
Kijött hát egy új rendelet
Anyáknak hozták a levelet
Benne áll, ezentúl szüljenek
Havonként egy fiúgyermeket
Még jobb, hogyha ikreket
Minden rendben ment, igen egyszerű eset
Senki sem szenvedett
Mert ó az emberből közben műember lett
Aki tőle született: műgyerek
Műgyerek, tiszteld a gépeket
Atyád sem vallott más elveket
Köszönd meg gép adta életed
S végül gép lesz, ki eltemet
Minden rendben ment, igen egyszerű eset
Senki sem szenvedett
Mert ó az emberből közben műember lett
Aki tőle született: műgyerek
Forgatnak megsárgult könyveket
Olvassák a múltból ittrekedt
gyönyörű, szokatlan verseket
S titokban könnyet ejtenek
Forrás: Bádog – Bayer Zsolt blogja
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
