A szenvedő alany pedig Guy barátunk…
Nincs itt semmi látnivaló, mindössze annyi történt, hogy Francesca ismét nagyot alkotott.
A szenvedő alany pedig Guy barátunk, aki nem egyszerűen egy hülye állat, hanem a gonosz hülye állat…
Verhofstadt úr rettentően elszomorodott „Victor Orbán” Magyarországán – mondjuk előtte azért körbenézhetett volna a saját édes hazájában is
Na jó, akkor lássuk, hogyan alakul például a külföldön élő 25–29 éves belgák, illetve magyarok száma!
Most, hogy becsöngettek, ne maradjon ki a felnőtt se a jóból: ideje leporolni a vélt vagy valós ismereteket és készségeket, úgyhogy lássunk néhány korszerű, tantárgyakon átívelő komplex szöveges feladatot.
Először is. Adott egy #IAmEuropean hashtaggel nyomuló belga politikus, aki népszerűségének csúcsán, a kétezres években a flandriai szavazatok egynegyedének megszerzésével lehetett Belgium miniszterelnöke, míg meg nem bukott, most pedig a flamand választók 16 százalékának bizalmát élvezve képviseli a globális O1G-közösséget az Európai Parlamentben;
nevezzük Guy Verhofstadtnak.
Guy állítása szerint – most, amikor a klimaxot elérő nők nyolcvanezer fős évfolyamainak helyébe a huszonéves nők ötvenezres évfolyamai lépnek demográfiailag – a magyarországi népességcsökkenés oka, hogy „számos fiatal elhagyja ezt a szép országot, mert az autokrata Orbán Victor rosszul kormányoz”.
Az érzelemvezérelt handabandázás helyett tényekkel operáló polgár számára ugyanakkor ismert, hogy a tavalyi (választási) évben az orbáni Magyarországról 28 825 magyar költözött külföldre, míg a liberális vezetésű Belgiumból 35 676 belga. Amennyiben 2022. január elsején Magyarországon körülbelül 9,5 millió magyar állampolgár élt, Belgiumban pedig 10,1 millió belga,
számítsa ki, mely országot hagyja el arányaiban (is) több állampolgára!
Jó, de Verhofstadt kifejezetten a fiatalokról beszélt! Kit érdekelnek itt most a nyugdíjaskorukat melegebb vidékeken töltő flamand nénik és bácsik! – kiabálhatna közbe bárki, mintha az nem jelentené már önmagában véve egy közösség enerválódását, ha életerős, tapasztalt öregjei tömegével lépnek ki belőle, mert nincs olyan (pót)unokájuk vagy a hasznosság élményét biztosító feladatuk, amely fontosabb lenne számukra, mint az éves csapadékmennyiség.
De rendben, lássuk, hogyan alakul például a külföldön élő 25–29 éves belgák, illetve magyarok száma (akinek ez szűkös, figyelhet tágabb korosztályt is, hasonló eredményre fog jutni).
Ha már a kormányzás minőségéről van szó, nézzünk egy parlamenti ciklust. 2018 és 2022 között Németországban belga fiatalból 177-tel lett több, magyarból 5452-vel kevesebb. Ausztriában a 25–29 éves magyarok száma 279-cel csökkent, a belgáké 95-tel nőtt. Ugyanezen időszak alatt Hollandiában 2345-ről 2482-re nőtt az ott élő magyar fiatalok száma, a belgáké 2772-ről 3132-re. Magyarországon 25–29 éves belgából 2018 és 2022 között tízzel lett kevesebb, mindeközben a számtalan uniós gyakornoki állást kínáló Belgiumban a korcsoportba tartozó magyarok létszáma 682-ről 580-ra esett vissza.
Állapítsa meg számológép használata nélkül, mintegy ránézésre, okosan, hogy a két állam közül melyik képes mostanság jobban megtartani, illetve akár hazavonzani ifjú honpolgárait!
Ellenőrzésképpen nyugtázzuk, hogy 2022-ben Belgiumba mindösszesen 21 807 belga vándorolt be vagy vissza, míg Magyarországra 24 147 itt született magyar állampolgár költözött haza, plusz 14 487 külföldön született magyar. Belgiumba 2007-ben, Guy Verhofstadt miniszterelnökségének utolsó esztendejében nem tértek vissza ennyien, pedig ott és akkor 46 ezer belga hagyta el az országot, egyetlen év alatt. Mindezek figyelembevételével, a „Si tacuisses” kezdetű bölcs mondást felidézve határozza meg, melyik lenne kivándorlás-ügyben a helyénvalóbb eljárásmód a szóban forgó Guy barátunk részéről: ha inkább csöndben marad, vagy ha mélyen hallgat?
De ennyi számadat után lazítsunk egy kicsit: határozzuk meg, tekinthető-e hitelt érdemlőnek egy vérbeli antiorbánista demokrata számára egy olyan kiadvány, melynek szerkesztője a magát liberális internacionalistának valló Timothy Garton Ash, a most épp Tóta W. Árpádék „gyerekújságját” pénzelő Action for Democracy tanácsadó testületének tagja? Amennyiben igen, merengjünk el azon, hogy a kötet szerint a fiatalok világszerte messze átlag feletti arányban hagynák el országukat, ennek lehetőségét pedig „pozitív szabadságként” kellene értelmezni: kifejezetten segíteni kell, hogy mindenki valóban tettekre is válthassa a migrációval, sőt a végleges elvándorlással kapcsolatos vágyait.
Mindezek alapján értékelje, mennyire tekinthető haladó európai megnyilvánulásnak Guy „#IAmEuropean” Verhofstadt részéről, amikor a magyar fiatalok külföldi peregrinációja felett kesereg,
továbbá hogy amennyiben Verhofstadt I. axiómája értelmében a magyar fiatal a rossz kormányzás miatt dönt a külföldi tapasztalatszerzés mellett, mi a valószínűbb: a) hogy a magyarnál mobilisabb népek fiai, köztük a belgák is mind a kormányuk elől menekülnek (és menekültek már Guy Verhofstadt miniszterelnöksége idején is); b) hogy a kalandvágyó magyar fiatalok – Európában egyedülálló módon – ki se mozdulnának fatornyos falujukból, ha más színű lenne a kormány;
vagy c) Guy Verhofstadt már megint alap nélkül hergel?
Abba természetesen kevésbé lehetett volna belekötni, ha az EP-képviselő rámutat: a magyarországi népességcsökkenés oka, hogy a belgiumihoz hasonló termékenységi rátát és a belgánál mérsékeltebb elvándorlást nem kompenzálja tömeges és ellenőrizetlen bevándorlás (ahol egyébként a belgiumi termékenységi ráta úgy jön ki, hogy a születésük óta belgáké 1,38, az állampolgárságot kapott külföldieké 1,58, a nem állampolgár lakosoké pedig 2,05). Bezzeg Belgium népessége nőtt – mondhatta volna a neves politikus –, épp csak
annyi mellékhatással, hogy a született belgák aránya húsz év alatt 80,5 százalékról 65,5 százalékra csökkent (kinek mit intézett a kormánya).
Ha tehát ennek a sok turbóeurópainak – Guy Verhofstadttól és pártcsaládjától kezdve Dobrev Kláráig – ennyire a szívügye Magyarország lakosságszáma, a jövőben a Timothy Garton Ashékkel szembemenő kivándorlásos lamentálás helyett szíveskedjenek bátran kiállni és a bevált belga (német stb.) gyakorlatra hivatkozva követelni, illetve választási győzelem esetére határozottan előirányozni a bevándorlók számának drasztikus emelését. A hazájuk kultúrájáért aggódóknak legfeljebb lehet idézni a neves német migrációkutató, Prof. Dr. Naika Foroutan minapi intelmeit: az ország nem az ott gyökerekkel rendelkező állampolgároké, hanem a mindenkori lakosaié. Világos beszéd, könnyen parafrazeálható:
Belgium nem a belgáké, Magyarország nem a magyaroké, Ukrajna… ja, bocsánat, akkor ez a megoldás se jó.
Úgy tűnik, mégiscsak a sziszifuszi családtámogatás lesz a legeurópaibb demográfiai intézkedés.
(forrás: mandiner.hu)
Forrás: Bádog – Bayer Zsolt blogja
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
