Milyen bájos, nem?
Megjöttem Belső-Ázsiából, a végtelenségből, a sárkányok földjéről, s erre a címre riadtam mindjárt első reggel:
„Sajtóértesülés: Magyarországot és Törökországot megint nem hívta meg Biden a demokráciacsúcsra”
Jók ezek a szavak – „demokráciacsúcs”, jók, mert elfedik a lényeget, s ürességük, az égegyadta világon semmit sem jelentésük tökéletesen megfelel e kor s e világ önmagukat elveszítő tömegeinek.
„Európa vezető államférfiúi ugyanis azzal szereztek hírnevet, hogy elfecsérelték a megmaradt hatalom, a tekintély és a nemzetük által hosszú idők során felhalmozott erkölcsi erő tartalékát. […] Így hoznának létre hát egy steril Európát, félúton a kommunista teokrácia és az amerikai utópia között. Vagy – ha úgy tetszik – a civil társadalom uralmát. Mindkét esetben az állam betöréséről és tagadásáról van szó, annak az államnak a megtámadásáról, amely az európai civilizáció klasszikus keretét jelenti.”
Molnár Tamás írta e sorokat az Európa zárójelben című kötetében – 1989–90-ben! S hová jutottunk már azóta, Istenem, hová…
Például ide. Biden „demokráciacsúcsot” hív össze, háta mögött önmagával, önmaga s családja múltjával, a hazája viselt dolgaival, s odaülnek mellé Európa elveszejtői, s mind büszkén kihúzza magát, mint Európa és a demokrácia képviselője, megmentője, a jövő záloga, a titkok tudója, a bölcsek kövének egyedüli hordozója. Megannyi lélekgyilkos, cinikus senki, és/vagy elmeháborodott neokommunista, ami semmit sem jelent, mert a „neo” csak a fügefalevél, ami ugyanazt a célt szolgálja, mint a demokráciacsúcs: elfedi a valót és a végtelen ürességet.
Húzzuk félre a semmitmondás szivárványszínű függönyét, és kukkantsunk be e demokráciacsúcs paravánja mögé.
Ott van mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Éppen most derült ki róla, hogy tudatosan belehazudott saját népe és a világ képébe, amikor kijelentette, hogy ő és családja soha nem kapott pénzt Kínától. Majd előkerültek a banki bizonylatok, amelyek – egyelőre még „csak” azt – bizonyítják, hogy Bidenék úgy egymillió-hatvannégyezer dollárt kaptak és fogadtak el Kínától. Eddig.
És most itt állunk, és nézünk. Az Egyesült Államok elnöke hazudott és lebukott. Ilyenkor le kellene mondania. Persze nem fog. Hiába kötelezné erre az alkotmány is, semmi sem fog történni. Volt már ilyen, Clinton és Monica románca idején az Ovális Irodában. Akkor az volt a menekülő út, hogy az USA legfelsőbb bírósága kimondta, az orális szex nem számít valójában szexnek, így az elnök tulajdonképpen nem hazudott. Az volt a pillanat, amikor úgy 160 millió amerikai férfi csapott diadalittasan a levegőbe, és este beszóltak a konyhába: – Anyukám, beugrom ide a sarki kuplerájba, de semmi szex, csak egy kis sz…patás lesz!
Biden a kínaiaktól kapott eddig több mint egymillió dollárt, és letagadta. Hazudott. Történni fog valami? Semmi sem fog történni.
Majd menet közben kiderült ez is – nagyon figyelj:
„Az Oroszországgal szemben az ukrajnai háború miatt bevezetett amerikai szankciók nem terjednek ki azokra az orosz oligarchákra, akik üzleti kapcsolatban állnak Joe Biden amerikai elnök családjával – nyilatkozta James Comer, az amerikai képviselőház ellenőrző bizottságának republikánus párti vezetője. A Breitbart jobboldali amerikai hírportál emlékeztet: a washingtoni külügyminisztérium 893 orosz állampolgárral szemben vezetett be vízumkorlátozásokat, összesen pedig 1500 új szankciót, illetve 750 módosított szankciót rendelt el Oroszország ellen. A büntetőintézkedések alól azonban mentességet kapott Jelena Baturina és Vlagyimir Jevtusenkov. Baturina 2014-ben 3,5 millió dollárt utalt át a részben Joe Biden fia, Hunter Biden által alapított Rosemont Seneca Thornton befektetési vállalatnak azzal a céllal, hogy belépést nyerjen az amerikai ingatlanpiacra. Az építőiparban tevékeny milliárdos – Oroszország egykori leggazdagabb milliárdosnője – két évvel korábban 40 millió dolláros ingatlanpiaci üzletet kötött Hunter Bidennel. Mindezeket az alkukat akkor kötötték meg, amikor Joe Biden volt az Egyesült Államok alelnöke. Az informatikai és mobiltelefonos üzletágakban érdekelt Jevtusenkov ugyancsak az Egyesült Államokban kívánt üzletelni, ennek érdekében személyesen is találkozott Hunter Bidennel 2012-ben a New York-i Ritz-Carlton szállodában – erről a New York Post értesült korábban. Amikor újságírók a kivételezett orosz oligarchákról kérdezték nemrég Karine Jean-Pierre fehér házi szóvivőt, azt mondta, nem hajlandó Hunter Biden ügyeiről beszélni.”
Milyen bájos, nem?
De hát, ez csak a jéghegy csúcsa, amit éppen eltakar majd a demokráciacsúcs. S ott van még ennek az embernek a hazája. Igen, az Amerikai Egyesült Államok, amely az elmúlt úgy harminc évben hamisított titkosszolgálati jelentésekre hivatkozva, azzal a hamis ürüggyel, hogy Szaddám Huszein tele van vegyi és tömegpusztító fegyverekkel, visszabombázta Irakot a középkorba, meggyilkolt – gyáván és aljasul – több százezer civilt, és mérhetetlen gyötrelmet okozott egy amúgy is sokat szenvedett népnek. Ez az az Egyesült Államok, amelyik Irakban, az Abu Graib börtönben iraki hadifoglyokat tartott meztelenre vetkőztetve és kutyákat uszított rájuk, amelyek elsősorban a férfiak nemi szervét támadták. A jelenetekről amerikai „katonák” jó sok fényképet készítettek, amelyeken szemmel láthatóan igen jól szórakoztak. Ez az az Egyesült Államok, amelyik a Guantánamón fenntartott támaszpontján hivatalosan megengedte a kínvallatást, a legocsmányabb módon arra hivatkozva, hogy az „nem az Egyesült Államok területe”, így ott nem érvényesek az amerikai törvények, melyek tiltják a rabok kínvallatását. És Guantánamón vízitatásos-fullasztásos módszerrel, árammal, veréssel kínoztak rabokat, akiket amúgy minden vádemelés nélkül tartottak ott évekig, sőt olykor évtizedekig.
Guantánamó egy közönséges Gestapo-pince – ott lapul a demokráciacsúcs mögött. Az Egyesült Államok „katonái” amúgy egy dicsőséges pillanatban lehugyozták halott afgánok holttesteit, és jókat röhögtek közben.
Az Egyesült Államok lebombázta a szerbeket, a szerb infrastruktúrát, a szerb városokat, hidakat, utakat, gyárakat, meggyilkolt sok-sok ezer civilt teljesen értelmetlenül, s erre senkitől semmilyen felhatalmazása nem volt. Volt viszont egy Clintonjuk, aki ezt megtette két ovális irodai légyott között, majd ideröffent az akkor első ciklusát töltő magyar miniszterelnöknek, Orbán Viktornak, hogy támadja már meg szárazföldön Szerbiát. A magyar miniszterelnök pedig nemet mondott. Már akkor elkezdte kijátszani magát a demokráciacsúcsokról.
Az Egyesült Államok háborús és emberiesség elleni bűntettek sokaságát követte és követi el, minden következmény nélkül. Mert természetesen magára nézve nem ismeri el a hágai Nemzetközi Bíróság fennhatóságát, ám nagy lendülettel üdvözli, ha ez a sóhivatal elfogatóparancsot ad ki Putyin ellen.
Ez az az Egyesült Államok, amely sokat tett azért, hogy az arab világ engesztelhetetlenül gyűlölje a Nyugatot, hogy elhagyja a szülőföldjét, idejöjjön, és itt bombát tegyen a székünk alá, meggyilkolja a gyerekeinket, megerőszakolja a lányainkat.
Ezek hívták most össze a demokráciacsúcsot, és – sajtóhírek szerint – nem kaptunk meghívót a jeles eseményre. De legalább ott fog ülni a fényességes Európa minden farizeus, gazember vezetője.
Molnár Tamás írta – nem győzöm hangsúlyozni: 1989–90-ben!
„A dolgok természetét jól mutatja az a bizalmatlansági indítvány, amelyet a strasbourgi parlament intézett a dublini parlamenthez, amikor ez utóbbi elvetette a szodómia elfogadását indítványozó törvénytervezetet. A divat nyomására és a neojakobinus módi alapján Strasbourg ráerőltetné »erkölcsét« minden tagállamra: ma a katolikus Írországra, holnap a muszlim Törökországra, nem beszélve a dunai földművesekről.”
Hol tartunk már azóta, felebarátaim. Mindez befejezett múlt idő. És most a dunai földművesek és a muszlim törökök ki vannak rekesztve ezek demokráciacsúcsáról.
Nagy szerencse, nagy remény, hogy ez így van…
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
