A Trumpot lejárató hazugsággyár a becstelenség és az aljasság szinonimája
„Donald Trump tudta, hogy hívei felfegyverezték magukat, és ez kifejezetten tetszett neki” – ez a „hír” ordít a 444-en, és már napok óta ezt ragozzák ezek az amerikai ügynökök, egyebek mellett így: „Hallod, nem érdekel, hogy van fegyverük. Nem azért jöttek, hogy engem bántsanak – idézte fel Donald Trump 2021. január 6-án elhangzott mondatait keddi rendkívüli meghallgatásán Cassidy Hutchinson, Mark Meadows elnöki kabinetfőnök első titkára. Beszámolójából egyértelműen kiderült, hogy Trump és környezete tisztában volt vele, mi készül január 6-án, amikor a washingtoni Capitolium épületében a képviselőház és a szenátus ceremoniális együttes ülésén készült kihirdetni a 2020-as elnökválasztás eredményét, Joe Biden győzelmét.”
Trump már két éve nem elnök, de még mindig vele kell foglalkozniuk, amit persze megértek. Hiszen az Egyesült Államok a végét járja, legalábbis mint világbirodalom.
Bogár László helytálló elmélete szerint nagyjából a XV. századtól, nyugatról keletre haladva, mindig más és más nemzet lépett elő világbirodalommá, gyarmatbirodalom-teremtővé, kezdve a portugáloktól egészen az angolokig, majd amikor a németek következtek volna, inkább beleájultunk az első világháborúba, amely után új világbirodalom született és emelkedett fel, az óceán túlpartján, messze nyugaton: az Egyesült Államok.
És igen, ezek a birodalmak nagyjából száz évig tartották magukat. Az Egyesült Államok világbirodalmi státusa is nagyjából százéves. Szükségképpen közeledik tehát a vége felé. Ezt bizonyítja külpolitikai tehetetlenségük és erőtlenségük vagy éppen a tragikus és semmivel sem magyarázható afganisztáni kivonulásuk módja, amihez fogható szerencsétlenkedést, ostobaságot, aljasságot, becstelenséget és árulást még talán senki sem követett el a történelemben, „békeidőben”.
És ezt bizonyítja az Egyesült Államok belső állapota is. Amerika ma egy rothadó társadalom, amely a polgárháború szélén tántorog. Az európai nemzetállamokhoz hasonlítható, hagyományokon, évszázadokon vagy éppen évezreden átívelő histórián s ebből fakadó összetartozáson alapuló nemzettudata nem volt sohasem, ezt a jólét volt hivatott pótolni, s a tudat, a bizonyosság, hogy a „gyerekeim még nálam is jobban fognak élni”.
És ez igaz volt, egészen mostanáig. Ám ennek vége. S a társadalom mindjárt szét is hullott. Széthullott faji ellentétek mentén, ideológiai antagonizmusok szerint. A redneckek és a keleti-nyugati metropoliszok woke idiótái nem kompatibilisek egymással. A kultúrharc s ennek részeként a cancel culture szétfeszít minden maradék kohéziót.
Ezerfelé szabdalja az amerikai társadalmat a vagyoni helyzet, a Black Lives Matter valamiféle ellenreakcióként eladni kívánt szörnyűsége, erőszakossága, brutálisan primitív „forradalmisága” néhány éve már majdnem a polgárháború poklába sodorta az országot. Ezt „remekül” kiegészíti a fehér woke társadalom hasonlóan primitív és ostoba önostorozása és önsorsrontása. Ebben a közegben talál otthonra a cancel culture immár csak Mao és Pol Pot nevével fémjelezhető „kulturális forradalma”.
Az ez ellen lázadó, normális fehér (és fekete!) közép- és felső osztályok egyre nyíltabb és leplezetlenebb fegyverkezése, az egyetemi világ neomarxista szétverése, az LMBTQ immár egész egyszerűen elviselhetetlen és egyre undorítóbb nyomulása és erőszakossága, a nagyvárosok peremén tántorgó, a harmadik világot idéző leírhatatlan nyomor, a drogosok zombihada, a mindenféle egészségbiztosítás nélkül nyomorgók, a rozsdaövezetek sivárjai és reményvesztettjei – ezek mind-mind egy széthulló és polgárháború felé száguldó társadalom tünetei.
Az Egyesült Államokban ma már szinte naponta történik valami tömeggyilkosság, mindeközben nagyjából kétszer annyi fegyver van magántulajdonban, mint ahány állampolgára van az országnak.
És igen: Kína tíz év múlva minden mutatóban meg fogja előzni az Egyesült Államokat. Kína ma már nem az olcsóságával és az ellopott technikákkal, utánzatokkal, gyenge minőségű hamisítványokkal tarol. Kína ma már nem csupán gyártó és kereskedelmi nagyhatalom, de az innovációban is az élre tör. Ráadásul éppen most nyomják egymáshoz Kínát és Oroszországot, így a kínai gyártókapacitás, termelés és technológiai forradalom hozzájut a gyakorlatilag kifogyhatatlan mennyiségű orosz nyersanyagokhoz – Európa helyett.
Amit ez ügyben az EU éppen megtesz Amerika parancsára, a legegyértelműbben bizonyítja a Nyugat végérvényesnek tűnő hanyatlását, önsorsrontását és idiotizmusát. Donald Trump pedig ezt értette meg, fogta fel a maga bumfordi módján, és kiadta a jelszót: „Make America great again!”
S itt a nagyság nem a birodalom nagysága, éppen ellenkezőleg: a nemzetállam Amerika nagysága – vagyis a nemzetállam Amerika megmentése, kimenekítése az összeomló birodalom romjai alól. Trumpot ezért, és csak ezért kell bármi áron legyilkolni. Trump fejét a birodalmi Amerika követeli, mint valami őrült Néró vagy Caligula.
Ezért tart most ez az új, aktuális őrület, miszerint Trump mindent tudott a Capitolium ostromáról, azt is tudta, hogy fegyveresek mennek ostromolni, a jövő héten majd megtudjuk, hogy egyenesen ő fegyverzett fel mindenkit. És amikor olvassuk ezeket a „híreket”, ezeket a „tanúvallomásokat”, jusson eszünkbe, mi volt a „hír” Trump hatalomra jutása után, s azt a „hírt” mennyi „hiteles” „tanú” támasztotta alá!Nos, emlékeznek még?
Trump az oroszok – pontosítok: az orosz titkosszolgálatok – segítségével győzött a választásokon, s ezt Trump tudta, akarta, elfogadta. De ne mindig önmagunkat idézgessük, forduljunk most egy hamisítatlan hazai (szélső)baloldali portál amúgy kiváló cikkéhez! Íme, a Mérce írásának egyik, nekünk fontos részlete: „Az amerikai demokrata párti szavazók kedvenc konteója évekig az volt, hogy Donald Trump összejátszott az orosz hatalommal, aztán mikor kiderült, hogy az egyik fő informátor hazudott, a »tények« többsége pedig hamis, akkor jó néhány sajtóorgánum lapult – ezt a The Washington Post gyönyörűen dokumentálta egyébként.”
S álljon itt, hogyan is mosta ki a The Washington Post a liberális amerikai sajtó mocskát egyetlen mondattal. Íme: „Hannity, Trump és hozzátartozóik azonban egy toronymagas papírköteggel állnak szemben. A szenátus hírszerzési bizottságának jelentése közel ezeroldalnyi részletet tartalmaz arról, hogy az úgynevezett oroszországi összejátszással kapcsolatos álhír jóhiszemű történet volt.”
Az álhír „jóhiszemű történet volt”. Hát igen. A liberális hazugsággyár mindig „jóhiszemű”, a liberális becstelenség és aljasság maga a becsület és tisztesség. Így lesz majd a mostani koronatanú, Cassidy Hutchinson néhány év múlva csupa jóhiszeműség és becsület. A 444 pedig a legkisebb skrupulus nélkül fog majd bele valami új sztoriba, ami teljesen „kikezdhetetlen” lesz, és megannyi „szavahihető tanú” fogja alátámasztani.
És ez így megy majd mindaddig, ameddig tűrjük, ameddig nem csinálunk rendet végre.
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
