Bayer Zsolt
Volt egy nap, amikor sokakban remény ébredt.
Ez az a nap volt, amikor a macedón kormány rendkívüli állapotot hirdetett. Kihirdették a rendkívüli állapotot, és könnygázzal, fény- és hanggránátokkal sikerült visszatartani a migránsokat a határon.
A másképpen gondolkodó sajtó erről úgy számolt be, hogy „menekülők ezrei rekedtek a senki földjén a görög és a macedón határ között, és a szabadban töltik a hideg éjszakát”.
Hát igen. Ez szörnyű. Kétségkívül az. De az európai közvélemény ettől függetlenül vagy ennek ellenére óriási megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a macedón kormány végre elhatározta magát és végre fellépett a beözönlés ellen.
Logikusnak is tűnt a macedón kormány lépése. Hiszen azt megelőzően elképesztő hírek érkeztek Macedóniából. Iszonyatos mennyiségű migráns rohamozta a határait, özönlött befelé az országba, leírhatatlan jelenetek játszódtak le a Szerbia felé induló vonatállomásokon és a sínek mellett, aztán jött a hír, hogy a migránsok egyszerűen feltartóztatták a nyílt pályán a belgrádi vonatot, úgy özönlöttek fel a szerelvényre. Nyilván ezt elégelte meg a macedón vezetés.
És azt gondolom, ez még a legelvakultabb liberálisnak is érthető és elfogadható. Ugyanis előállt az a helyzet Macedóniában, amelyről a liberális kiskáté így fogalmaz: a szabadságom addig terjed, ameddig nem zavarja vagy akadályozza mások szabadságát.
A migránsok pedig nem egyszerűen zavarták és zavarják a macedónok szabadságát, de ellehetetlenítették a macedónok életét. A görög határnál lévő macedón városokban lassan elviselhetetlen az élet. Megszűnt mindaz, amiért a macedónok ott élnek, amiért szerették a szülőföldjüket.
Emberáradat, mocsok, szemét, bűz, elfoglalt közterek, parkok, járművek, vonatok, állomások és egyre agresszívabb tömegek. Ez most ott a helyzet.
Erre lépett a macedón vezetés, és ezért vezényelte ki a katonaságot és a rohamrendőrséget a határra. A katonaság és a rohamrendőrség pedig tette a dolgát.
Európa pedig örült, és azt gondolta, megint azt gondolta, valami elkezdődött végre, ami véget vet ennek az egyre elviselhetetlenebb őrületnek.
De ismét csalódnunk kellett. Huszonnégy órát tartott a macedón ellenállás. Egy nap elteltével a migránsok tömege egyszerűen áttörte a határzárat, átgázolt a rendőrök és katonák sorfalán. S ahogy ezt már megszokhattuk, a hír is megérkezett: megkéseltek egy macedónt rendőrt.
Igen, itt tart most Európa. De még Európa végvidéke is, ahol nem köt senkit az uniós „PC”.
Macedónia is képtelen volt megvédeni a saját határait. Egy fegyvertelen tömeg előtt kapitulált. És most azt a taktikát választotta, hogy minél hamarabb igyekszik megszabadulni a beözönlőktől. Még a macedónok sem fogták fel, hogy ennek így soha nem lesz vége.
Erről van szó. Erről a megdöbbentő és érthetetlen önfeladásról. Önfeladásunk közepette pedig a beözönlők tömege egyre agresszívabban és egyre elviselhetetlenebbül viselkedik.
Milánóban már tüntetnek, jobb lakhatási körülményeket és igazolványokat követelnek maguknak. Ó, hát persze! Amúgy pedig az olasz rohamrendőrségnek kell visszazavarni őket a táborukba.
Aztán ott volt a horgosi eset. Hír jött, hogy Horgosnál a migránsok egy nagyjából ezerfős csoportja nekiment a rendőröknek, s közben Allah akbart üvöltözött.
A hír közzététele után varázsütésre beindult az ellenpropaganda Szily László karmestersége alatt. Mindenáron hitelteleníteni kellett ezt a hírt, és el kellett hitetni a közvéleménnyel, hogy ebből semmi sem igaz.
Aztán a legilletékesebb, a horgosi polgármester mondta el a következőket: nem ezer, „csak” két-háromszáz migráns szegült szembe a rendőrséggel, és ő nem hallotta, mit kiabálnak, de azt igen, hogy a nők valami furcsa, nyelvpörgető, éles kiáltásokat hallattak közben. „Mindez a házam előtt történt” – tette hozzá a polgármester.
Vagyis akkor a hírből szinte minden igaz volt, csak a létszám nem stimmelt, meg az Allah akbar. Volt helyette nyelvpörgetős ordítás, azt meg ismerjük! Például Gázában, amikor az izraeliek megölnek egy palesztin gyereket, akkor szoktak a palesztin asszonyok így rikoltani, ez pedig a fenyegetés és a bosszú kiáltása. Köszönjük…
Idehaza pedig a Keletinél éppen tegnapelőtt dobta meg a C-pont operatőrét egy muszlim nő a cipőjével. Tudjuk: a mohamedánoknál a legnagyobb sértés és lenézés jele, ha valaki egy cipővel dob meg. Akkor szinte emberszámba sem vesz. Baj lesz. Telik a pohár. A mainstream európai politika pedig mintha elmebeteg lenne…
(P. S.: Scheppele professzor, az amerikaiak legnagyobb „magyarszakértője” ismét írt rólunk. Most a kerítést kifogásolva hazudozik összevissza az országról ez a becstelen gazember. Teszi ezt onnan, ahol nem csak sok ezer kilométeres határzár tartja távol a mexikói bevándorlókat, de ahol akkor is kiutasíthat az országból az immigration officer, ha érvényes vízummal, szabályosan érkezel. Csak úgy, pofára… Micsoda egy rohadék maga, professzor asszony. Nem baj. Ennek is lesz böjtje…)
Magyar Hírlap
Forrás:patriotaeuropa.hu
Tovább a cikkre »
