Ha egy lepke az Andokban megrebbenti szárnyát, földrengés lesz Kamcsatkán. Ez a pillangóhatás.
Ha egy hülye Budapesten, az V. kerületben delirál valamit az „orbáni diktatúráról”, a világ összes hülyéje egyszerre delirálni kezd. Ez a Soros-hatás.
Az érdeklődők most élő egyenesben tanulmányozhatják ezt a jelenséget, bár gyakorlatilag ugyanezt figyelhetjük meg az állatkertben is, amikor a majmok dobálják a kakijukat. Csak most kijárási korlátozások vannak érvényben, és sajnos bezárták az állatkertet is. Így marad a Soros-hatás.
Szóval, mint mindig, idehaza kezdődött. A Soros-hatásban részt vevő szervezetek egy reggel kirúgták a budiajtót, és észrevették a lopakodó orbáni diktatúrát. Azonnal kirontottak (a budi az ő kirontásaik egyetlen valós terepe), és riadót fújtak. Felharsant a vészjel a Pozsonyi út, Váci utca, Múzeum körút és Vámház körút határolta rezervátumban (amikor a rezervátum lakói még boldogok voltak: Tolbuchin körút), és Bernie Sanders felriadt álmából.
– Magyarországon lopakodik a diktatúra, nagyon kell figyelnünk! – kiáltott fel Bernie, aki a nyolcvanas években a Szovjetunióban járva kizárólag a moszkvai metró szép csillárjait és az olcsó színházjegyeket vette észre, a diktatúrát nem. Igaz, a diktatúra ott és akkor nem annyira lopakodott, és Bernie-ék csak akkor veszik észre és akkor nem szeretik, ha lopakodik. Ha akasztat, börtönbe zár, besúg, feljelent, akkor egyrészt nem veszik észre, másrészt szeretik.
Bernie kiáltását meghallotta a Nyílt Társadalom Alapítvány, amely nem egyszerűen az ilyen felkiáltások meghallására van szakosodva, hanem maga szokott leginkább kiabálni, és mindig akkor, amikor nincsen miért. A Nyílt Társadalom Alapítvány édesapukája egy leépült, demens, rémesen ronda vénember, aki élete nagy részében államok, országok, társadalmak, kisemberek pénzét, megtakarításait, bankbetétjeit lopta el, megvénülve pedig, megrémülve a közelgő és elkerülhetetlen haláltól, úgy döntött, ő mostantól fogva egy jótékony és emberbarát üzletember, aki adakozik.
Ezt gyorsan meg is íratta a zsebében lévő, kilóra megvett (független, objektív) sajtójában, és azóta mindenki nagyon meg van tisztelve, ha ez a vén gazember tiszteletét teszi nála és ellátja remek tanácsokkal arra vonatkozóan, miképpen kell megszüntetni, felszámolni a nemzetállamokat, a határokat, a nemzeteket, a családokat, a hagyományokat, a férfi és női attribútumokat – és úgy általában az emberinek nevezhető életet.
Szóval a Nyílt Társadalom Alapítvány, meghallván a riadót, maga is riadót fújt.
Amikor a Nyílt Társadalom Alapítvány (Nyivány) riadót fúj, olyankor a Pozsonyi út, Váci utca, Múzeum körút és Vámház körút határolta rezervátum lakói visszaigazolást kapnak, hogy remekül és hatásosan fújták meg a riadókürtöt, és újult erővel fújják tovább, egészen addig, míg teljesen belevörösödik a fejük, és attól fogva úgy ülnek a budin, mint akinek nem sikerül… De a budiajtót gondosan nyitva hagyják (nyílt társadalom!), és kürtölnek tovább.
Erre pedig már felfigyel az Európai Unió minden további hülyéje is. Felfigyelnek, és közlik, hogy mostantól majd nagyon figyelnek. Felfigyel a bizottság, a tanács, a néppárt, az alosztály, az ügyosztály, a főosztály, a főtitkár és az altitkár, figyelnek, és mindjárt őrült fenyegetőzésbe kezdenek. Mindjárt ki akarnak tenni, rúgni, ütni, fel akarnak függeszteni, legalábbis átmenetileg, ameddig nem lehet végre rendesen akasztani.
Itthon meg riaszt és fenyeget a Helsinki Bizottság, az Eötvös Károly Intézet, a DK, az MSZP, a Momentum és a Jobbik, a Hadházy, a Tordai, a Szabó meg a Görény Ede, Gyurcsány pedig leviszi sétálni Jakabot, aki véletlenül lepisilt a villában húsz (20) darab ajándékba szánt maszkot.
S miközben hibátlanul működik az egész riadólánc, és minden hülye vörös fejjel ordibál kifelé a nyitott budiból, aközben az úgynevezett normális emberek megpróbálnak úrrá lenni a járványon. Intézkedéseket, döntéseket hoznak, terveznek, végrehajtanak, betartanak, felkészülnek, elkészülnek, dolgoznak, gyógyítanak, kenyeret sütnek, áramot és tiszta vizet szolgáltatnak, pult mögé állnak, figyelik a híreket, vigasztalják a gyereket és a nagymamát, kezet mosnak, főznek és otthon maradnak, és este, amikor holtfáradtan lerogynak, egyre hanyatló érdeklődéssel nézik, ahogy a hülyék vörös fejjel ordítanak ki a budiból valami diktatúráról.
És így élünk emberemlékezet – de legalábbis a rendszerváltás – óta.
Ugyanis előtte a diktatúrától rettegők (vagy a kedves szüleik) egy valódi diktatúrát működtettek, a keresztapjuk (The Godfather; Soros György szerepében Soros György, magyar hangja: mindig más a rezervátum lakói közül) pedig még országok pénzét lopta. Ki a fene vette akkor észre a diktatúrát? A diktatúra észlelésének is szabott ideje van! Aki ennyit sem tud, azt kell kicsinálni. Mert az a diktátor.
Na, hát pontosan így néz ki a világ a Soros-hatás idején, egy nyitott budiajtón kikandikálva, szünet nélkül fújva a riadókürtöt.
De túl zenén, túl síp-dobon, / Riadó kürtön át: Milliók éneklik hangosan / A normalitás dalát.
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
