Csak azért mondom, mert mások mondják, hogy van olyan. Olyan nyelvi erőtér, amelyik fontos része a politikának. Úgy kell, hogy legyen, mert nagyon okos emberek mondják, akik annyira okosak, hogy mindig elszörnyednek, ha például én leírok egy csúnya szót, olyankor kapkodnak fűhöz-fához, szaladnak a vargához, és homlokukat tenyerükbe temetve esnek a kétségbe, hogy hová jutott a nyelvi erőtér meg a politikai kultúra.
De a g…t szeretik. Szenvedélyesen.
Már akkor szerették, amikor egy felfortyant emberi roncs először használta nyilvánosan. Aprókat csippentettek a szemükkel egymás között, hogy „A Lajos milyen jól megmondta!”, aztán gyorsan írtak egy esszét arról, hogy a Bayer megint hülyézett, itt a világvége meg a nácizmus.
Most kedden is nagyon boldogok voltak, hogy ez a roncs – szemmel láthatóan alkoholos befolyásoltságban – ráírta ugyanazt pár plakátra, sőt messzemenő következtetéseket vontak le belőle, mert ha egy szerencsétlen sáros zakóban, mattrészegen, tántorogva, esve-kelve gyalázza Orbánt a plakátjain, az a politika maga, sőt az a „történelem”.
Most a szerencsétlen roncsember ugyanolyan kisfia is elbolyongott az éjszakába, felírni ugyanazt, amit apu. Taps, ováció, szemek huncut csippentgetése. Mert ez az Ádika is milyen egy eredeti gyerek, hát nem felírta ő is…! A lehetőségek beláthatatlanok.
Holnap Simicskáné is elmehet g…t fújni, a bírónőknek külön javallott az ilyesmi. Aztán ki lehet még tolni a nagyit, a dédikét, a keresztaput, és ki lehet zavarni az összes alkalmazottat is, ők úgyis aláírták a munkaszerződésükben, hogy „nem ártanak a tulajdonos érdekeinek”, a tulajdonos érdekeit meg feltehetőleg a tulajdonos határozza meg, két üveg whisky után is, hogy a Magyar Nemzet meg a Hír TV stábja Kálmán Olgival az élen megmártózhat még Lajos kedvenc matériájában az éjszaka leple alatt, fotósok kíséretében.
Jó lesz. Mert tényleg itt tart az erőtér. A nyelvi is meg a többi is. A Momentum hülyegyerekei is nekiláttak festeni, mindenki fest az éjszakában, sikkantgatva az izgalomtól, ha már nő/pasi nem jutott. És mélyen meg vannak győződve fantasztikus tehetségükről, igazságukról, erkölcsi felsőbbrendűségükről. És arról, hogy nekik ezt szabad. Tudom, mert megkérdeztem azon a nevezetes májusi teázáson a közel ülő szemű, gyűlölettől szuszogó antinőtől, aki most már miniszterelnök-jelölt, hogy mit szól az „Orbán g…, Áder nyeli” transzparensekhez meg ahhoz, hogy Ádert „bajszos szarnak” titulálják, és szerinte ez nem sérti-e az emberi méltóságot. S mit szólna, ha a jobboldal egy békemeneten végighurcolna a városon egy transzparenst ezzel a felirattal: „Hadházy g…, Szél Detti nyeli”.
Nem válaszolt semmit. Csak nézett hülyén, bár ez elengedett kézzel is megy neki. Viszont ahhoz ragaszkodtak, hogy a „bajszos szar” nem sérti az emberi méltóságot. Jó ezt tudni az eljövendő békemenetek feliratainak tervezéséhez…
Szóval most itt tartunk. A külvárosi krimók budijának falfirkáiból lett a politika nyelvi erőtere azon az oldalon. És a többi erőtér is nagyjából ezen a szinten van. Az MSZP-nek például most már teljesen mindegy, hogy Karácsony, Gyurcsány vagy Szél lesz-e a miniszterelnök-jelölt, csak legyen már valaki.
És tudják mit? Teljesen igazuk van! Tényleg mindegy.
Nekünk viszont legkésőbb februártól nagyon komoly ellenzékmenedzselésbe kell fognunk. Mert a végén itt maradunk teljesen egyedül. Ugyanis mindenki elmegy, hogy felfesse a maga Lajosát a hengerkékre.
Bayer Zsolt – <![CDATA[]]>www.magyaridok.hu<![CDATA[]]>
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
