Kezdetben a bajusz bajusz volt. Nem félreérthető.
Mert hát, az van, hogy ha egy politikus arcképére rátesznek egy ilyet, az orra alá, akkor az egész kerek világon Hitlerre fog gondolni mindenki. Ezért volt a bajusz bajusz.
S mert a bajusz bajusz volt, lett felháborodás. Ugyanis nem szereti az ember, ha Hitlerhez hasonlítják őt magát, vagy valakit, akit szeret, kedvel, akivel egyetért, vagy egyet sem ért, és nem is kedvel, de tisztában van azzal a nem túl bonyolult alapigazsággal, hogy nem hasonlítgatunk Hitlerhez senkit csak úgy.
Tényleg: jobb helyeken nemcsak a náci eszméket büntetik, de azt is, aki valakit alaptalanul lenáciz.
Mifelénk ez nem így van.
Itt a rendszerváltás legelső pillanatától kezdve ez volt az egyik legfőbb sportág. A toleráns, emberjogi alapokon álló és azokból soha egy jottányit sem engedő liberálisok sportága.
Mást gondolsz a világról, mint én? Náci vagy!
Mást gondolsz az országról? Náci vagy!
Mást a tegnapi vezércikkről? Náci vagy!
Nem etted meg a bablevesből a csipetkét? Náci vagy!
Kikéred magadnak? Na látod! Ezzel bizonyítod, hogy náci vagy!
És rajzolunk neked Hitler-bajuszt!
Sok-sok baj van ezzel, de bele sem kezdek a felsorolásba. Lusta is vagyok hozzá, unom is, és értelme sincsen, semennyi sem. Ugyanis a nácizók egész létezésük egyetlen értelmét veszítenék el, ha belátással lennének, és nem náciznának többet.
Az antiszemitizmushoz nincsen szükség zsidóra – hallik a régi mondás. Így van ez esetünkben is. A nácizáshoz semmi szükség nácira, az antiszemitázáshoz meg antiszemitára. Még zsidóra se, bár ártani nem árt, ha akad egy legalább…
Ezért nem fogok most felsorolni. Csak az időm menne vele, feleslegesen. És nyelhetném vissza az undort, ezektől.
De azért egy apróságra csak felhívom a figyelmet.
Mégpedig arra, hogy ha mindenki náci, akkor csak idő kérdése, és már senki sem náci.
Ha mindenki náci, akkor maga a dolog válik előbb végtelenül unalmassá, azután pedig elkerülhetetlenül nevetségessé.
És akkor odalesz az életetek értelme. Hiszen nektek, nácizóknak semmi sem maradt az életből, csak ez. Nektek nincsen boldogságotok, örömötök, igazi bánatotok, nincsen lustálkodásra termett, dió illatú délutánotok, nincsen pohár jó borotok, nincs szívetek és nincsen eszetek, szerelmetek és csalódásotok, nincsenek ábrándjaitok, álmaitok, nincsen problémátok és emberhez méltó gondotok, nincsen igazi félelmetek, munkátok sincsen, és munkátoknak bármi értelme, bajaitok nem bajok, szenvedésetek csak szánalmas, legyen bármi is az oka, hiszen nincsen valódi szenvedésetek sem, életetek üresség, vagy még az sem, nevetségesek vagytok hősnek, hülyék Oblomovnak, gyávák Anyeginnek, bűnötök meg annyi, hogy vagytok egyáltalán; és nincs nektek még tévedésetek sem, mert ti magatok vagytok a tévedés.
Alig érne egy sikkantásnyi örömöt, ha eltűnnétek örökre.
Ám arra még egy szót azért vesztegetnék, hogy ti, nácizók, az egykor volt valódi szenvedést teszitek zárójelbe. Pedig számotokra nincsen más szenvedés, valódi. S már mondtam, a ti szenvedésetek szánalmas csupán, legyen bármi is az oka, de azt hirdetitek, hogy egy szenvedés volt a világon, mely szóra s emlékezetre érdemes: a zsidó mártírium.
De akkor miért teszitek naponta zárójelbe a zsidó mártíriumot?
Miért csináltok közröhejt mindenből, még ebből is?
Láttátok a Nagy Lebowskit? Ha nem, sürgősen nézzétek meg! Mert zseniális. Az utolsó jelenetben a Töki és Walter temetik barátjukat, Donnyt. Egy fagylaltosdobozból szórják a hamvait a tengerbe, és Walter mondja a búcsúbeszédet. De ahogy kiszórja a hamvakat, a szél az egészet visszafújja a pofájukba, és ott állnak, képükön és szakállukon Donny hamvaival. És akkor hangoznak el a Töki halhatatlan szavai:
– De nagy fasz vagy te Walter! Miért kell neked mindenből viccet csinálni?
Hát így, gyerekek. Valami ilyesmiről van szó. Szórjátok a semmibe a holokauszt hamvait, az egészet visszafújja a szél a pofátokba, és röhejjé válik minden. Ennyit, és csak ennyit csináltok, minden felfirkált Hitler-bajusszal.
(P. S.: A bajusz csak kezdetben volt bajusz. Mert aztán, Gulyás Gergelynek írt válaszotokban, megpróbáltátok az egészet letagadni. Szokásos, undorító, kioktató stílusotokkal azt bizonygattátok, hogy a bajusz nem bajusz. Hát ennyire gyáva szarok vagytok, ti ott a Magyar Narancsnál. Hát ennyire nincs bennetek semmi tartás? Ha már egyszer nekifogtatok, miért nem álltok bele rendesen? Így még ahhoz sincs kedve az embernek, hogy szétverje a pofátokat. Még azt sem érdemlitek meg. Ahhoz is undorítóak vagytok.)
Magyar Hírlap
Forrás:patriotaeuropa.hu
Tovább a cikkre »
