Hadházy Ákost megkereste valami külföldi média, mondjon már valami rosszat Magyarországról és a kormányról, és a hatéves kora óta bekapcsolt felvevővel a zsebében élő Hadházy örömmel tett eleget a megbízatásnak, és végre mondott valami önazonosat, valami igazit.
Azt mondta Hadházy, hogy az Országház túl szép… eh, mit próbálom én visszaadni ennek a büdös zokninak a szavait, itt vannak a maguk valójában:
Ez egyszerűen tökéletes. Egyszersmind felveti azt a problémát, hová is kellene elhelyezni Hadházyt, hogy rendkívül fontos mondanivalója megfelelő környezetbe kerüljön?
Megítélésem szerint ez a tökéletes megoldás:
Haladéktalanul fel kell építeni Hadházynak egy saját, egyszemélyes parlamentet. Majdnem mindegy, hogy hol, csak messze legyen. Messze, elhanyagolt kert végében, az udvari budi és a gyesznóól közötti kis csalitosban, ahol szőrös disznóparéj lengedez és nyújt enyhet a forróságban, télvíz idején pedig keményre fagyott disznószarral lehet gurigázni, ami Hadházy életének legfontosabb egyszersmind legértelmesebb elfoglaltsága leend. Oda kell felhúzni egy csinos kis parlamentet a Hadházynak, gyalulatlan deszkából, bévül görényszőrrel borítva a szigetelés végett, egy kicsike polccal a mosatlan, lyukas zokniknak, egy másikkal pedig a hangfelvételeknek.
Ezen a helyen lesz Hadházy végre önazonos, itt kerül végre abba a környezetbe, amely méltón fejezi ki Hadházy belső világát, lelkének apró kis rezdüléseit, és ide majd eljárhat hozzá egyeztetni a Szabó Tímea is.
Mert tényleg: miért is kéne ennek a kettőnek (és még hánynak!) abban a túl szép Országházban üldögélnie?
Forrás: Bádog – Bayer Zsolt blogja
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
