(…) így aztán a Magyar Narancs Vona-védése és Köves Slomó óvatos rugdalása egyszersmind a Mazsihisznek tett gesztus is. Mintegy kijelölése a frontvonalaknak, és a nihilisták hűségesküje, már ha ez nem lenne önmagában oximoron.
De ettől függetlenül érdemes felkapni fejünket, ha azt látjuk, hogy a Magyar Narancs Vona oldalára áll. Érdemes felkapni a fejünket, mert ez folytatása annak a libasornak, amelyet Kőszeg Ferenccel nyitottak meg az Élet és Irodalomban az egykori SZDSZ tetszhalott mocsári lúdvércei, s amely sorba beállt aztán Haraszti Miklós, s még ki tudja, hányféle rémséges lápi lidérc. (Medgyessy Pétert ne számítsuk ide, ő csupán naiv, együgyű lélek, aki ráadásul őszinte is.)
A Magyar Narancs is elkezdett ügyködni azon, hogy Vonát szalonképessé retusálja (ki viszi át Vonát, fogában tartva, a túlsó partra?), s ehhez elengedhetetlenül szükséges a honi zsidóság bocsánatának kenetje – lesz még Szegedi Csanád Jobbik-alelnök, emlékezzetek a szavamra!
De mindettől függetlenül csak figyelemreméltó fejlemény, hogy a Magyar Narancs Vonát védi, Köves Slomót pedig beállítja és kukoricára térdepelteti a „Fidesz érdekeit szolgálók” sarkába, amiért a rabbi nem kapott sírógörcsöt a meghatottságtól Vona üdvözlőkártyácskája láttán.
Ám ez is csak első pillantásra különös fejlemény.
Valójában maga a kőkemény, ki- és meg- és elkerülhetetlen szükségszerűség.
Ugyanis a ’90-es évek eleje óta, egészen pontosan azóta, hogy a Fidesz nem csatlakozott a Chartához, minden létezett és létező politikai formáció eljutott odáig, hogy össze kell fogni Orbán ellen. Mindenkinek mindenkivel. Immáron huszonhat szomorkás év óta keresgélik identitásukat e létezett és létező politikai erők (erőtlenségek), és mindig, újra és újra rátalálnak ugyanarra a vudu babára, amelynek Orbán-arca van, és amit újra és újra kötőtűvel szurkálnak. Teljesen mindegy, hogy kiről beszélünk, lehet az az egykori MSZMP sikeres vállalkozóvá hazudott kis komcsi szarjankója, vagy belvárosi értelmiségi rossz szagú szakállal, vagy gyöngyösi hit- és lélekkereskedő, aki a „nagyon radikális nemzeti oldalról” indult árpádsávos kotonnal és gárdamellénykében, ők végül mindannyian összefutnak ugyanabban a melléképületben a hátsó udvaron, ahol Orbán-arcú vudu babát lehet szurkálni. (…)
Bayer Zsolt: Az állandóságról
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
