Dr. Bashar Al-Assad, a Szíriai Arab Köztársaság elnöke péntek reggel interjút adott a francia AFP hírügynökségnek. A interjút hosszú terjedelme miatt az Orientalista.hu két részben osztja meg az olvasóival. Az exkluzív interjú teljes terjedelemben csak angol nyelven, illetve oldalunkon magyarul is olvasható.
Köszönjük szépen elnök úr, hogy ezekben a Szíria és az egész régió számára rendkívüli pillanatokban fogadott minket.
Mit szokott érezni, amikor látja több tízezer állampolgárát éhesen menekülni az önök szövetségesei, az oroszok elől, amint próbál átjutni Törökországba? Mit érez, amikor azoknak az embereknek a képeit látja, akik a tengerbe fulladnak a menekülésük során?
Ha az érzelmekről akarunk beszélni, akkor én annyit mondok, hogy ehhez a néphez tartozom. Természetesen ugyanazt érzem, mint bárki más. Bármelyik olyan kép, amiben fájdalom van, az fájó kép mindannyiunk számára, a szírek számára. Viszont nekem, mint döntéshozónak az elsődleges kérdés nem az érzelem, hanem az, hogy mit kell tennem a népem előtt.
Amikor ennek az egésznek az okozói a terroristák – és nem az orosz bombázás ahogyan azt ma a nyugati média állítja – illetve a Nyugat általi bojkott, ami mára már öt éves lett, akkor nekem természetesen az elsődleges feladatom – és bármelyik más döntéshozónak is a feladata Szíriában – a terrorizmus elleni harc, szíriai lehetőségekre alapozva, valamint a barátok támogatásának kérése a terrorizmus elleni harchoz. Ezért mondom, hogy a Szíriából menekültek problémája és az éhezés problémája – amit ön említett – olyan problémák, amiért a terroristák, a nyugati politikák és a szíriai népre szabott ostrom és bojkott felel.
Elnök úr, amennyiben tettekről beszél és nem érzelmekről, tudna mesélni esetleg nekünk a civilek elleni bombázások csökkentésének lehetőségéről, illetve arról, hogy ezeknek az embereknek a szenvedését kicsit csökkenteni lehessen?
A harc a kezdetektől fogva arról szól, hogy ki fogja maga mellé állítani a társadalmat Szíriában. Mi nem tehetünk olyat, hogy a civileket bombázzuk, ha egyszer őket akartuk megnyerni, hogy mellénk álljanak. Ez az elméleti része a dolognak, viszont gyakorlatilag ma körbeutazhatja azokat a területeket Szíriában, amelyek a szíriai állam kezében vannak. Akkor fog rálátni arra, hogy a társadalom összes résztvevője ott van ezeken a területeken, beleértve még a fegyveresek családtagjait is, akik az állam védnöksége alatt élnek. Sőt, mi több ennél, még a Rakka városában rekedt civileknek is – ami teljesen a Daesh kezében van – az állam fizeti az állami alkalmazotti fizetését és védőoltásokat küld a gyermekeknek. Ezek alapján nem logikus az, hogy az állam bombázza a civileket, miközben mindent megtesz értük. Lehet beszélni olyan hibákról, amelyek minden csatában megtörténhetnek, és általában minden háborúban, vannak ártatlan civil áldozatok. De természetesen ez nem a szíriai állam irányelve.
Mit mondana azoknak, akik Európába menekülnek? Mondaná nekik, hogy térjenek vissza?
Természetesen én kívánom, hogy minden ember, aki csak elhagyta Szíriát, térjen vissza. Ez természetes, de nem elég. Az érzelem nem elegendő. Mert az lesz az ember kérdése hogy miért mennék vissza? Megszűnt a terrorizmus? Az élet alapvető feltételei léteznek még egyáltalán? Sokan, akik elhagyták Szíriát, nincsenek a szíriai állam ellen és nem állnak a terroristákkal egy oldalon. De az ember életében történhetnek néha olyan dolgok, amelyek rákényszerítik a migrációra. Ezért a válaszom a kérdésre az, hogy amikor a terrorizmus megszűnik majd, akkor ők meghívás nélkül, maguktól fognak visszatérni. Ezért én ahelyett, hogy az állampolgárt kérném fel arra, hogy térjen vissza a hazájába, az európai kormányokat fogom felkérni – akik közvetlenül álltak a migráció mögött azáltal, hogy terroristákat fedeztek és bojkottálták Szíriát – , hogy segítsenek a szíreknek a hazájukba való visszatérésükben.
Elnök úr, Aleppó visszaszerzése bekövetkezhet a napokban? Amennyiben ez megtörténik, akkor mi fog következni? Lattakia, majd Aleppó és Idlib tartományok teljes visszaszerzése?
A csata ma Aleppóban nem egy város visszaszerzésért folyik, mert mi – mint állam – ott vagyunk Aleppóban. A harc ott főleg azért folyik, hogy teljesen elvágjuk az utakat Törökország és Aleppó között . Törökország a fő út a terroristák utánpótlásához, ugyanakkor a csata ma több mint tíz fronton folyik, északtól keletig. A keleti tartományok legkeletibb részein és nyugaton Latakiában is. Homszban is folytak a harcok, de mára már ott véget ért minden.
Mit gondol elnök úr, vissza tudja vajon nyerni az ellenőrzést Szíria teljes területe felett? És ha igen, mennyi idő kell ehhez?
Tekintet nélkül arra, hogy mi képesek vagyunk-e rá vagy sem, Szíria teljes visszafoglalása a cél, amiért dolgozunk megállás nélkül. Logikátlan lenne, ha bármekkora területről is lemondanánk. Az időintervallum két dolgon múlik: Egyrészt, ha azt feltételezzük, hogy a probléma csak Szíria belügye és Szíria el van szigetelve a többi országtól, akkor kevesebb, mint egy év alatt megoldanánk a problémákat két tengelyen: a terrorizmus elleni harccal és politikai munkával. Másrészt a jelenlegi helyzetben, tehát amikor folyamatosan érkezik az utánpótlás a terroristáknak Törökországon és Jordánián keresztül, néhány terrorista pedig Irak felől jön, mert a Daesh Irakban is jelen van szaúdi-török-katari támogatással. Ez viszont azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel még hosszú idő alatt és további hatalmas árat fogunk fizetni. Vagyis nehéz erre konkrét időintervallumot megadni.
Nem tudja megmondani pontosan, hány év kell hozzá, hogy visszatérjen a béke Szíriába?
A kérdés, hogy hány évig fogja még Törökország és Katar támogatni a terrorizmust? Ez itt a fő kérdés. És az, hogy mikor fog a Nyugat egyáltalán nyomást gyakorolni ezekre az országokra, hogy leálljanak a terrorizmus támogatásával.
Elnök úr, megtudhatjuk esetleg, hogy önnek ki a fő ellensége? Az ellenzék, akiket mérsékeltnek hívnak, az iszlamisták, vagy a DAESH? Mert mi azt látjuk, hogy önök mindenkit támadnak a bombázásaikkal és ostromaikkal, ahol ezek bármi területet elfoglaltak.
Én nem hinném azt, hogy amit ön most ellenzéknek hív, azokat önöknél Franciaországban, vagy bármi más helyen a világban ellenzéknek lehetne hívni, ha fegyvert fognak. Az ellenzék egy politikai fogalom. Avagy ha feltételezzük azt, hogy önök “mérsékelt terroristákat” értenek ezáltal, akkor az megint egy más fogalom. Ezzen azt érti, hogy nem a Daesh-hoz vagy a Nuszra Fronthoz tartoznak, vagy bármi más szélsőséges csoporthoz. Obama is megmondta, hogy a “mérsékelt ellenzék” csupán egy illúzió. Joe Biden is megmondta ugyanezt. Azonban ami mindennél fontosabb, az a valóság, ami azt mondja, nem létezik mérsékelt ellenzék. A legtöbb fegyveres különböző szélsőséges csoportokhoz tartozik: Daesh, Nuszra, Ahrar Al-Sham és mások. Ezért a válaszom egyértelmű: Minden terrorista ellenség. Mi tiszteletben tartunk minden politikai ellenzéket és van is Szírián belül politikai ellenzék, akik keményen fellépnek az állam ellen, de mi nem támadjuk őket.
Megköszönnénk, ha ezt a pontot jobban el tudná magyarázni nekünk. Azt mondja, hogy nincsen különbség ezek között a fegyveres szervezetek és a Dasesh, illetve a Nuszra Front között?
Jogi szempontból nincsen különbség. Aki fegyvert fog a szíriai állam ellen, azzal mi is szembeszállunk. Nem fogjuk megkérdezni tőle, hogy milyen ideológia van mögötte. A különbség viszont az, hogy a szélsőséges szervezetek nem hajlandóak tárgyalni. Ők azt hiszik, hogy haláluk után a mennyországba mennek. Ez az ideológiájuk. Miközben más fegyveres szervezetek -nem ideológiai szervezetek – be lettek csapva és hajlandóak tárgyalni az állammal. Sokuk letette a fegyvert és ma a hadsereg oldalán harcol. Mi ezeknek az embereknek kegyelmet is adunk, ha leteszik a fegyvert.
Hogyan látja az Iszlám Hadsereget és az Ahrar Al-Sham nevű szervezetet? Ők tárgyaltak önökkel, és el is mentek Genfbe?
A két szervezet annak az ellenzéknek a részei, amit Szaúd-Arábia hozott létre. És mivel Szaúd-Arábia a világon a terrorizmus fő szponzora, természetes dolog az, hogy akik Szaúd-Arábiát képviselik, azok terroristák és nem politikusok.
Úgy érti velük nem tárgyal?
Eleve nem feltételeztük azt , hogy közvetlen tárgyalásokat folytassunk Genfben, hanem csak De Mistura úron keresztül. Itt pontosan kell fogalmazni: mi itt nem szírekkel tárgyalunk, hanem Szaúd-Arábia, Franciaország, Anglia és mások képviselőivel. Ha ön szír-szír tárgyalásokra gondolt, akkor persze nem. A tárgyalás velük egyáltalán nem szír-szír tárgyalás. A szíriai tárgyalás úgy néz ki, hogy szíriai csoportokkal tárgyalunk, akiknek van támaszuk Szíriában, mint a szíriai politikai ellenzék, ami Szíriában tartózkodik például. De milyen személyiség az, aki szírnek mondja magát, de más országhoz tartozik? Vagy más ország titkosszolgálatához? Ők nem a szíreket képviselik a tárgyalásokon és egész egyszerűen nem is tekinthetjük őket szírnek.
Önök azt mondták, hogy mennek tárgyalni. Ők mind más országokat képviseltek? Hogyan lehet ez?!
Nem. Egy részük Szíriából volt. Egy részük külföldön tartózkodik, de a politikában dolgozik és vannak támogatói Szíriában. Én nem csak terroristákról beszélek. Én olyan szervezetekről beszélek, akiket más ország hozott létre és nem Szíriáért dolgoznak, hanem más országért.
Elnök úr, említett olyan politikai ellenzéket, amely Szírián belül létezik. A kérdésem az, hogy ha önök régebben toleránsabbak lettek volna az ilyen féle ellenzékekkel, akkor nem lehetett volna ezt az egész konfliktust megelőzni? Önöknek ebben semmi felelősségük nincsen?
Mi nem állítjuk egy percre sem azt, hogy ne lennének hibáink Szíriában. Ez természetes dolog bármelyik országban. Mi nem állítjuk azt, hogy mi, itt a Közel-Keleten a politikai nyitás egy nagyon előrehaladt szintjét értük volna el. Mi Szíriában egy bizonyos sebességgel mentünk ebbe az irányba. Lehet lassú volt, de visszatérve a kérdésre, a szélsőségesebb része ennek az ellenzéknek Szírián belül az, aki támadja az államot. Én nem értem, hogy eben az esetben mit ért a tolerancia fogalma alatt .
Talán a szíriai ellenzék számára nehéz volt az országban, gyűléseket tartani és megszerveznie magát, hogy a hangja megerősődjön, mint ellenzék. Lehet, hogy nem volt rá módja, hogy szabadon mozogjon?
Ön itt egy az egész Közel-Keleten általános esetről beszél. Ez részben igaz, főleg az arab világban. De a dolog itt nem a toleranciáról szól. Ez inkább egy személyes dolog, minthogy intézményi dolog lenne. A kérdés: mi az az intézményes eljárás, amit tennünk kellett volna, hogy előre haladjunk? Ez itt a kérdés és ez az, ami magában foglalja a jogi, társadalmi, és kulturális oldalát, mert a demokrácia egy kultúra kialakulása, mielőtt az törvény lenne. Nem lehet a törvénnyel előre haladni, amíg kulturálisan egy helyben állsz.
Folytatjuk…
Orientalista.hu – Cadmus
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
