Bartusz György szobrászművész 1933. október 23-án született Kéménden. Tehát tavaly töltötte be kilencvenedik életévét. Ennek megünneplésére november 27-én került sor a Kelet-szlovákiai Képtár dísztermében. Az épület egykor Abaúj-Torna vármegyeházaként szolgált és ez az ülésterem szomorú emlékeket idéz föl, hiszen itt hirdették ki a kassai kormányprogramot, mely teljes mértékben ellent mondott az akkori csehszlovák alkotmánynak. Most azonban örömteli ünnepség színhelye volt.
A Kelet-szlovákiai Képtár összefogva Magyarország Főkonzulátusával és a Magyar Művészeti Akadémiával (MMA) – melynek az ünnepelt tagja – ezt a kerek évfordulót kicsit késve ülte meg, de ennek oka, hogy a portréfilm most készült el.
A mikrofonhoz elsőként Dorota Kenderová lépett, aki üdvözölte a vendégeket és jelenlevőket, valamint a vendégeket. Magasra értékelte, hogy intézménye vendégül láthatja a jelentős alkotót, aki jelentősen formálta a kassai és szlovákiai képzőművészetet. Ö akadémiai szobrászként és pedagógusként a kassai művészet 20. század második felének kulcsszereplője. Nemcsak a város, hanem a régió művészetét befolyásolta. Szobraival sajátos megközelítést követ, mely kísérletezést is alkalmaz, s azzal az intermediális művészetet is érinti.
Bartusz művei Kassa identitásának szilárd részei. Alkotásai nem csupán lokális, hanem nemzetközi méretűvé tágítják a szlovákiai képzőművészetet.
Ezután Dr. Hetey Ágota főkonzul következett. Megemlékezett róla, hogy amikor a Képtár jelenlegi otthonába költözött, akkor még Jakoby Gyula nevét viselte és Bartusz műveinek kiállításával kezdte meg működését. Művészetének kibontakozása Kassához kötődik. „Kassa, a kassai magyarok, a helyi művészek befogadták őt, Bartusz a város identitásának szerves részévé vált. Alkotásai a köztereken és kiállítótermekben egyaránt tanúsítják, hogy a művészetnek milyen ereje van a közösségteremtésben, az emlékezésben és a jövő megálmodásában.”
Szobrai azt sugározzák, „hogy az emberi szellemnek van ereje és bátorsága új utakat keresni.
Az újítók, a sorba beállni nem akarók élete sehol sem könnyű, különösen igaz ez a 20. századi Közép-Európára, ahol a történelem viharai a művészeket sem kímélték.”
Majd az ünnepelthez intézte szavait. „Kívánunk Önnek további alkotói erőt, egészséget és sikereket, hogy továbbra is gazdagítsa világunkat egyedülálló művészetével, és még sokáig inspirálja a jövő nemzedékeit.”
Kanyár Gyöngyi konzul Petrányi Zsolt, a Szépművészeti Múzeum tudományos főigazgató-
helyettese, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének vezetője méltatását olvasta föl.
Szerinte Szabó Lilla Bartusz Györgyről írt könyve hiánypótló vállalkozás. Nemcsak megismerteti az olvasókkal Bartusz határon túli életművét, „hanem ennél sokkal többet vállal: két ország, Szlovákia és Magyarország soha nem összevetett, 1960 utáni művészettörténeti kapcsolatait is” bemutatja.
„Bartusz György sokoldalú művész, a kísérletező plasztika hatvanas évekbeli zászlóvivője, formai és technikai elgondolásai a műfaj megújítását célozták. De mindemellett köztéri műveinek sora is bizonyította tehetségét, ami a széleskörű közönséghez való edukatív viszony elfogadását, a kísérletek városi terekben való alkalmazása iránti fogékonyságát is bizonyítja.”
Az elemzés végül Szabó Lilla munkáját méltatta és párhuzamosan ismertette a művész életpályáját.
Kis Petronella (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Majd Kis Petronella következett, a Bartuszról készült kötet felelős szerkesztője. Elmondta, a MMA-nak elsődleges feladata a művészet értő bemutatása, támogatása és közkinccsé tétele, a magyar alkotók és életművüknek bemutatása, bárhol éljenek is. Ezt kiállításokkal, koncertekkel, konferenciákkal és díjátadókkal biztosítják, de azonfelül az Akadémia kiadói munkásságával is teszik lehetővé. Ez több mint kétszáz könyvmegjelenést jelent, továbbá videók és filmek is készültek.
Örömét fejezte ki, hogy egy határon túli alkotót az anyaországon kívül tudnak bemutatni több intézmény együttműködése révén. Majd ismertette tevékenységük egyes kimagasló részét.
„A valamennyi tagozat munkásságából – építőművészet, képzőművészet, ipar- és tervezőművészet, zeneművészet, irodalom, színházművészet, népművészet – válogató kiadványok nemcsak felmutatnak egy-egy, a magyar és egyetemes kultúra számára értéket hordozó életművet, de helyi, történeti és nemzetközi kontextusba is helyezik őket, (…) gazdag képanyaggal segítve a befogadást. Különösen fontos küldetésünknek tartjuk, hogy reflektorfényt irányítsunk az anyaországi közfigyelem homlokterébe nem kerülő munkásságokra, amelyek megismertetését az életmű volumene és gazdagsága okán elemi kötelességünknek érzünk.
Ezek közé tartozik a Szlovákiában szerencsére méltó elismerésnek örvendő és értékén kezelt Bartusz-életmű is, mely az MMA Kiadó képzőművészeti albumsorozatában látott napvilágot.”
„A Bartusz György munkásságát bemutató album súlyát és hiánypótló jellegét fémjelzi, hogy nemcsak a képzőművészeti sorozatunk első felvidéki alkotóról készült darabja, hanem magyarországi viszonylatban is az első olyan monográfia, amely felvidéki képző- és szobrászművészről megjelent. E hiány felismerését és betöltését Szabó Lillának köszönhetjük, akinek mondataiból – Bartusz Györggyel ápolt több évtizedes barátságából adódóan – egy személyes portré is kirajzolódik.” Végezetül közölte, a Bartusz-kötet 2025-ben szlovák nyelven is megjelenik a Petrus Kiadó gondozásában.
Szabó Lilla (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Szabó Lilla művészettörténész, a Bartusz-monográfia írója fontosnak tartotta a szlovák-magyar kulturális kapcsolatok feltárását. A művész Kitért Bartusz kezdeményező szerepére a párkányi-esztergomi Mária Valéria-híd megépítésénél. Ehhez bátorságra volt szükség és ez végigkísérte a művész egész életpályáját. Mindig adósságának érezte, mert életútját és életművét szimbolikusnak találta. Mivel jól ismerte a cseh, morva, szlovák és a magyar avantgárd művészetet, szinte mindenkihez közeli barátság fűzte. Nagyon fontosak voltak számára Bartusz alkotásai, melyekben érezni lehet azok mély tartalmát és indítékát. Majd a gyökerekre és életpályája egyes fordulópontjaira tért ki. (A kötetet a későbbiekben ismertetni fogjuk.)
A rendezvény méltó befejezése volt a portréfilm levetítése. Ennek rendezője Sáfrány József volt, operatőre és vágója Karácsony Sándor, gyártásvezetője Czeiner Katalin.
Bartusz a film végén egyértelművé tette, soha sem tagadta magyar nemzetiségét és katolikus meggyőződését.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
