Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután jöhet csak a rajta!

Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután jöhet csak a rajta!

A Talpra magyart, azaz a Nemzeti dalt Petőfi 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kitörése előtt írta. A vers kezdősora a hagyomány szerint Szikra Ferenc hatására megváltozott.

A Talpra magyart, azaz a Nemzeti dalt Petőfi 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kitörése előtt írta. A vers kezdősora a hagyomány szerint Szikra Ferenc hatására megváltozott.

Amikor Szikra meglátta az eredeti kezdősort (Rajta magyar, hí a haza!) azt a megjegyzést tette Petőfinek, hogy: – Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután jöhet csak a rajta! Petőfi, mint a javított, eredeti kéziratból is tudjuk-látjuk, megfogadta a tanácsot, és át is írta a kezdősort.

Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hírdetés

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)

Hunhír.info


Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »