Tombolnak amiatt, hogy a korábbi balos túlsúly helyett kiegyenlítettebb lett a média
Nem tudom, miféle lila köd zavarhatta meg a ferencvárosiak elméjét 2019 októberében, mindenesetre megválasztották maguknak ezt a bizonyos Baranyi Krisztinát polgármesternek. Pedig már akkoriban is látszott, hogy nevezett hölgy izzik a gyűlölettől, egy kedves, értelmes, nőies mondat nem hagyja el a száját. Ám ez kellett a IX. kerületieknek, ilyen „virágra” vágytak, hát most kénytelenek szagolni. Az eltelt három esztendőben aztán olyannyira kibontakoztatta magát ott a kakasülőn, hogy még a sajátjai, a támogatására összegereblyézett balliberális politikusok is gyakorta kihátrálnak mögüle a szavazásokon. Úgy hírlik, emberi problémáik vannak a Krisztinával. Szóval: utálják őt. Minden bizonnyal rájöttek arra, amit mi már megválasztása előtt megfigyeltünk, amikor még a fütyülős Juhász Péter szóvivőjeként dolgozott. Nevezetesen, hogy Baranyi Krisztina gonosz, rosszindulatú ember.
Legfrissebb mutatványa is ezt példázza. Bevonult az ATV stúdiójába, majd ott az őt kérdezni próbáló Szalai Szilárdot, a PestiSrácok munkatársát elkezdte gyalázni, sértegetni. A következőket vágta újságíró kollégánk fejéhez: „Kicsit kellemetlen helyzetbe hoztak engem, én régóta hangoztatom, és megfogadtam, hogy propagandamédiának, ócska, fizetett propagandistának soha nem nyilatkozom, úgyhogy most sem fogom ezt tenni. Én nem tudtam, hogy ön itt lesz, és ha tudom, akkor nem jövök el. Csodálom is, hogy ez a televízió egyáltalán beenged ebbe a stúdióba ilyen embereket, akiknek az újságíráshoz, a szakmához nulla közük van, folyamatosan mindenféle gátlás nélkül hazudoznak és csúsztatnak.”
Tehát Szalai Szilárd nem újságíró, hanem ócska, fizetett propagandista, akinek nincs köze a szakmához, s akit be sem szabadna engedni az ATV stúdiójába, hogy jelenlétével és pimasz kérdéseivel feszélyezze a ferencvárosiak első számú közszolgáját, Baranyi Krisztinát. Tudniillik ő, és csakis ő, Baranyi Krisztina döntheti el emberekről, hogy újságírók-e, avagy hitvány, fizetett propagandisták. Két lábon járó röntgengépként átvilágít mindenkit. Baranyi Krisztina úgy véli, az ő dolga újságírók iparűzési engedélyét kiadni, arra kóserpecsétet ütni vagy azt megtagadni. Hiszen őt nem holmi közszolgává választották meg a ferencvárosiak havi milliós sztárgázsiért (közpénzből), dehogy, hanem ítésznek. S aki (neki) kényelmetlen kérdésekkel ostromolja őkelmét, azt kinevezi propagandistának, s nem válaszol neki. Tájékoztatási kötelezettség? Ugyan! Holmi jogszabályokkal nem írhatják elő neki, Baranyi Krisztinának, mit tegyen vagy ne tegyen.
Fürjes Balázs államtitkár a minap szelíd levélben kérte Baranyit, ugyan, ne minősítgesse már az újságírókat, tudniillik nem ezért kapja a fizetését. Válaszában Baranyi egyfelől kioktatta őt, hogy márpedig de, minősítget. És ami még érdekesebb, hozzátette: „Vállalom, hogy bármelyik médium kérdéseire válaszolok, amelyik érdemi kérdéseket tesz fel Orbán Viktornak a putyinista Oroszországgal kialakított viszonyáról, a pedagógusok követeléseiről és helyzetéről, vagy a tervezett Fudan beruházás indokoltságáról.” Szép, ugye? Az a sajtószabadság, amikor az újságíró azt kérdezi, amit Baranyi Krisztina előír. Persze, ilyen erővel újságíróra sincs szükség, hiszen Baranyi remek interjúkat készíthetne önmagával. Amúgy a ferencvárosi kerületi lap is valahogy így működik, mióta Baranyi pallosjogot kapott. Mint kiderült, a lapot nyomdába küldés előtt el kell küldeni a polgármester úrhölgynek, hogy áldását adja rá. És ez a nő beszél propagandáról meg irányított sajtóról.
A propagandistázás persze nem új keletű. Régi trükk. S mint a legtöbb kirekesztő elmebajt, ezt is honi balliberálisaink találták ki. Mondván, csak a balliberális újságírás az igazi, nagybetűs „Szakma”, ők a „független, objektív sajtó”, a fölkentek – a nemzeti oldal firkászai pedig a „pártsajtó”. Mondták ezt azok, akiket csöppet sem zavart, hogy kedvenc napilapjuk résztulajdonosa volt évtizedekig az MSZP pártalapítványa. A dühöngő propagandistázás úgy 2015 táján erősödött föl, amikor a fonnyadó balliberálisok nem bírták tovább életben tartani kedvenc Népszabadságukat. (Természetesen erről sem ők, hanem a gonosz jobboldal tehet, amiért nem óhajtotta saját pénzéből lélegeztetőgépen tartani a súlyosan veszteséges pártlapot. E „bűn” azóta is visszaköszön valamennyi brüsszeli dörgedelemből.) Eközben a jobboldali sajtó megerősödött, a korábbi balos túlsúly helyett kiegyenlítettebb lett a média. Na, ez az, amit azóta sem tud lábon kihordani Baranyi Krisztina és vidéke, ezért hörögnek, propagandistáznak. Megszokták a 2010 előtti egykapuzást, és kérnék vissza. Csak hát az a hajó elment, pajtások, nyugodjatok bele!
A helyzet az, hogy nem tudnak belenyugodni. S miközben sorra jönnek a kétharmados zakók, a balliberálisok egyre szélsőségesebbek lettek. Már nyílt színen árulják a hazát, hidakat zárnak le, randalíroznak a Parlamentben, anarchista ribilliókat szerveznek, a Magyarországnak járó uniós pénzek elvételén ügyködnek, s közben zsidóznak, cigányoznak, lámpavasat és akasztást követelnek, O1G-znek, trágárkodnak. „Ünnepi” beszédeik stílusát jobb kocsmákban sem tűrnék meg.
Egyszerűen nem bírják földolgozni, hogy a magyar választók újra és újra elnáspángolják, elzavarják őket a hatalom közeléből. Ettől váltak ennyire frusztrálttá, betegesen gyűlölködővé, szélsőségessé. S ezért van az, hogy a legbomlottabb figuráik most épp állva tapsolnak Baranyi Krisztina ámokfutásán. A gyurcsányista Gábor György például odáig aljasodott, hogy a nemzeti oldal sajtóját a náci tömeggyilkosokhoz hasonlította: „a fizikai bántalmakat elszenvedő megalázotthoz, meggyalázotthoz és megerőszakolthoz képest nem az erőszakot és gyalázatot elkövető jelenti a »másik oldalt«, Csorba Robikának nem a »másik oldala« az őt meggyilkoló aljadék, s a gázkamrába lökött áldozatnak nem a »másik oldala« dr. Mengele”. Gábor ezzel magyarázta, hogy a jobboldali sajtót miért nem szabad „másik oldalnak” nevezni, és miért nem kellene meghívni az ATV-be. Irtózatosan beteg figura.
Megszólalt „Kabul rózsája”, Szabó Tímea, aki szerint „A kutya is megeszi időnként az ürülékét, mégsem hívjuk azt »ételnek«.” Ezért hát szerinte ne nevezzük sajtónak a jobboldali „propagandagépezetet”, az ott dolgozókat pedig újságírónak. Ízléses-igényes gondolatok, ahogyan azt „Timikémtől” megszokhattuk. Természetesen Vásárhelyi Mária is keblére ölelte Baranyit. „Nem alakulhatna ki a demokratikus oldalon egy olyan civilizációs konszenzus, hogy akinek fontosak a demokratikus nyilvánosság normái, az nem ül le a szélsőjobboldali, közpénzeken kitartott propagandamédia munkatársaival »vitatkozni«?” És miután – szintén Vásárhelyiéktől tudjuk – a Fidesz szélsőjobboldali, így a sajtója is, ezért hát nem szabad velük egy légtérben lenni. Igazi kedves, demokratikus gondolatok ezek Mária nénitől; azt csodálom, hogy a gyűlölet még nem robbantotta őt ki a galaxisból.
Egy Perintfalvi Rita nevű állítólagos „katolikus teológus” pedig ekképp áradozott: „Egy tökös csaj! Baranyi Krisztina példát adott: így kell bánni a propagandistákkal!” Igazi keresztényi gondolatok ezek is. Irgalom, szeretet, párbeszéd. Hogy lesz az ilyenekből teológus? Gondolom úgy, ahogyan a négy elemit végzett Elena Ceausescuból akadémikus. Vagy ahogyan egy beteges gyűlölködőből Ferencváros polgármestere.
Borítókép: Baranyi Krisztina (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Pilhál Tamás – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
