Mátyás nagyon is tisztában volt atyja politikai, katonai erőfeszítéseivel, és pontosan látta annak korlátait is. Minden kudarc, amely Hunyadi pályafutását elkísérte, később erősen hatott Mátyás döntéseire, aki tudatosan igyekezett elkerülni saját uralkodói működésében ezeket.
A Holló háborúja – ez a címe az egyik kötetnek, amely a Hunyadiakról szóló sorozatban jelent meg. A könyvek szerzője Bán Mór író. Neki tett föl kérdéseket a Présház.
– Mester, Hunyadi Jánosnak mennyire volt nélkülözhetetlen a kiemelkedő katonai tudás megszerzéséhez az Itáliában zsoldos vezérként végigharcolt időszak?
– Hunyadi János azon kevesek közé tartozott, akik a kor legmagasabb szintű katonai tudásával rendelkeztek. Idehaza kénytelen volt már gyermekkorától elsajátítani a török elleni harc készségeit, fortélyait, Zsigmond király udvarába kerülve a lovagi harcmodor alapvető fogásaival ismerkedett meg. A kifinomult itáliai harcmodor bizonnyal fontos, ha nem is a legfontosabb elemekkel bővítette ezt a gyarapodó tudást. Sokkal fontosabbnak tűnik a cseh huszita lázadóktól elsajátított módszerek összessége, és a tőlük átvett eszköztár, például a harci szekerek alkalmazása, melyeket maga is szívesen használt nagy, törökellenes hadjárataiban. Hunyadi ösztönös zsenialitással emelt át saját alkalmazásába minden fortélyt, minden hasznosítható fogást, ami a török ellen bármilyen módon bevethető volt.
– Mátyás király uralkodói pszichéjének kialakulását hogyan segítette, hogy édesapja már gyerekkorában bevonta őt nemzetközi tárgyalások német-magyar tolmácsaként?
– Viszonylag keveset tudunk Mátyás és édesapja napi kapcsolatáról. Mátyás gyermekkorának éveiben Hunyadi János kormányzóként ideje java részét politikai feladatai ellátásával és a hadjáratok szervezésével és vezetésével (pl. a török elleni rigómezei hadjárat, vagy 1449-ben a husziták elleni északi hadjárat) töltötte, de közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy Mátyás nagyon is tisztában volt atyja politikai, katonai erőfeszítéseivel, és pontosan látta annak korlátait is. Minden kudarc, amely Hunyadi pályafutását elkísérte, később erősen hatott Mátyás döntéseire, aki tudatosan igyekezett elkerülni saját uralkodói működésében ezeket. Bizonyos, hogy Mátyás nagyon fiatalon több tárgyaláson részt vett, megfigyelhette apja és a Hunyadi párt vezetőinek gondolkodását, azt, kivel hogyan próbálnak szót érteni. Vitéz János váradi püspök, aki Mátyás nevelésére hatalmas befolyást gyakorolt, Hunyadi kancellárjaként valamennyi diplomáciai okirat, levél kiállításában közreműködött – nyilvánvaló tehát, hogy Mátyás szinte az anyatejjel szívta magába a magyar állam vezetésének hétköznapi nehézségeit, örömeit. Íróként azt mondom, bárcsak több emlékünk maradt volna arról, hogyan látta a tizenéves Mátyás az édesapját, milyen volt a viszonyuk. Azt azonban tudjuk, hogy nagy valószínűséggel Hunyadi János gondolataiban nem merült fel reálisan annak gondolata, hogy egy napon Mátyás királyi méltóságba emelkedhet. Örököse és pályájának folytatója inkább László lett volna – akit úgy is neveltek, hogy egy napon átvehesse a hatalmas Hunyadi-örökséget.
– Miért nincs benne a köztudatban, hogy Mátyás király ellen több puccsot is megkíséreltek: miközben ő dél-keleten az oszmán ellen harcolt, itthon megpróbáltak más királyt állítani helyette?
– Alapvetően kevés részletet ismer a magyar társadalom Mátyás életének valódi fordulataiból. Megkerülhetetlenül meg kell említenünk azt az éles ellentmondást, amely Mátyás történelmi, népi emlékezete és a korabeli alattvalók érzései, gondolatai között tapasztalható. Mátyás nimbusza, igazságos, szeretett királyi „képe” később alakult ki; saját korában az alattvalói szinte gyűlölettel emlegették a hatalmas adóterhek miatt. S valóban: Szilágyi Mihály, a saját nagybátyja lázadt fel ellene elsőként. Később Vitéz János, aki akkor már esztergomi érseki címet viselt, az unokaöccsével, Janus Pannoniussal együtt lázadt fel ellene, s helyébe a lengyel királyt látták volna szívesen a magyar trónuson. Az erdélyi nemesség is fellázadt Mátyás uralma ellen, ezek a tények csakugyan kevéssé ismertek. Mátyást egyre inkább zsarnoknak tartották, s nem értették, miért nem a török elleni háborúkra fordítja erőit, miért észak és nyugat felé törekszik hódítani hadjárataival. Persze később, II. Ulászló uralkodásának évei alatt, s még inkább Mohács után már jó szívvel emlékeztek a kemény kezű, de Magyarországot tűzzel-vassal védelmező, gyarapító királyunkra. Ezt már Janus Pannonius is érzékletesen idézi krónikájában, felemlegetve, hogy Mátyás után sír a honban mindenki, paraszt, polgár, s nemes egyaránt; mondván, inkább fizetnének több adót, csak jönne vissza Mátyás király az élők sorába, és védelmezze meg őket a töröktől, s minden veszedelemtől. Egyébként Mátyás király nem csak a magyar, de a szlovén néplélekben is hasonló, szeretetteli képben élt tovább.
– Mi állhat a mögött, hogy Mátyással egy időben az itáliai városállamok elitje teljes családokat irtott ki hatalmi okból, Mátyás az ellene puccsot szervező figurákat életben – sőt bántatlanul – hagyta?
– Ez izgalmas kérdés, de a válasz talán ott rejlik, hogy tudjuk: éppen azok lázadtak fel ellene, akik a legjobban szerették. A nagybátyja, a nevelője. Az erdélyi nemesség, ahonnan kiemelkedett. Mátyás velük szemben nem akart kíméletlen retorziót alkalmazni, egyénként is önmagára mértékletes, könyörületes uralkodóként tekintett.
– Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára – nagy dicsőség. Ám egyidejűleg dél-keleti magyar területek kerültek oláh kézre. Fontos-e ma leltárt húzni?
– Nem kerültek dél-keleti magyar területek oláh kézre, egy talpalatnyi magyar terület sem került oláh kézbe. A magyar befolyás viszont erősen gyengült Moldvában és Havasalföldön, e két vazallus oláh tartományban, és ennek kétségkívül a nyugat elleni hadjáratok voltak a fő kiváltó okai: Mátyás nem tudott megfelelő erőt összpontosítani ezen területekre. Az is igaz, hogy mind Moldva, mind Havasalföld egyszerre volt már jó ideje magyar és török vazallus is. Éppen az tudta érvényesíteni fölöttük az akaratát, aki jelentősebb fegyveres erővel képes volt jelen lenni. Mátyás nem tudta megtartani a Duna-deltában még édesapja által megszállt Kilia erődjét sem, holott ez az erőd ellenőrizni volt képes a teljes dunai hajóforgalmat, s Magyarország védelme szempontjából ennek hatalmas jelentősége volt. Utólag úgy látjuk, Mátyás későbbre tervezte a török elleni nagy hadjárat megindítását, ehhez előbb megfelelő erővel rendelkező birodalmat próbált összekovácsolni a megszállt területekkel, tartományokkal kibővített Magyar Királyságból.
– Mátyást Bécsben vagy megmérgezték, vagy felnyársalták – mindenképp megölték. Mennyire hibáztatható ezért titkosszolgálata és testőrsége?
– Nem szeretnék vitatkozni, de semmiféle bizonyíték nem szól amellett, hogy Mátyást megölték volna 1490-ben. Mivel teteme nincsen már meg, a korszerű orvosi, tudományos eszközökkel sem lehetséges utólag bizonyítani, vagy cáfolni egy ilyen állítást. Természetesen nem zárható ki az „idegenkezűség”, de nem is bizonyítható. Felnyársalás biztosan nem történt, emlékeim szerint ez csak egy mesében szerepel Mátyással kapcsolatban. Különösen Beatrix királynőnek nem volt érdeke megmérgezni a férjét, hiszen – ahogy a tények később bizonyították is – befolyása, hatalma jószerivel csak addig volt, míg Mátyás élt. Erre sokan felhívták a figyelmét még a király életében, ahogy arra is, hogy a magyar urak nem fognak eltűrni asszonyuralmat. Az más kérdés, hogy volt-e annyi becsvágy Beatrixban, hogy hitelt adjon ezeknek a véleményeknek, jó tanácsoknak, vagy sem. Minden feljegyzés arra utal, hogy Mátyás súlyos beteg volt élete utolsó másfél esztendejében. Bonfini feljegyzései csalhatatlan jeleit adják nagyon komoly betegségeknek, ezen részletes leírások alapján Korányi Frigyes belgyógyász professzor 1889-ben valószínűsítette, hogy köszvény gyötörte, s végül gutaütés végzett vele. De mint említettem: biztosat nehéz lenne félezer év távlatából állítani. Néhány éve Garamvölgyi László egész kötetet írt a mérgezési elméletre alapozva, de az ebben felsorolt érvek gyermetegek és nagyon gyenge lábakon állnak.
– A ma hősként emlegetett Kinizsi Pál Mátyás halála után azonnal Corvin Jánosra támadott. Miért volt ennyire vibráló a Mátyást körülvevő holdudvar?
– Mátyás hű emberei a király halála után gyengekezű uralkodóra vágytak. Mátyás ugyanis csakugyan szinte zsarnokként, erős kézzel irányította birodalmát – messze kortársai előtt járt, többet, messzebbre látott. Hű emberei sem mindig értették tetteinek mozgatórugóit – a történelem azonban szerintem teljes mértékben Mátyás igazát mutatja. A király halála után egyetértés mutatkozott abban, hogy a főurak szeretnének szabadabban élni, élvezni vagyonukat, hiszen Mátyás szakadatlan háborúi alatt erre kevesebb lehetőségük mutatkozott. A történelem ismeretében azonban tudjuk: megkezdődött az ország szétzüllesztése, védelmi képességének lenullázása. Ez az út pedig egyenesen Mohácshoz vezetett – egészen pontosan Nándorfehérvárhoz. Ugyanis a magyar királyság véleményem szerint nem Mohácsnál bukott el, hanem öt esztendővel korábban, 1521-ben, amikor a török elfoglalta az ország kapuját jelentő Nándorfehérvár erődjét. Onnantól az ország szinte védelmezhetetlenné vált, már csak a végső döfés maradt hátra.
– Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A XVI. századi európai költőóriás a magyar uralkodók közül egyedül Mátyást királyt említi írásaiban: komédiája előszavában jó emlékét idézi. Mi tartotta elevenen a király emlékezetét egy évszázad múlva, sőt azóta is?
– Megható szembesülni azzal, hogy az utókor milyen korán ráébredt arra, hogy ez az eltökélt, erős akaratú királyunk mennyit tett a nemzet védelméért. Óriási a kontraszt: Mátyás erős és büszke birodalma harmincegynéhány év alatt a káosz sötétjébe zuhant a gyengekezű királyok és a széthúzás következtében. Minden igazszívű magyar ember a mátyási eszményképben látja utoljára megnyilvánulni, megvalósulni a magyar nagyhatalom büszkeségre okot adó erejét, legnemesebb tulajdonságait. A nép emlékezete az egekbe magasztalta a saját korában sokat szidott királyt, s olyan tulajdonságokkal is felruházta, melyekkel talán nem is rendelkezett. Mi, az utódok sajnos tudjuk, hogy a magyarság fénykorának utolsó, tündöklő évei Hunyadi János és Mátyás király regnálásának esztendei. Regényeim erről a csodálatos évszázadról szólnak, s úgy hiszem, ez a korszak számos tapasztalattal gazdagította a nemzetet. Érdemes ezeket a tapasztalatokat megfontolni.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
