Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy korábbi elképzeléseikkel szemben már a baloldali politikusok egy része is látja, hogy a bevándorláshoz való makacs ragaszkodás komoly választási bukást eredményezhet.
Közismert, hogy mind Európában, mind Észak-Amerikában a baloldali és a liberális pártok a tömeges migráció, a kontroll nélküli bevándorlás egyik legnagyobb támogatói, míg a konzervatív, nemzeti kötődésű jobboldali pártok, amelyeket a politikai ellenfelek szívesen bélyegeznek populista vagy egyenesen fasiszta tömörüléseknek, rendszerint ellenzik az ellenőrzés nélküli, tömeges migrációt. Az idei uniós választások egyik kulcskérdése éppen az ellenőrizetlen bevándorlás, a migránsok tömeges bejövetele lesz. A közvélemény-kutatások szerint azonban a lakosság egész Európában egyre jobban elutasítja a helyi lakosok kultúrájától és értékrendszerétől eltérő hagyományokkal rendelkező, nemritkán erőszakosan fellépő migránsok ellenőrizetlen és tömeges beáramlását.
A baloldali pártok a XX. század utolsó éveitől kezdve egyre inkább a globális nagytőke szekértolói lettek. Feladták a munkások, illetve az alsó középosztály hagyományos érdekvédelmét. A hagyományos baloldali értékek látványos feladása a gazdaságilag és társadalmilag egyaránt nagyon sikertelen szovjet típusú rendszerek összeomlása után érthetőnek és értelmes lépésnek tűnt, még ha hosszabb távon a szocialista pártok elolvadását eredményezte is. A nyugati baloldal harmadik útja természetesen nem tévesztendő össze a harmincas-negyvenes évek során a Németh László által is hirdetett harmadik magyar úttal, már csak azért sem, mert akkoriban még híre-hamva se volt a nemzetközi vállalatok uralmán alapuló neoglobalizációnak.
A Nyugat baloldali pártjai napjainkban a világon mindenütt támogatják az ellenőrizetlen, tömeges bevándorlást, ugyanis úgy vélik, hogy az segíthet enyhíteni a fejlett országok valóban súlyos munkaerőhiányát. Ennek ugyanakkor sem a pénzben kifejezhető társadalmi költségeit, sem a hatásait nem mérlegelték a politikai döntéshozók, miként azt sem, hogy a 2015-ben hazánkban is megismert tömeges bevándorlás végső soron a bérek csökkentésének irányában hat, apasztva a munkások részesedését a tőke-munka közötti jövedelemelosztásban.
Ez a migrációs hozzáállás egyaránt megtalálható mind az európai, mind az amerikai baloldali és liberális pártok esetében, amit jól mutat az is, hogy az amerikai Demokrata Párt – az állam kényszerű leállása ellenére – sem volt hajlandó az újonnan megválasztott kongresszusban megszavazni az Egyesült Államok déli határát védő kerítés felépítéséhez szükséges forrásokat.
A széles körben elterjedt nézetekkel szemben Donald Trump elnök nem kívánja az Észak-Amerikába irányuló bevándorlást teljes mértékben korlátozni, csupán a bevándorlókat szeretné ellenőrizni, kiszűrve mindenekelőtt a kábítószercsempészeket és a bűnözőket, és csak azokat beengedni, akiknek a munkájára valóban szükség lehet az országban, és akik hajlandók is dolgozni. Nagyon hasonló a helyzet az európai térségben is; itt is az a kérdés, hogy szabad-e ellenőrizni bevándorlókat, és azt hogyan. Amikor ugyanis nagy tömegek indulnak meg az Európai Unió irányába, akkor nyilván esély sincs arra, hogy egy hatékony ellenőrzés megvalósuljon.
Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy korábbi elképzeléseikkel szemben már a baloldali politikusok egy része is látja, hogy a bevándorláshoz való makacs ragaszkodás komoly választási bukást eredményezhet. Elsők közt az Európába látogató Hillary Clinton, korábbi demokratapárti elnökjelölt taktikai megfontolásokból figyelmeztetett arra, hogy az uniós liberális baloldal ragaszkodása az ellenőrizetlen, tömeges bevándorláshoz súlyos választási bukást eredményezhet, majd Tony Blair a Guardian hasábjain emelte fel szavát ebben a kérdésben.
A baloldal kezdetben élesen elutasította Hillary Clinton és Tony Blair figyelmeztetéseit, és ezért később egyre többen vetették fel ezt a kérdést a baloldalon is. Így például 2019. január 9-én Sheri Berman, az amerikai Columbia Egyetem professzora, a baloldali Social Europe internetes folyóirat hasábjain megismételte ezt a figyelmeztetést, aláhúzva, hogy az európai baloldali pártok „túlzottan elmozdultak a neoliberalizmus felé, és ezért sürgős irányváltásra lenne szükség, és erősebben kellene a növekvő egyenlőtlenségek ellen és a társadalmi mobilitásért harcolniuk”.
És bár továbbra is kitartott azon liberális nézete mellett, hogy „a bevándorlás végső soron több hasznot hoz egy országnak, mint amekkora károkat okoz”, de azzal árnyalta a véleményét, hogy hozzátette, ezek a hasznok „egyoldalúan a magasan képzett, magas jövedelmű városi embereknél jelentkeznek, míg a káros hatások egyoldalúan a hátrányos helyzetű térségekben élő, alacsony jövedelmű rétegeket sújtják”. Vagyis ez azt eredményezheti, hogy a baloldali pártok elfordulnak hagyományos választópolgáraiktól, a munkásoktól és az alsó középosztálytól és a gazdagok képviselőivé válnak. Ráadásul a tömeges bevándorlás jelentősen túlterhelheti az európai szociális ellátórendszert, és joggal kérdezik az emberek, hogy ki fog fizetni ezért?
De nem csak Sheri Berman írt arról, hogy a migránskérdésben a baloldalnak vissza kellene fognia magát. James Wickham, a már említett Social Europe hasábjain 2019. január 8-án, tehát Sheri Berman előtt éppen egy nappal írt arról, hogy a tömeges európai bevándorlás alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy az európai munkabérek csökkenjenek, és ez csak azoknak jó, akik az olcsó és lehetőleg nem legálisan az európai országokban tartózkodó munkaerőt alacsony bérekért alkalmazzák. A baloldali pártok egyébként feltehetően jól gondolják, hogy a friss bevándorlók kezdetben inkább rájuk fognak szavazni. De azt már kevéssé mérlegelik, hogy ennek az lesz az ára, hogy a hagyományos szavazóik jelentős része végleg elfordul tőlük.
Persze az sincs kizárva, hogy a jelenleg még a baloldalt támogató bevándorlók a későbbiek során egy ma még talán nem is létező, fundamentalista muzulmán pártra fognak szavazni…
Árva László
A szerző közgazdász
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
