Van abban valami perverz, amikor Fiala János a Civil Rádióban a saját műsorában panaszkodik arról, hogy a Karácsony Gergely polgármesterségét nyögő kerület nem fizet neki rendesen. Fiala János az „öntörvényű” ugyanis csekély havi 275 000 forintért, maximum 15 percben előre egyeztetett témákban beszélgetve segíti az önkormányzat kommunikációját. De az önkormányzat nem fizet időben.
Hát van ilyen. Logikusan gondolkozva (ha ennek van lehetősége a nevezettek buborékjaiban) Fiala Puzsér főpolgármesteri kampányát segíti talán a közös tünetek okán, habár Karácsony tanácsadójának is beajánlkozott már.
De 275 000 forint nagy pénz. Mondjuk ha én polgármester lennék, az lenne az első mondatom a pénzügyön, hogy legalább a kisebb összegeket fizessük ki határidőre, mondjuk rögtön a polgármester fizetése után (csak hogy értsék mit jelent a sürgős és fontos). Gondolom a Civil Rádió hallgatottsága és közösségbefolyásoló ereje az egekben van, ezért írta meg a 444 és a 24 is a sztorit azzal a kiegészítéssel, hogy Fiala igen korrekten bemondta már azt is, hogy megjött a pénz. Egy ilyen történetbe nem kell többet belelátnunk, mint ami van benne.
Először is azt mindenki tudja, hogy Karácsony Gergely még Puzsér Róbertnél is sokkal alkalmatlanabb főpolgármesternek.
A zuglói tapasztalatok alapján ennyire nem érzik magukat elég tehetségesnek még a világ legokosabb emberei, a liberális újságírók sem. Magunk között szólva nekik kell Tarlós újabb főpolgármestersége. Egyrészt az talán végleg kinyírja a jelenlegi budapesti liberális politikai elitet, akivel bizonyosan sem nyerni, sem kormányozni nem lehet semmit. Ha meg esetleg ellenzéki lesz a többség a fővárosi közgyűlésben, de marad Tarlós, akkor abból talán még ők is ki tudnak hozni valamit. Ennyike.
A dolog másik része meg az elnyomott nehéz sorsú liberális életszínvonalával kapcsolatos. Ezek az elvtársak ugyanis megszokták, hogy hiába van fasiszta diktatúra, ők körülbelül 2014-15-ig a magyar átlag ötszörösét keresték meg a „független” sajtóban. Soha nem kellett a prémiumdiszkontban eltűnődni, hogy milyen prémiummárka kombinációval próbálják meg színesíteni a vacsorát, stílszerűen, mindig tellett nekik Pick szalámira.
„Jó tollú” liberális újságírókra mindig volt kereslet, a kínálati piac keserveit csak a legutóbbi időkben voltak kénytelenek megismerni. Jól láthatólag a fizetési fegyelemmel sem voltak idáig problémák, vagy idáig tartottak a libamájpástétomra cserélhető tartalékok.
A történet legszebb része az, hogy mit is mondott a reklamáló Fialának egy magas beosztású önkormányzati dolgozó.
Értem én a malíciát ebben a mondatban, de az ilyesmit talán nem olyannak kellene mondani, aki be is mondja a rádióban. Fiala az ő emberük, ismerhetik, tudhatnák, hogy nem fog holmi következményeken rágódni.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Bálint Botond
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
