Másfél évtizede az első Orbán-kormány vezette be az úgynevezett holokauszt emléknapját, néhány évvel később pedig megjelent a színen az Élet Menete Alapítvány, az internacionális holokausztipari vállalkozás hazai képviselete. S bár a h-emléknap április tizenhatodika, a felvonulók nem ekkor, hanem vasárnap tesznek sétát Budapesten. Nincs ebben semmi meglepő: a zsidóknak a szombat az Úr napja, a vasárnap nekik olyan, mint minden más munkanap. Megszoktuk, hogy az évről évre ismétlődő felvonuláson külföldről is érkeznek zsidók, őket és hazai fajtársaikat egészítik ki a Hit Gyülekezete nevű szekta közismerten Izrael-imádó hívei. Nem meglepő tehát az sem, hogy ezen a napon néhány órára ideköltözik Tel-Aviv, s a cionista állam zászlói lobognak életmenetelő kezekben. Ez a rendezvény a zsidó faji felsőbbrendűség demonstrálása. A mostani vonulás érinti a Bajcsy-Zsilinszky Endréről elnevezett belvárosi közterületet is. Ha a vonulók felpillantanak az utcatáblára, gondoljanak arra, mint üzen nekik az antifasiszta hősként elkönyvelt Bajcsy-Zsilinszky.
Amikor az egyik napilapban olvastam, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utat is érinti az idei Élet Menete, eszembe jutott egy régi cikk, amelyet az akkor még csak Zsilinszky Endre néven szereplő újságíró-politikus írt az egyik keresztény napilapba.
1922 tavaszán az Erzsébetvárosi Körben bomba robbant, több ember meghalt, sokan megsebesültek. Az áldozatok zsidók voltak. A zsidó-liberális sajtó az Ébredő Magyarok Egyesületét vádolta a terrortámadással, holott erre semmi bizonyítékot nem talált a nyomozás. Az egyik liberális lapban a neves zsidó író, Kóbor Tamás siratta el az áldozatokat, s többek között így fogalmazott: „Csak hasznosak, csak lelkesek, csak magyarok voltunk.” Ezt írta magukról, a zsidókról.
Zsilinszky Endre, a Szózat című napilap főmunkatársa, Sine ira et studio című vezércikkében válaszolt Kóbor Tamásnak. Tudom, ma Bajcsy-Zsilinszky pályáját többféleképpen ítélik meg, ez a cikke azonban véleményem szerint olyan álláspontot képvisel, amely ma is igazodási pont lehet számunkra.
Kóbor Tamás idézett mondatára az alábbiakat válaszolta Zsilinszky:
Csak egy nép van, egy fajiság a föld kerekén, amely magában hibát nem talál. Mindenki lehet bűnös a magyar sors tragikumának előkészítésében, a legnagyobb magyartól a legkisebbig, csak egy töredéke a magyar lakosságnak nem. És ez a hibátlan, ez a bűntelen a Kóbor Tamás népe. /…/ Minket gyűlölködéssel vádolnak. Szeretném egyszer az ótestámentumot és azon túl is a zsidók történelmét végigolvasni egy igazi zsidóemberrel és szeretném neki megmutatni, van-e nép a föld hátán, amely úgy szeretné önmagát, enfajtáját, úgy tudná gyűlölni az idegent és üldözni, mint a zsidó. Nagy öntudat, rettentő mélységű faji öntudat és céltudatosság potenciája halmozódott föl a zsidó fajban. Nem bír kiszakadni egy percre sem önmagából, nem bír a zsidó lélek azzal az objektivitással belemerülni a nagy mindenség tengerébe, mint más ember: öntudatosan vagy öntudatlanul ott világol elméje előtt vagy ösztönei mélyén a nagy faji cél. Enélkül az önimádás nélkül nem lehetett volna „örök faj”-nak megmaradni máig, hiszen tehetségben sokkal különbek voltak a hellének, államalkotó képességben és vitézségben a rómaiak, hódító erőben a törökök, a hunok és magyarok. De faji öntudatban és konok célratörésben voltak gyöngébbek.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
