Bajban a Demokraták, de ez az egész ellenzék baja is Tokár Géza2026. 08. 31., h – 17:09
A nyáron megjelentetett közvélemény-kutatások sokszor ellentmondásos folyamatokat jeleznek, de egyben megegyeznek: két hónap alatt érezhetően gyengült a Demokraták (Demokrati) támogatottsága. A parlamenten kívüli ellenzéki pártot egy ideig stabilan öt százalék fölé mérték, most azonban alá – ami problémákat okozhat Fico leváltása kapcsán is.
A Demokraták mélyrepülése annak ellenére, vagy pont azért történhetett meg, mert a párt nevéhez köthető a szlovák politikában hagyományosan unalmas nyár egyik kezdeményezése, a meghiúsult kormányváltó népszavazás. A Demokraták már most dolgoznak a B-terven.
Öt százalék alatt
A Demokraták számára komoly kudarcot hoztak a 2023-as idő előtti választások. Bár a párt leigazolta az előző kormányok több nagy nevét, köztük Eduard Heger miniszterelnököt vagy Jaroslav Naď korábbi védelmi minisztert, ez nem látszott meg a támogatottságán. A Demokraták mindössze 2,93 százalékot szerzett a választáson, ami még az állami támogatásra sem bizonyult elegendőnek.
A kudarc miatt Heger végleg távozott a politikából, Naď pedig átvette a párt vezetését, ami fapadosan, de annál aktívabban kezdett bele az újjáépülésbe a parlamenten kívülről. Azok, akik követik a szlovákiai politikát, felfigyelhettek egy furcsa jelenségre: a Demokraták még a parlamenti pártoknál is aktívabban sajtózott, a párt politikusai fontos botrányokat szellőztettek meg (sokszor pedig teljesen megbízhatatlan pletykákat terjesztettek). A bombasztikus kijelentések hallatán úgy tűnhetett, hogy a Demokraták gyakorlatilag az „illedelmes”, ellenzék-kompatibilis Szlovákia mozgalommá válhatnak: megszólíthatják az elégedetlen szavazók egy részét, akik Igor Matovičra már nem szavaznának.
Az aktív munkának meglett a mérhető eredménye: a Demokraták támogatottsága három-négy százalék környékéről öt százalék alá, majd a tavaszra egyenesen fölé emelkedett. Nyáron azonban élesen megtört a trend, a pártot rendszeresen csak négy és fél százalék körül mérik, egyértelműen a parlamenti küszöb alatt. A közelmúltban megjelentetett releváns felmérések alapján az AKO 4,3, a Focus – július elején – 4,8, az Ipsos 4,7 százalékot mért a pártnak. Ez felveti a kérdést, vajon van-e politikai jövője a Demokratáknak, mint önálló formációnak.
Népszavazás, nagy hiba
A Demokraták következetes stratégiával igyekeztek egyre népszerűbbé válni, hogy alanyi jogon is öt százalékos pártként kezelhesse őket a nyilvánosság. Jaroslav Naď aktívan bevonódott az ellenzéki egyeztetésekbe, a párttal koalíciós partnerként számolt a PS, a KDH és az SaS is. A Demokraták erős pozíciója részben a külső körülményeknek köszönhető: Robert Fico politikai ellenfelei tudatosították, hogy minden partnerre szükségük lesz, ha Igor Matovič nélkül szeretnének kormányt alakítani.
A párt legnagyobb súlyú önálló akciójának azonban a kormányváltó népszavazási kezdeményezés kiírása számított. A Demokraták tavaly nyáron összegezte a Fico-kormánnyal szembeni legnagyobb elégedetlenség okait és aláírásgyűjtésbe kezdett egy népszavazás kiírása mellett. A párt a kormány által megszüntetett korrupcióellenes intézkedések elleni fellépést, Fico életjáradékát és a kormányváltást tűzte ki célul. Az akció, amely alapos előkészületeket igényelt és folyamatos pultozást több településen is, tavasszal még sikeresnek tűnt. A Demokraták 360 ezer érvényes aláírást gyűjtöttek össze és adtak le tavasszal – a párt ismertségének fellendülése pedig a felméréseken is meglátszott.
A következő hónapok azonban már a kudarcokról szóltak. Peter Pellegrini államfő kihúzta az előrehozott választásról szóló kérdést, ezzel a népszavazás elveszítette a legfontosabb témáját. A partnerek nem sorakoztak fel a Demokraták mögé a kampányban – tartva attól, hogy mivel a népszavazás egyébként sem lesz sikeres, legfeljebb a kudarcokban osztozhatnak Naď formációjával.
A Demokraták pedig maguk sem tudták, hogy kampányoljanak az erőtlen népszavazás mellett: végül csak néhány városba jutottak el, Dél-Szlovákiát teljesen figyelmen kívül is hagyták. A kiugróan alacsony részvétellel zajló népszavazást követően pedig a reménybeli koalíciós partnerek, különösen a KDH és az SaS sem spóroltak a Demokraták kritizálásával. Értelmezésük szerint a párt több, mint tízmillió eurót pazarolt el a népszavazási előkészületekre, ráadásul mindezt a takarékoskodás jelszava mögé rejtve.
Megmentőt keresve
A Demokraták látszólag sikerként értékelik az eredményeket és kizárólag Pellegrinit hibáztatták a történtekért, de a kezdeményezés társadalmi és politikai fogadtatása egyértelműen gyengítették a párt pozícióit. A kérdés ismételten az, hogy vajon sikerül-e parlamentbe kerülnie a pártnak, vagy a szervezkedés mindössze arra lesz jó, hogy jobboldali szavazatok vesszenek el?
A mentőövet a PS dobhatja oda a Demokratáknak. A két formáció képviselői az elmúlt hetekben több alkalommal is egyeztettek egymással, a hivatalosan közzétett sajtóanyagokban pedig egyáltalán nem zárják ki, hogy a választás előtt megegyezés születik a két párt között. Ez valószínűsítené, hogy a két párt koalícióban indulna – vagy a Demokraták képviselői megjelennének a PS listáján. Michal Šimečka pártjának terve egyértelmű: ugyanúgy, ahogy a Magyar Szövetség esetében, megpróbálna a saját eszközeivel felkarolni egy kisebb pártot, így szerezve parlamenti helyekre átfordított százalékokat az ellenzéknek.
Az együttműködés több gyakorlati ponton is megakadhat. A PS például nagyon szeretné, ha az SaS is része lenne az együttműködésnek, erre az esély azonban minimális. Kérdéses az is, hogy a két párt között milyenek az erőviszonyok és milyen módon osztanák el egymás között a helyeket. A Demokraták szerint a megegyezés csak idő kérdése, annak részleteiről pedig a nyilvánosság is értesül majd.
Kapcsolódó cikkünk
Pont egy héttel ezelőtt, július 4-én, szombaton Szlovákiában népszavazás volt. „Tényleg? – kaphatják fel sokan a fejüket. – Észre se vettem, nem is tudtam róla…” Ez a reakció önmagáért beszél.
A rendszerváltás után ez volt a tizedik referendum, az egyik legsikertelenebb és talán a legfeleslegesebb is. Az ügyeletes hatalom mindent elkövetett azért, hogy ez legyen az eredmény. Szlovákia történetében egyszer már előfordult hasonló helyzet: az 1997-es népszavazáson még a mostaninál is alacsonyabb volt a részvételi arány – az emberek a távolmaradásukkal tiltakoztak az ellen, hogy a HZDS-es Gustáv Krajči belügyminiszter eltávolított egy kérdést a szavazólapról. Szeretném azt hinni, hogy a múlt heti gyenge részvétel most is tiltakozás volt az ellen, hogy Peter Pellegrini államfő is „eltávolított egy kérdést”, pontosabban: nem tette lehetővé, hogy az előrehozott választásról szóló pont is bekerüljön a kérdések közé. Igaz, itt nem önkényes döntés született, a biztonság kedvéért kikérte jogászok véleményét, mindenesetre a jelenlegi választási ciklus lerövidítésről szóló rész eltávolítása sokakat felháboríthatott, s jó néhány polgárnak lehetett olyan érzése, hogy az ügyeletes hatalom már megint azt demonstrálta a „mindent eltűrő istenadta népnek”, hogy bármit megtehet. De az „istenadta” még időben kiszimatolta, hogy ez is csak egy politikai játszma, amibe a választásra jogosultaknak csak a töredékét sikerült bekapcsolni. A legtöbb szavazóhelyiség üres és hangtalan volt, három településen senki se ment el a referendumra.
Egy másik magyarázat, hogy az alacsony részvétel mégsem a tiltakozás jele volt, hanem egyszerűen a közönynek és annak a megnyilvánulása, hogy az emberek belefáradtak a politikai cirkuszba.
Mindenesetre a mostani sikertelen népszavazás főszereplőjévé Peter Pellegrini vált, aki ravaszul kivette a Demokraták által javasolt három kérdésből a legfontosabbat, vagyis éppen azt, amiért az egész népszavazást kezdeményezték, amiért a jelenlegi állapotok ellen tiltakozó 380 ezer aláírást összegyűjtötték. Szerintem az államfő direkt kiválasztotta a legrosszabb dátumot is a népszavazásra, július 4-ét, amikor a választók fele már fél lábbal külföldön volt. Mert ugye „van logika” abban, hogy olyan napon kellett az urnákhoz járulni, amikor szinte mindenki már szabadságolt?! E döntés mögött érezhető a rosszindulat, hogy minél kevesebben menjenek el szavazni. A minden lében kanál belügyminiszterünk, a bosszúállás nagymestere, Matúš Šutaj Eštok pedig azonnal
utasította a Demokratákat, hogy kérjenek bocsánatot a társadalomtól, és fizessék meg az államnak a referendumra elköltött 12 millió eurót. Richard Raši házelnök már azt is jelezte, hogy át kellene alakítani a népszavazási szabályokat, módosíthatnák a részvételi küszöböt, ami viszont rosszul is elsülhet…
A népszavazás a közvetlen demokrácia legfontosabb eszköze – lehetőség arra, hogy a nép ne csupán a képviseleti szervek megválasztásán keresztül – azaz közvetetten –, hanem közvetlenül is beleszólhasson az ország életét nagyban befolyásoló kérdésekbe. Szlovákiában türelmes a lakosság, a rendszerváltás óta ez sokszor bebizonyosodott. De egyszer majd betelik a pohár…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
