“Badri 313”: A tálib elit alakulat – elemzés

“Badri 313”: A tálib elit alakulat – elemzés

 

Az alakulat tagjai már puszta megjelenésükkel is eltérnek a tálib harcosok eddig „megszokott“ látványától: a turbánt éjjellátóval felszerelt FAST sisak, a szandált katonai bakancs, a pizsamára emlékeztető tradicionális afgán viseletet terepmintás egyenruha és taktikai mellény, az ütött-kopott kalasnyikovot pedig modern amerikai gépkarabély váltotta fel.

A „Badri 313” névre hallgató alakulat ma a tálib rezsim egyik legjobban kiképzett elit egysége, melynek harci értékénél csak a propagandában betöltött szerepe magasabb. Mindazonáltal hiba lenne a kommandó értékét pusztán egy „kirakatszerepre” alacsonyítani, az ugyanis már most világosan látszik, hogy ők nem a 2000-es évek tálib csürhéje.

A névválasztás

A „Badri 313” névválasztás a régmúlt idők mítoszait és a muszlim hőstörténeteket kelti életre. Ugyanis Mohamed próféta és hívei – akik mit ad Isten 313-an voltak –  624. március 15-én fontos győzelmet arattak a Badri csatában a gazdag kereskedőváros, Mekka túlérőben lévő hadserege felett. A számbeli fölény ellenére kivívott diadalt isteni jelnek vélték, így a Badri mellett történtek máig kiemelkedő szerepet töltenek be a muszlim vallástörténetben. Ezeket a tényeket szem előtt tartva mondhatni önmagát kínálja a „Badri 313” név.

Amit eddig tudunk

Hírdetés

Az alakulat erejét hivatalosan egy zászlóalj méretűnek adják meg, de a nyugati szakértők a harcosok tényleges létszámát több ezer főre teszik. Pakisztán, a tálib mozgalom létrehozásában, és – ami még fontosabb – fenntartásában játszott szerepe végett szinte bizonyos, hogy a „Badri 313” tagjainak legalább katonai alapkiképzést biztosított, ami egyébként világosan látszik a világhálón fellelhető videókon feltűnő katonák test- és fegyvertartásán is.

A felszerelés és fegyverzet nyugati eredetű, melyet egyrészt a korrupt afgán kormányerőktől zsákmányoltak (döntően azonban a feketepiaci kapcsolatokkal szereztek be afgán tisztektől); másrészt az amerikai és NATO csapatok kivonulását követően hátrahagyott hadizsákmány még egy szinttel megemelte a tálib harcosok felszereltségének a minőségét.

Jóllehet az elit kommandó a tálib offenzíva gerincét alkotta Afganisztán visszaszerzésében, a nyugati világ illetve a sajtó széles közönsége csak akkor szerzett tudomást a „Badri 313” létezéséről, amikor azokat a kabuli reptér köré vont tálib gyűrű biztosítására rendelték ki. Szintén a „Badri 313” volt az az egység, amely elsőként hatolt be a reptérre az utolsó amerikai katona távozását követően.

A propaganda szerepe

A propaganda szerepe egy kényes téma, ugyanis torzítva, a „megrendelő” rezsim szemüvegén keresztül mutat egy alternatív, vagy legalábbis eltúlzott képet. A „Badri 313” propagandisztikus szerepét erősíti a már említett névválasztáson túl az úgynevezett „Iwo Jima”-fotó (vagy magyarosan: Ivo Dzsima). A felvételen a Badri harcosai ugyanabban a pózban tűzik ki a tálibok fehér lobogóját, mint 1944-ben az amerikai tengerészgyalogosok a japánok által elkeseredetten védett Szuribacsi-hegyen. A történelmi fotónak nem elhanyagolható szerepe volt az amerikai hátország hanyatló moráljának erősítésében. Az amerikai katona elszántságát és kötelességtudatát volt hivatott szemléltetni.

Ma, a tálibok „Iwo Jima”-s fotója egy hasonló szerepet tölt be. Felületes az a nyugati szemlélet (többek között a német sajtó is rendesen mantrázott), hogy a tálibok elsődleges célja az amerikaiak kigúnyolása. Kétségtelen, hogy a tálib rezsim számára édes az amerikaiak feletti győzelem. Hogy a Badri harcosai amerikai egyenruhában tűzik ki lobogójukat, csak hab a tortán. Azonban a fotó fő mondanivalója azt sugallja, hogy legyen bármilyen nehéz, kilátástalan és hosszas is a harc, a diadal biztosított, ha elszántan (vagy elvakultan) hisz a katona a győzelemben. Ez hiányzott teljességgel az afgán hadseregből és ez biztosította a tálibok számára a sikert.

Ma a „Badri 313”, tetszik-nem teszik, Afganisztán egyik legjobban kiképzett nyugati típusú (micsoda paradox!) katonai alakulata. Ők már régen nem a 2000-es évek pizsamás tálib csürhéje …

Orbán Gábor, MA

Hadtörténész, 2017 és 2019 között az Osztrák Szövetségi Hadsereg (Bundesheer) szakmunkatársa, számtalan német nyelvű tudományos cikk és kiadvány szerzője. Szakterülete a 19. század hadászata illetve gyalogsági harcászata.


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »