Saját költségén bontatta el az Állatkerti körúton harminchat évig működő bódéját az asszony, aki utolsóként hagyta el a területet. A Városliget e pontján a korábbi tizennégy pavilon helyén három-négy új épületet emelnek, a Liget más pontjain további öt árusítóhelyre lehet majd pályázni.
Üvegszilánkok a járdán, elgurult pénztárgépszalagok a földön, kólás napernyők és szeméthalmok a kukák körül – ez várt minket, amikor a Városligetbe, a Széchenyi fürdő és az állatkert közötti területre értünk. Oda, ahol egykor több fabódé is állt – az utolsót szerda reggel nyolctól bontották. Két munkás méregette az egykori BKV-végállomás épületében működő lángosos mögötti utolsó fecskét, majd befutott a tulajdonos, Mohácsi Béláné Ládi Julianna, akinek saját költségen kell elbontatnia élete munkáját.
Az Állatkerti körúton álló pavilonok a kereskedők tulajdonában álltak, ám az ezek alatt lévő közterületet bérelték. A Városliget Zrt.-vel kötött szerződés értelmében 2016. január 15-éig kell elbontani az alacsony komfortzónájú fabódékat. A cég tudatta a kereskedőkkel: amennyiben ez nem történne meg, az eddigi bérleti díj – Julika néni esetében havi 89 ezer forint – tízszeresét kellene kifizetni, így az árusok jobbnak látták, ha nekiállnak a bontásnak. Saját költségen kell eltüntetniük azt, amit saját költségen építettek. Ráadásul pont Mohácsi Béláné zárja a sort – a tizennégy távozni kényszerülő kereskedőből ő volt az első, aki itt kezdett árulni, még iparosként, harminchat évvel ezelőtt. Akkor 400 forintos bérleti díjat fizetett havonta. Reggel nyolctól este nyolcig tartott nyitva, hóban, szélben, hőségben egyaránt.
„Ami ma itt van, az nem a megújuló Liget minőségéhez illő kínálat és színvonal. De hogy világosabb és egyértelműbb legyek: ez a bódésor kínosan és vállalhatatlanul gagyi. Ha az elmúlt évtizedekben lett volna felelős gazdája a Ligetnek, ez már rég eltűnt volna innen.” (Baán László tavaly decemberben a Vs.hunak)
Gagyi, nem gagyi
Arra a kérdésünkre, hogy mit szól a Liget-projektért felelős kormánybiztos, Baán László szavaihoz [lásd balra], Julika néni sorolta a szerinte gagyi példákat, miközben vattacukor-készítő gépét emelték ki a munkások a bódéból. „A földalattinál minden este ötkor kipakol egy ember sátorral, azt senki nem veszi észre. A zugárusok ellepték a Vajdahunyad várát is, ahol sokszor a mobilvécé mellett sütik a kolbászt, a belvárosból pedig már kiszorultak a magyar kereskedők.” Szerinte eddig nem volt gagyinak minősítve a bódésor, ő minden évben lefestette a pavilonját, és nem árult lejárt vagy rossz minőségű édességeket. „Velünk nem állt szóba”, mármint Baán László – tette hozzá Mohácsiné. A Városliget Zrt. vezérigazgatója, Mozsár István viszont felhívta a kereskedőket – „nagyon kedves volt, nagyon aranyos volt” –, és elmagyarázta a helyzetet. Julika néni szerint csak a bódésort kell felszámolni, a környékbeli nagyobb éttermek megmaradnak. A lángosos sorsáról nem tud semmit, de szerinte arra is fáj valakinek a foga.
http://mno.hu/
Julika néni sejti, hogyan lehetett volna megmenteni a bódékat: összefogással. „A Citadellánál kitartottak a kereskedők, és visszakapták a helyüket. De itt mindenki ment a maga feje után! Az egyik elkezdte bontogatni, a többi meg ment utána” – mesélte. Azt is elmondta, hogy az eredeti szerződésük 2014 végén járt volna le a Városliget Zrt.-vel, akkor egy évre meg tudták hosszabbítani a kontraktust 200 000 forint kéthavi kaució ellenében. Ezt az árusok visszakapják, amint átadják a területet a Városliget Zrt.-nek. Julika néni utólag már úgy látja:
„A halálos ítéletünket írtuk alá.”
Hozzátette: ha most azt kellett volna aláírja, hogy homoszexuális, azt is megtette volna, csak maradhasson még egy évet.
Nincs jövőkép
Mohácsi Béláné elmesélte: kétszer volt gerincműtétje, szív- és tüdőgyógyszerre is kell futnia az ötvenezer forintos nyugdíjából. Állítása szerint a bódéjuk – amelyet néhai férjével együtt, hosszú engedélyezési folyamatot követően állított – nem termelt hasznot, inkább biztos pontként szolgált az életükben.
„Semmit, semmit nem kapunk”
– mondta szomorúan arra a kérdésünkre, hogy jár-e valamilyen kompenzáció az árusoknak. Volt, aki három éve ötmillió forintért vett meg egy pavilont, ráköltött még hárommilliót a felújításra, most pedig távozni kényszerül. Julika néni elmondása szerint a Liget Zrt.-nél lehet majd pályázni három árusítóhelyre, de gyorsan hozzátette: „a csókosoké lesz minden, mi pedig megyünk a levesbe”. Amikor arról érdeklődtünk, mit kezd majd a bontást követően, könnybe lábadt szemmel kijelentette:
„Járom a temetőt.”
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
