„Az egész országban mindenki mindenkiről mindent jelentett. Voltak, akik ezen csak nevettek és komolytalannak tartották – mint én –, és persze voltak, akik ezt halál komolyan vették” – így reagált B. Tóth László az Indexnek a nemrég nyilvánosságra került 6-os kartonjára.
A dokumentum szerint a rádiós műsorvezetőt 1981-ben, „Göndör” fedőnéven, „hazafias” alapon szervezte be a Belügyminisztérium III/III-as osztálya. B. Tóth László állítja, soha senkiről nem jelentett, az állambiztonsági tisztek pedig legfeljebb azt jegyezhették fel róla, hogy sokan járnak a bulijaira, és jó zenéket játszik.
B. Tóth Lászlót láthatóan nem rendítették meg a nyilvánosságra került iratok. Az Indexnek a rá jellemző könnyedséggel és némi iróniával idézte fel a történteket. Elmondása szerint a tisztek őt is megkeresték a szokásos kérdéseikkel, ő pedig válaszolt nekik. Egy alkalommal egy papírt is elé tettek, amelyet azzal kellett volna aláírnia, hogy ha bármit megtud, arról majd beszámoljon. Úgy gondolta, nyugodtan aláírhatja, hiszen úgysem tud semmiről, így végül senkiről nem jelentett sem szóban, sem írásban.
A rádiós szerint az egész ügy azért is felesleges szócséplés, mert az állambiztonsági tisztek a saját érdekeiknek megfelelően rögzítették az eseményeket. Mint fogalmazott, nem tudja már, kivel beszélt annak idején, de az illető azt írta le a találkozóikról, amit jónak látott, és úgy formálta a szavakat, ahogy az a saját karrierjét szolgálta. Néhány alkalommal még találkoztak, később azonban a tisztek rájöhettek, hogy alkalmatlan mindenféle együttműködésre.
A „Göndör” fedőnév egyébként nem volt ismeretlen számára. A kilencvenes évek elején néhai barátja és kollégája, Danyi Attila kíváncsiságból kikérte mindkettejük állambiztonsági iratait, hogy megtudják, milyen jelentések készültek róluk. B. Tóth ekkor szembesült a fedőnevével és azzal is, mit jegyeztek fel róla. A dokumentumok tartalma szerinte meglehetősen prózai volt:
sokan voltak a buliban, jó zene szólt, és mindenki táncolt. Ennél többet nemigen tudtak róla írni.
A műsorvezető úgy véli, ennyi év távlatából az iratok nyilvánosságra hozatala már elveszítette valódi jelentőségét. Azt ugyanakkor felidézte, hogy a Kádár-rendszerben őt is rendszeresen fenyegették. Rádiósként fontos volt számára a munkája, ahogyan az utazás is az élete szerves részét jelentette. A hatóságok pedig éppen ezt a két dolgot próbálták elvenni tőle: rendszeresen célozgattak arra, hogy nem kellene annyit rádióznia és utaznia. Bár a fenyegetések időről időre megismétlődtek, végül nem történt semmi, ő pedig élte tovább az életét.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
